Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 5 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Visegrádi Négyek az EU-s hulladékokról és lerakókról szóló irányelveinek teljesítéséről

  • 2015. július 17.
  • Csilla

A V4 országokat reprezentáló civil szervezetek közös projektjének célja az volt, hogy közösen felmérjék a hulladékgazdálkodás jelenlegi helyzetét, jó gyakorlatokat gyűjtsenek és felmérjék az akadályokat. Összegzésképpen egy közös stratégia készült el.

A V4 országok hulladékgazdálkodási fejlesztéseinél fontos szerepet játszanak  európai hulladékos irányelvek követelményei. Azonban bizonyos országokban e követelmények teljesítése nehézséget jelent, többek között a nem egységes számítási módszerek miatt pl. a bázis évek történelmi adatinak bizonytalansága, hiánya. Ahol nem sikerül rövid időn belül megfelelni a célszámoknak, félő, hogy bizonyos politikai és/vagy gazdasági csoportok ezt kihasználva olyan drága technológiák és módszerek bevezetését fogják szorgalmazni, amelyek könnyű és gyors megoldások látszatát keltik. Ennek látványos példája az országokban egyre inkább elterjedő települési szilárd hulladékégetők építésének tervei.

Az 1999/31/EK irányelve a hulladéklerakókról 5. cikke a biológiailag lebontható települési hulladék hulladéklerakókba kerülő mennyiségét az 1995. évi szinthez képest 75%, 50% és 35%-ra való csökkentését írja elő 2006, 2009 és 2016-ig. Csehország, Lengyelország és Szlovákia 4 éves haladékot kapott, ugyanis 1995-ben a települési szilárd hulladék (TSZH) 80%-a került lerakókra. Magyarország nem kérelmezte a meghosszabbítást. A 6. cikk azt is előírja, a hulladéklerakóban csak kezelésen átesett hulladékot helyezzenek el.

A 2008/98/EK irányelve a hulladékokról előírja, hogy 2020-ig a háztartásokból származó papír-, fém-, műanyag- és üveghulladék, illetve lehetőség szerint egyéb háztartásihoz hasonló hulladék estében az újrahasználatra való előkészítést és az újrafeldolgozást tömegében átlagosan minimum 50 %-ra kell növelni. A tagállamok 4 féleképpen számolhatnak el a hasznosítási arányokkal:

a)    Háztartásokból származó papír-, fém-, műanyag- és üveghulladék 50%-os újrafeldolgozása
b)    Háztartásokból és háztartásihoz hasonló hulladékból származó papír-, fém-, műanyag- és üveghulladék 50%-os újrafeldolgozása
c)    Háztartási hulladék 50%-os újrafeldolgozása
d)    Háztartási és háztartásihoz hasonló hulladék 50%-os újrafeldolgozása


Irányelv a hulladéklerakókról

Csehország az 1995. évi biológiailag lebomló TSZH mennyiségét az adatok alapján 1.530.000 tonnára határozta meg (148 kg/fő). Azonban ez a szám nem tartalmazza az összes zöld hulladékot, mivel akkoriban a hulladékot nem a most érvényben lévő hulladéktörvény alapján kezelték (házi és közösségi komposztálás, illegális lerakás). Ezek alapján 2010-ig 1.147.550 tonna, 2013-ig 765.000 tonna és 2020-ig 535.500 tonna helyezhető lerakókra. A célszámot 2010-ben elérték (999047 tonna), de 2013-ban magasabb szám került lerakásra (895.192 tonna, ami kb. 59%). Csehországban a vegyes hulladék lerakásának tilalmát 2024-re bevezették.

Magyarországon a lebomló hulladék 1995-ös arányát 2,34 millióra tonnára (234 kg/fő) becsülték. Ebből 1,57 millió tonna volt biológiailag lebomló (TSZH 35%-a) és 765.000 tonna papír (TSZH 17%-a). A hulladékáramokat 2004-től kezdték hivatalosan követni, statisztika adatok is innentől vannak. A 2006-os és 2010-es célszámokat teljesítettük. 2016-ig a lerakókra helyezhető lebomló hulladék tömegének kevesebbnek kell lennie, mint 820.000 tonna. Ehhez 73.000 tonnával kell még csökkenteni az arányokat, de előreláthatóan ez is teljesülni fog. A komposzt nagy része rossz minőségű, műanyaggal, nehézfémekkel stb. szennyezett. Többnyire lerakók rekultivációjára használják fel. Míg 1995-ben a papírt is beleszámolták a lebomlók arányába, manapság már nem, ezért az új kalkulációnak köszönhetően Magyarország tulajdonképpen túlteljesít. A hazai adatok azonban bizonytalanok. Egyelőre nincs tervben vegyes hulladék lerakására tilalom. Jelenleg kb. 70 lerakó üzemel, a szállítási távolságok nagyok (a nem megfelelően működő lerakók a szigorúbb európai jogszabályoknak köszönhetően bezártak).

Lengyelország az 1995-ös adatot 4.380.000 tonnára határozta meg (155 kg/fő a városokban, 47 kg/fő vidéken). A számításokat területileg állapították meg (város/vidék) és a lebomló arányok alapján. Csehországhoz hasonlóan nem minden zöld hulladék került számításba. A 2013-as célszámot nem sikerült teljesíteni, 15%-os lemaradásuk volt. Vegyes hulladék lerakásának tiltása nincs tervben.

Szlovákia az 1995-ös biológiailag lebomló hulladék tömegét 695.000 tonnára állapította meg (121 kg/fő). A becsült adat tartalmazott papír és karton hulladékot (238.000 tonna), valamint kerti és konyhai hulladékot (457.000 tonna). Az Európai Bizottság ezt a számot megkérdőjelezte, és egy 944.000 tonnás becslést javasol (174 kg/fő). Ez a 249.000 tonnás növekedés 50%-os lebomló tartalmat jelent. A bizottság becslése nem tartalmazott lom és textil hulladékot. Vegyes hulladék lerakásának tiltása nincs tervben.


Irányelv a hulladékokról

Csehország az a), opcionálisan a b) számítási módszert alkalmazza. Magyarország és Lengyelország a b)-t. Szlovákia a c) módszert alkalmazza, de a jövőben valószínűsíthetően a d)-t, mert a háztartási hulladékáramokat nem számítják külön.


Civil szervezetek véleménye az országuk helyzetét illetően

Csehország – Arnika, Toxics and Waste Program

Mint prioritást a házi komposztálást támogatja (ez nincs a hulladékos statisztikákban megjelölve), illetve gazdasági ösztönzők bevezetését. A legjobb hulladék az, amit nem termelünk meg. Továbbá problematikusnak vélik az 1995-ös adatokat, mivel nem tartalmaztak zöld hulladékot. Ez túl szigorú feltételekhez és túlbecsült eltérítési arányhoz vezetett.

Magyarország - Humusz Szövetség

A lerakási járulék bevezetésre került. Azonban a rezsicsökkentés miatt ezt az összeget a közszolgáltatók nem háríthatják át a lakosságra, így nem teljesül a „szennyező fizet” elv. Továbbá ez gátolja a közszolgáltatókat a mindennapi munkában. Magyarországon megfelelő kapacitások rendelkeznek biohulladék kezelésére, azonban ezek kihasználtsága nem teljes. A komposzt minőségének gyengeségére hívják fel a figyelmet, illetve a konyhai hulladékokra vonatkozó szigorú egészségügyi követelmények akadályt jelentenek a komposztálás kiteljesítésére. A biológiailag lebomló hulladékra a legjobb megoldást a helyben kezelés jelentené (házi és közösségi komposztálás). Az ilyen módon kezelt hulladék statisztikákba való beépítése szükséges. Az új biológiailag lebomló hulladékokról szóló kormányrendelet egyik fő célja a gyűjtés és kezelés szabályainak meghatározása, valamint a minőségi komposzt biztosítására hulladékstátusz megszűnésére feltételeket szab meg. Azonban a rendelet nem vonatkozik konyhai hulladékra.

Lengyelország - Polski Klub Ekologicny

Problémásnak találja a hulladék irányelv bevezetését önkormányzati szinten. Az alacsony költségek miatt a lakosság motivációja alacsony. Azonban az ilyen típusú ösztönzők bevezetését társasházi övezetekben problematikusnak vélik. Hatékonyabb lakossági szemléletformálásra van szükség.

Szlovákia - SPZ Kosice

Egyetért a magasabbra becsült lebomló hulladék számmal, és támogatja magasabb (70%) újrahasznosítási arányokat. A magas célszámokat teljesíthetőnek tartják, de ezzel párhuzamosan szükséges a megfelelő feltételek megteremtése (elégséges számú szelektív kukák lakosság számára, megfelelő szabványok bevezetése). A biológiailag lebomló hulladék esetében fontosnak tartja a szervezet, hogy a házi és közösségi komposztálás során kezelt mennyiséget a célszámokba be lehessen építeni.

 

Összefoglalás

A tapasztalat azt mutatja, hogy a V4 ország tagjai különböző módon közelítik meg a 1999/31/EK hulladéklerakókról irányelvben foglalt követelmények teljesítését. Ez többek között annak is köszönhető, hogy nem egységes a hulladékgazdálkodás fejlettségi szintje, az adminisztráció is eltér a különböző országokban, illetve egységes fogalomhasználat, értelmezés sem létezik. Ezt bizonyítja a 1995-ös adatok becslésének bizonytalanságai és a hulladék irányelv elszámolásának különböző módjai. Egy másik probléma, hogy a hulladéklerakókról szóló irányelv nem támogatja megfelelően a hulladékmegelőzést, ugyanis a helyben történő komposztálás arányai nem jelennek meg az eltérítési számokban. Ez a szállítás miatt is célszerű. Ebből kifolyólag szükséges volna ezen megoldások ösztönzésére a célszámokba való integráció. Ez különösen fontos a visegrádi országok esetében, ahol nagy múltra visszatekintő hagyománya van a házi és közösségi komposztálásnak.

Magyarország esetében a célszámok eléréséhez szükséges eszközök adottak, a technológia és infrastruktúra fejlesztése („hardware”) EU-s forrásokból történik. A „software”, azaz a lakossági szemléletformálás, azonban hiányzik. A lakosság kb. 95%-a tisztában van a szelektív hulladékgyűjtés fogalmával, de a háztartási hulladék csupán 5%-a kerül különítetten gyűjtésre. Az is észrevehető, hogy a magyarországi hulladékos stratégia a könnyebb utat választja, amikor a háztartásihoz hasonló (pl. kereskedelmi) hulladék arányait kívánja növelni. A háztartások bevonása (lakosság részvételének ösztönzése) nélkül hosszútávon nem érhetőek el a kitűzött célszámok.


A célszámok teljesítése papírformán lehetségesek, azonban nagy a szakadék elmélet és gyakorlat között. A Humusz úgy látja, hogy állandó bizonytalanságok vannak adatgyűjtés tekintetében. Egyértelmű metódusok és fogalmak a törvényhozásban elengedhetetlenek a magas minőségű komposztálás és újrafeldolgozás érdekében. A lerakási járulék motiváló, azonban vagy a hulladéktermelővel lehessen ezt megfizettetni vagy differenciált szemétdíj rendszerek kiépítése kell. Továbbá hulladékégetési járulék bevezetése is szükségszerű annak érdekében, hogy a hulladékos hierarchián magasabb lépcsőfokon álló megoldások élvezzenek előnyt. Az élelmiszerhulladékra vonatkozó egészségügyi követelmények újragondolásával növelni lehetne a lerakóktól eltérített biohulladék mennyiségét. Komposztálási programok Magyarországon elterjedtek, ezek kiterjesztése várható a jövőben.

A projektet a Visegrad Fund támogatta.

Visegrad Fund