Nem hatékony az államosított szemétújrafeldolgozás

“A körforgásos gazdaságban egyre hatékonyabb köröket építünk, de egyre többet. Olyan ez, mint a Jensen-paradoxon: több gőzgépünk lett, tehát képessé váltunk hatékonyabban termelni, mégsem használtunk kevesebb szenet” – mondta dr. Borosnyay Zoltán, a Hulladékgazdálkodók Országos Szövetségének (HOSZ) ügyvezető igazgatója. Hasonlóképp vagyunk a szemétgazdálkodással: a hulladékújrahasznosítás tehát elkényelmesít minket, túlzott fogyasztásba és szemetelésbe ringatja az embert, mondván, úgyis újrahasznosítják majd, amit kidobunk.

Fogyasztunk és szemetelünk

A fővárosban a műanyag 37,5 százaléka anyagában hasznosításra alkalmas lenne, “de ehhez utóválogatás is szükséges. Az országos újrahasznosítási arányunkkal az EU-ban az utolsó vagyunk, annak ellenére, hogy az állam 80 milliárd forintot szed be hulladéklerakási díjként, tonnánként 6000 forintot. 2023-24-re teljesen át kell alakítani a rendszerünket” – vélekedett Borosnyay. A rendszer jelenleg az energetikai hasznosítást ösztönzi, részben a szemétégetőkben való felhasználást. A települések felén nincs is szelektív hulladékgyűjtés, pedig ezt törvény követeli meg. Ahol pedig van, ott is gyakran 50 százalékos az idegen anyag aránya.

Vidéken vannak városok, ahol egyszerűen elássák a szelektíven begyűjtött hulladékot, ha a helyi szolgáltató éppen nem tudja eladni a feldolgozók felé. Szinte behalt az üvegvisszagyűjtés lakossági szinten Budapesten, ahol korábban 960 gyűjtőpont létezett, viszont a monopolszolgáltató ma már csak 180 üveggyűjtő kuka van kihelyezve, ami egy ilyen nagy városnál nonszensz. “A szolgáltató azért van monopolhelyzetben, mert elvégez olyan szolgáltatást is, amit piaci alapon mások nem csinálnának” – fogalmazott Borosnyay. De itt pont az ellenkezője mutatkozik meg. A mulasztás. A szennyvíz hasznosítása is problémás, ahol nincs szennyvíztisztítórendszer kiépítve, hiszen túl drága és erőforrásintenzív megoldás az elszállítása, kiszárítása és elégetése.

Gyártunk és szennyezünk

Az egy dolog, hogy hogyan hasznosítjuk újra az elhasznált, kidobott termékeket, valamint a szemetet, de a körforgásos gazdaság ciklusának másik oldala, a termékgyártás és termékdizájn is átalakítást igényel. A mobiltelefonunkba ötvenféle nemesfémet építenek be, ezeket évtizedeken át afrikai polgárháborús körzetekből, illegális lázadó milíciák-uralta bányákból hozatták a multinacionális cégek -amivel e csoportok fegyverkezéséhez járultak hozzá anyagilag-, bár az utóbbi években erőfeszítések történtek az ellátási lánc megtisztítására. Egy laptop gyártása során is hétszázféle veszélyes anyag bukkan fel, többek között a benzol. Hírhedt eset a kínai Guiyuban lévő gyár, melynek környezetében 54 százalékkal magasabb ólomtartalom a gyerekek vérében és 80 százalék légúti betegségek aránya. Az erdőirtásban sem javult a helyzet: 1994-2014 között 126 százalékkal növekedett papírfogyasztásunk, hiába hirdették meg a cégek a papír nélküli iroda elvét.

A kétévente lecserélt mobiljaink és egyéb kütyüink miatt a Föld tele van elektronikai hulladékkal, ezekből 4500 darab Eiffel-torony is felhúzható lenne. “Olyan termékeket kell létrehoznunk, amelyekben újrafeldolgozásnál könnyen szétválaszthatók a különféle anyagtípusok, s az összetevők értéküket a leghosszabb ideig megőrzik az újrahasznosítás révén” – hangsúlyozta Éger Ákos, a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) ügyvezető elnöke. E téren a biomimikri, a kék gazdaság, az ipari ökológia próbál régi-új, a természettől ellesett megoldásokkal előállni.

Forrás: piacesprofit.hu

Szerző: Kriston László