Kuka blues

Tavaly még kommunális adót fizettünk, nem volt szemétdíj. Elég rossz szájízzel, de adóztunk, bár hulladékunk akkor sem volt több heti 15-20 liternél. Idén új rendeletet alkotott az önkormányzat, ami nagy szakmai előrelépést jelentett. A baj abból adódik, hogy bár több alkotmánybírósági határozat „választható edényméretről” beszél, nálunk mégsem választható, mert a rendelet szerint az „1 fővel rendelkező család esetén 60 liter, 2 fővel rendelkező család esetén 80 liter, 3- 4 fővel rendelkező család esetén 110 liter, 5 fő feletti létszámmal rendelkező család esetén 240 liter tárolókapacitás minimálisan rendelkezésre álljon.” Tehát abban van választási szabadságunk, hogy hányan vagyunk a családban?

Történetesen négyen vagyunk, és ez még sokáig így lesz. Heti 15-20 liter hulladék keletkezik nálunk (a többit komposztáljuk, szelektáljuk, és MEG SEM VESSZÜK), honnan vegyünk még 90 liter hulladékot hetente?! És ha nincs több, miért fizessünk érte?

   A szolgáltató egyszer megjelent, adott 60 literes matricát és aláírtuk a 60 literes szerződést. Majd másnap megint jött, és sajnálkozva mondta, hogy viszsza kell csinálni az egészet, mert az önkormányzat nem engedi. A kukásautó pedig csak akkor ürít, ha van rajta matrica. Hát, én tettem rá sokat, többet között a Nulla Hulladék program „kipipálós” matricáját.

Közben már mindenfélét lehet látni a faluban: 7 fős családnál 80 literes kukát, 50 literes (nem szabványos) kukán 80 literes matricát, stb...

Levelemre válaszolva az írta az aljegyző, hogy [az önkormányzat] „döntését az Alkotmánybíróság, illetve a bíróság, és kizárólag jogszabálysértés

esetén bírálhatja felül.” Hja, hónapok óta nincsenek ebben az országban Közigazgatási Hivatalok, tehát nincs törvényességi felügyelete az önkormányzatoknak! „Érdeksérelem esetén nincs lehetőség jogorvoslatra.” Ez azért elég dermesztően hangzik! „A szabályozás kidolgozásánál figyelemmel voltunk arra, hogy a legkisebb érdeksérelem se valósuljon meg, egy egységes és igazságos rendszer kimunkálása volt a cél, amelyben előfordulhat, hogy a közérdek védelme nagyobb hangsúlyt kapott.” A közérdek védelme nagyon fontos dolog, de akkor mit keresnek itt a piaci alapon működő szolgáltatók? Lehet ezt egységesnek mondani, de igazságosnak semmiképpen. „Az egyéni érdekek, igények figyelembevételére ezen szabályozás mellett jelenleg nincs lehetőség.” Ez nem ‚érdek’ és nem ‚igény’, hanem a szolgáltatás és igénybevétel egyensúlyának követelménye. Számunkra ez nem szociális, hanem elvi (és persze szakmai) kérdés. Még a 60 liter is kb. négyszerese a háztartásunkban keletkező hulladéknak, egy 110 literest pedig 6-8 hét alatt töltenénk meg! Alapvető fogyasztóvédelmi jogunk, hogy egy szolgáltatásért csak olyan mértékben fizessünk, amilyen mértékben igénybe veszszük. Belső indíttatásból, szakmai meggyőződésből mindent megteszünk, hogy kevésbé terheljük a környezetet, és elvárjuk, hogy a szolgáltató és a rendeletalkotó ezt figyelembe vegye!

Értem én, hogy attól félnek az illetékesek, hogy egycsapásra kiderülne: éveken át sokkal többet fizettek egyes háztartások, mint amennyit kellett volna. Meg persze attól is, hogy bizonyos honfitársaink a határba hordanák a szemetüket, a kevesebb díj reményében. De tényleg nincs ezzel semmi állami és önkormányzati tennivaló?

Szilágyi László