A 20 perces csomagolás végnapjai – A rendelet, ami alapjaiban formálja át a fogyasztást

A modern fogyasztói társadalom egyik legnagyobb paradoxona, hogy miközben egyre komplexebb csomagolásokkal találkozunk a boltok polcain, ezek élettartama gyakran nem haladja meg a húsz percet. Ezután a csomagolóanyag már a hulladék útjára lép, és bár lebomlása akár évszázadokig is eltarthat, az okozott környezeti kár azonnal jelentkezik. Az újrahasznosítás segíthet mérsékelni a problémát, de maga is idő- és energiaigényes folyamat, és nem minden esetben nyújt teljes megoldást.

Az EU-ban évente átlagosan 187 kilogramm csomagolási hulladék jut egy főre, amelynek jelentős része egyszer használatos termékekből származik. Ez a pazarlás a fogyasztói kényelem árnyoldala: a rövid életű csomagolások mögött hatalmas környezeti és pénzügyi teher húzódik. A Break Free From Plastic összefoglalója a témában már magyar nyelven is elérhető a Humusz Szövetség fordításában, alább ezt összegezzük röviden.

A 20 perces csomagolás kora lejáróban

A PPWR (Packaging and Packaging Waste Regulation – Csomagolásról és csomagolási hulladékról szóló rendelet), amely 2025 februárjától közvetlenül érvényes minden tagállamban, nem csupán egységes szabályokat fektet le, hanem mozgásteret is biztosít a nemzeti kormányoknak a szigorításra. Az országok fenntarthatják, sőt kiterjeszthetik az egyszer használatos műanyagokra vonatkozó korlátozásokat, akár a vendéglátásban, akár a friss zöldségek és gyümölcsök csomagolásánál. A rendelet kifejezetten a hulladékmegelőzést tűzte ki egyik legfőbb céljául: 2030-ra 5%-os, 2035-re 10%-os, 2040-re pedig 15%-os csomagolási hulladékcsökkentés a 2018-as szinthez képest.

Ehhez nem elég egyik anyagot a másikkal helyettesíteni, a műanyag papírra cserélése például nem oldaná meg a problémát, sőt az ezzel járó erdőirtás és az ökoszisztémák pusztítása révén csak újabb környezeti károkat okozna. Az EU ezért világossá teszi: a jövő a tartós, újrahasználható és újratölthető csomagolásoké, amelyek képesek megtörni az egyszer használatos modellek dominanciáját.

Második élet a csomagolásnak

A PPWR egyik legfontosabb pillére az újrahasználat. Kötelező célokat ír elő: az italcsomagolásoknál 2030-ra 10%, 2040-re 40% újrahasználati arány; a szállítási csomagolásoknál 40%, illetve 70%; a gyűjtőcsomagolásoknál pedig 10% és 25%. A szálláshely-szolgáltatási és vendéglátási ágazatban 2028 februárjáig minden elvitelre kínált ételt és italt újrahasználható csomagolásban is elérhetővé kell tenni, azonos feltételekkel, mint az egyszer használatos változatokat.

A tagállamoknak lehetőségük van ambiciózusabb célokat kitűzni, ahogy Németországban már most 43% az italcsomagolások újrahasználati aránya, vagy Dániában, ahol évente 800 000 eurót fordítanak újrahasználati rendszerek fejlesztésére. Az újratöltés is kiemelt szerepet kap: 2027-től a vendéglátóhelyeknek engedniük kell, hogy a fogyasztók saját tárolóedényben vigyék el az ételt vagy italt, és ezt nem köthetik hátrányos feltételekhez. A 400 m²-nél nagyobb boltoknak pedig 2030-ra eladóterük 10%-át utántöltő állomásoknak kell szentelniük – bár több szakértő szerint ezt kötelezővé és magasabb arányúvá kellene tenni.

Európa-szerte már vannak példák a sikerre: Észtország betiltotta az egyszer használatos csomagolást a nyilvános rendezvényeken, Belgium pedig hétszeres adót vet ki az egyszer használatos italcsomagolásokra az újrahasználhatókkal szemben. Ezek az intézkedések azt üzenik, hogy az újrahasználat nem csupán környezeti, hanem gazdasági előnyökkel is járhat.

A visszaváltás ereje

A rendelet 90%-os külön gyűjtési célt ír elő a műanyag palackokra és fémdobozokra. Ezt szinte kizárólag betétdíjas rendszerekkel lehet elérni, ezért a PPWR sürgeti ezek mielőbbi bevezetését, legkésőbb 2029-ig. A rendszer kiterjeszthető italos kartonokra, egyszer használatos üvegre, sőt az újrahasználható csomagolásokra is. A betétdíjas rendszerek nemcsak a visszagyűjtési arányt növelik, hanem tisztább, jobban hasznosítható anyagáramot biztosítanak. Ez kulcsfontosságú, hiszen a szennyezett hulladék feldolgozása gyakran ráfizetéses. A PPWR azt is előírja, hogy a rendszer üzemeltetőinek költségvetéséből minimálisan meghatározott részt (pl. 10%) hulladékmegelőzési és újrahasználati programokra kell fordítani.

Kiemelt cél a veszélyes vegyi anyagok és mikroműanyagok visszaszorítása is. A PFAS-vegyületek használata élelmiszer-csomagolásban szigorú korlátozást kap, és a tagállamoknak erősíteniük kell a kockázatos anyagok azonosítását, nyomon követését és – ahol lehetséges – teljes tiltását. Ehhez szabványosított digitális nyilvántartások és új analitikai eszközök bevezetését javasolják, amelyek lehetővé teszik a mikroműanyagok pontos mérését is. A PPWR így egyszerre jelent jogszabályi szigorítást és szemléletváltást: célja, hogy a fogyasztói magatartás, a gyártói felelősség és a kereskedelmi gyakorlat egy irányba mozduljon el – a kevesebb hulladék, a tisztább környezet és a körforgásos gazdaság felé.

A betétdíjas rendszer helyzete Európában © Fair Resource Foundation, 2025

Az uniós PPWR rendelet új korszakot nyithat a csomagolások történetében: a célzott hulladékcsökkentési előírások, az újrahasználati rendszerek, a betétdíjas megoldások és a veszélyes anyagok visszaszorítása mind abba az irányba mutatnak, hogy a jelenlegi, egyszer használatos modell helyét egy körforgásos, erőforrás-takarékos rendszer vegye át. A változás nem lesz könnyű: a gyártóknak új technológiákba kell fektetniük, a kereskedőknek át kell alakítaniuk folyamataikat, a fogyasztóknak pedig új szokásokat kell kialakítaniuk. Mégis, mindez lehetőséget kínál arra, hogy tisztább környezetet, fenntarthatóbb gazdaságot és egészségesebb jövőt teremtsünk. Az eszközök a kezünkben vannak, a célok világosak, így már csak rajtunk áll, hogy felelősséggel és elszántsággal a fenntartható jövő útjára lépünk, vagy hagyjuk elszalasztani ezt a páratlan lehetőséget a valódi változásra.

A témával kapcsolatos részletes beszámoló elérhető magyar nyelven is, a Humusz Szövetség fordításában, A csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló rendelet végrehajtásáról címen.