Szakmai cikkek

Az elmúlt években számos válsághalmazzal szembesültünk a kihívásokkal teli globális körülmények hátterében. Az éghajlatváltozás, a környezetszennyezés és a biológiai sokféleség csökkenése tovább fokozódik, ahogy egyre közelebb kerülünk a visszafordíthatatlan károkhoz, elérve a bolygó határait, miközben a meglévő egyenlőtlenségek súlyosbodnak. Ezek a környezeti kihívások a politikai kiszámíthatatlanság, a növekvő protekcionizmus és a megszorítások új korszakában bontakoznak ki. Esra Tat, a Zero Waste Europe ügyvezető igazgatójának írása.

A Humusz Szövetség és a Greenpeace Magyarország komposztálható zacskókkal végzett kísérlete 2023 októberében mondhatni lezárult, hiszen a kísérletnek „otthont adó” komposztponton az elásott zacskóknak már semmi nyomát nem találták a civil szervezetek munkatársai. Ám kíváncsiak voltak, vajon szemmel nem látható maradványok fellelhetőek-e. Hosszas előkészületet követően végül sikerült találni egy labort, ahol ezt is megvizsgálták.

A belga főváros, Brüsszel úgynevezett Öko-bölcsőde projektje annak elérését tűzte ki célul, hogy az összes brüsszeli önkormányzati bölcsődében 2026 végéig fokozatosan bevezetésre kerüljenek a mosható és újrahasználható pelenkák. Az eldobható pelenkák kérdése a városban ugyanis igencsak égetővé vált, mert az önkormányzati bölcsődék évente 1700 gyermeket fogadnak, és csaknem 1,5 millió eldobható pelenkát használnak fel. A bölcsődék helyzetét tovább rontja, hogy 2021-ben megszűnt a hulladékkezelési díjak alóli felmentésük, ez pedig nagy költségterhet is jelent a számukra.

Vajon érdemes-e még a kémiai (újra)hasznosítást mint alternatívát hajszolni a műanyagkrízis megoldására? A témában több szakmai cikket is közöltünk korábban, ezúttal egy szakmai anyag magyar nyelven is elérhető vezetői összefoglalójának kivonatát közöljük cikkünkben. 

Simony története kitűnő példa arra, hogyan lehet egy kis településen hatékonyan megoldani a biohulladék kezelésének összetett kihívását, amely szinte minden közösséget érint a modern hulladékgazdálkodásban. A város, az önkormányzat és a lakosok egy olyan hulladékgyűjtési és -kezelési programot fejlesztettek ki, amely nemcsak a közösség életkörülményeit javítja, hanem még költséghatékony is.

Ismerős a történet? Egy mozivetítés alkalmával észrevétlenül rövid időre gyöngyöző kólásüvegek képét villantották fel a nézők számára, aminek következtében a szünet ideje alatt megnőtt az említett üdítő vásárlásának a száma. Mennyire valós a történet, és vajon mennyire használnak hasonló technikákat a mai napig?

Calatafimi Segesta egy kis szicíliai település Trapani megyében, amely példát mutat a nulla hulladékra való törekvés terén. A város 2011-ben fogadta el a „Nulla Hulladék Jegyzőkönyvet”,  amely figyelemre méltó eredményeket hozott: az újrahasznosítási arány eléri a 85%-ot, a maradék hulladék pedig több mint kétharmaddal csökkent az elmúlt évtizedben. Ezt a sikert az önkormányzat és a közösség szoros együttműködésével és a megújító kezdeményezésekkel érték el. 

A jóléti társadalom jellemző kérdése: Hogyan szabaduljak meg a régi holminktól? Mindenki másképp kezeli a helyzetet. A többség lomtalanítás alkalmával, kevesebben adományozással, hulladékudvari leadással vagy csereprogrammal oldják meg ezt a problémát (nem győzöm hangsúlyozni, hogy a társadalom egy szerencsés rétegének dilemmájáról van szó itt). Önkéntesünk, Kovács Eszter az Ágymester Manufaktúrában járt, cikkét e látogatás ihlette.

A Nébih a hazai élelmiszerhulladék-keletkezés hátterét, nagyságát kutatta. A legfrissebb eredményeikről frissen megjelent kiadványukban számoltak be.

A hulladékhierarchiáról és a Nulla Hulladék Hierarchiáról korábban is írtunk, ám azóta jópár év eltelt, és megérett rá az idő, hogy ismét elővegyük a témát. Az alábbiakban bemutatjuk a Nulla Hulladék Hierarchia legújabb, 8.0-ás verzióját.