Simony története kitűnő példa arra, hogyan lehet egy kis településen hatékonyan megoldani a biohulladék kezelésének összetett kihívását, amely szinte minden közösséget érint a modern hulladékgazdálkodásban. A város, az önkormányzat és a lakosok egy olyan hulladékgyűjtési és -kezelési programot fejlesztettek ki, amely nemcsak a közösség életkörülményeit javítja, hanem még költséghatékony is.
Ismerős a történet? Egy mozivetítés alkalmával észrevétlenül rövid időre gyöngyöző kólásüvegek képét villantották fel a nézők számára, aminek következtében a szünet ideje alatt megnőtt az említett üdítő vásárlásának a száma. Mennyire valós a történet, és vajon mennyire használnak hasonló technikákat a mai napig?
Calatafimi Segesta egy kis szicíliai település Trapani megyében, amely példát mutat a nulla hulladékra való törekvés terén. A város 2011-ben fogadta el a „Nulla Hulladék Jegyzőkönyvet”, amely figyelemre méltó eredményeket hozott: az újrahasznosítási arány eléri a 85%-ot, a maradék hulladék pedig több mint kétharmaddal csökkent az elmúlt évtizedben. Ezt a sikert az önkormányzat és a közösség szoros együttműködésével és a megújító kezdeményezésekkel érték el.
A jóléti társadalom jellemző kérdése: Hogyan szabaduljak meg a régi holminktól? Mindenki másképp kezeli a helyzetet. A többség lomtalanítás alkalmával, kevesebben adományozással, hulladékudvari leadással vagy csereprogrammal oldják meg ezt a problémát (nem győzöm hangsúlyozni, hogy a társadalom egy szerencsés rétegének dilemmájáról van szó itt). Önkéntesünk, Kovács Eszter az Ágymester Manufaktúrában járt, cikkét e látogatás ihlette.
A Nébih a hazai élelmiszerhulladék-keletkezés hátterét, nagyságát kutatta. A legfrissebb eredményeikről frissen megjelent kiadványukban számoltak be.
A hulladékhierarchiáról és a Nulla Hulladék Hierarchiáról korábban is írtunk, ám azóta jópár év eltelt, és megérett rá az idő, hogy ismét elővegyük a témát. Az alábbiakban bemutatjuk a Nulla Hulladék Hierarchia legújabb, 8.0-ás verzióját.
Érkezett hozzánk egy megkeresés, hogy szeretnének kollégiumban beltéren komposztálni. Azonban az intézmény vezetősége bizonytalan volt azt illetően, hogy vajon milyen szabályozások vonatkoznak rá és felmerülhet-e bármilyen közegészségügyi vagy egyéb típusú probléma. Ennek kapcsán írtunk egy szakmai állásfoglalást, amit most megosztunk, hátha máshol is felmerülnek hasonló kérdések.
Az Európai Parlament idén áprilisban fogadta el a csomagolásról és csomagolási hulladékról szóló rendelet angol nyelvű szövegét. Miután átültették a tagállamok hivatalos nyelveire, az ősz folyamán kerül újra az Parlament elé végső szavazásra. Tekintve, hogy a májusi választások nyomán a testület összetétele változott, az nem köteles a tavasszal elfogadott szöveget egy az egyben jóváhagyni, előfordulhat tehát, hogy a képviselők még újabb módosító indítványokat nyújtanak be. A szentesítés után 18 hónappal válik hatályossá a rendelet. Mindazokra a cégekre vonatkozik majd, amelyek az EU területén működnek, vagy amelyek az EU-ba csomagolóanyagokat, illetve csomagolt termékeket hoznak be.
A „Hosszúlétra” igazából több mint egy projekt: egyfajta nonprofit önkormányzati szemlélet, amely szerint a közösségi megoldások nagyon fontosak a településen élők számára, hiszen a városi szolgáltatások távolisága miatt ezekkel a költséghatékony szolgáltatásokkal megkönnyíthetik az életüket, valamint a fenntarthatóságot és a lakosság megtartását is szolgálja, mindez pedig a kistelepülési önkormányzatiság jövőjét is jelentheti.
Cikksorozatunk előző részében bemutattuk a Humusz Szövetég és a Gammapolisz Nonprofit Kft közös projektjét, melynek célja iskolák komplex környezeti nevelési programjainak támogatása képzéssel, anyagi forrással és mentorálással. A 2023/2024-es tanév egyik nyertese volt a Kürt Alapítványi Gimnázium. Kalandos történetük a diákvállalkozástól indul, iskolai zöldítésen és erdei iskolán keresztül közösségi tér kialakulásáig vezet, és még ki tudja, mi jön ez után…