Egy kísérlet nyomán Berlin és Párizs is új alapokra helyezi a hulladékkezelést, oly módon, amely egyszerre környezettudatos, praktikus és gazdaságos. De vajon készen állunk-e arra, hogy ne csak újrahasznosítsunk, hanem újrahasználjunk?
A 20. század egyik legnagyobb vívmánya mára az egyik legnagyobb globális kihívásává vált. A műanyag, amely forradalmasította az ipart, az élelmiszer-csomagolást, sőt, az életünket is, ma már mindenhol ott van: az óceánok mélyén, a sarki jégben, sőt az emberi hereszövetben is. Hogyan jutottunk idáig? Milyen hatása van az egyszer használatos műanyagoknak a bolygónkra, és mit tehetünk, hogy ne ebbe fulladjunk bele?
Az európai zöld megállapodás – amely kontinensünk válasza lenne a klímaválságra – történelmi válaszúthoz érkezett: az Európai Parlamentben megerősödött radikális jobboldali politikai szereplők eszközként használják a klímavédelmet, veszélybe sodorva a közös zöld célokat. Mi forog kockán, és miért nem engedhetjük meg magunknak a politikai csatározást?
A világ népessége rohamosan nő, és ezzel párhuzamosan a fogyasztás és a hulladéktermelés is egyre nagyobb terhet ró bolygónkra. Az idei Népesedési Világnapot szenteljük hát annak, hogy felhívjuk a figyelmet a túlnépesedés és a fenntartható életmód szoros összefüggéseire.
A Nizzai Nyilatkozat nem csupán egy szokásos politikai gesztus, hanem az eddigi leghatározottabb nemzetközi felhívás egy jogilag kötelező érvényű műanyag-egyezményre. Ha úgy tetszik, egy globális hadüzenet született a műanyagok ellen azzal, hogy több mint 90 ország mondta ki: a műanyagszennyezés nemcsak az óceánokat fojtogatja, hanem a testünket, élelmiszereinket és – végső soron – a jövőnket. A kérdés már nem az, hogy van-e baj, hanem az, hogy merjük-e végre a gyökerénél kezelni a válságot.
A nyomatott lap legújabb száma a magyar erdők, vizek, földek állapotával, a Kárpát-medencében a szemünk előtt kibontakozó „eltorzult mediterrán viszonyokkal” foglalkozik, méghozzá a magyar lappiacon egyedülálló alapossággal és megközelítéssel. Nemcsak a rohamléptékű változásokat mutatjuk be az Alföld sivatagosodásától fajok eltűnésén át az erdők veszélyeztetettségéig, hanem sok megoldási és alkalmazkodási stratégiát is. Hat nagy téma – a zöld vitáktól a vízügyön át energetikai kérdésekig – , mintegy 40 kutató, gazdálkodó és szakértő között a Humusz munkatársa is megszólal.
Az elmúlt években számos válsághalmazzal szembesültünk a kihívásokkal teli globális körülmények hátterében. Az éghajlatváltozás, a környezetszennyezés és a biológiai sokféleség csökkenése tovább fokozódik, ahogy egyre közelebb kerülünk a visszafordíthatatlan károkhoz, elérve a bolygó határait, miközben a meglévő egyenlőtlenségek súlyosbodnak. Ezek a környezeti kihívások a politikai kiszámíthatatlanság, a növekvő protekcionizmus és a megszorítások új korszakában bontakoznak ki. Esra Tat, a Zero Waste Europe ügyvezető igazgatójának írása.
Vajon érdemes-e még a kémiai (újra)hasznosítást mint alternatívát hajszolni a műanyagkrízis megoldására? A témában több szakmai cikket is közöltünk korábban, ezúttal egy szakmai anyag magyar nyelven is elérhető vezetői összefoglalójának kivonatát közöljük cikkünkben.
Simony története kitűnő példa arra, hogyan lehet egy kis településen hatékonyan megoldani a biohulladék kezelésének összetett kihívását, amely szinte minden közösséget érint a modern hulladékgazdálkodásban. A város, az önkormányzat és a lakosok egy olyan hulladékgyűjtési és -kezelési programot fejlesztettek ki, amely nemcsak a közösség életkörülményeit javítja, hanem még költséghatékony is.
Calatafimi Segesta egy kis szicíliai település Trapani megyében, amely példát mutat a nulla hulladékra való törekvés terén. A város 2011-ben fogadta el a „Nulla Hulladék Jegyzőkönyvet”, amely figyelemre méltó eredményeket hozott: az újrahasznosítási arány eléri a 85%-ot, a maradék hulladék pedig több mint kétharmaddal csökkent az elmúlt évtizedben. Ezt a sikert az önkormányzat és a közösség szoros együttműködésével és a megújító kezdeményezésekkel érték el.