Megmagyarázzuk: Új hulladékmegelőzési és újrahasználati törvények Európában
A 2018-as új EU-s hulladékirányelvek a hulladékokról, a hulladéklerakókról, a csomagolásról és a csomagolási hulladékról, illetve az egyszer használatos műanyagokról – a hulladékhierarchiának megfelelően – a legnagyobb hangsúlyt a megelőzésre és az újrahasználatra helyezik. A Humusz magyarra fordította a European Environmental Bureau kiadványát, amely összefoglalja a tagállamok új kötelezettségeit, és azoknál is ambiciózusabb, az előírt célokat meghaladó jó példákat gyűjt össze.
A túltermelés és túlfogyasztás elleni intézkedések
A hulladékirányelv alapján a tagállamoknak csökkenteniük kell a hulladékképződést, és mérniük kell a keletkezett hulladék mennyiségét. Sok helyen a csökkentésre meghatároznak egy nemzeti vagy regionális, abszolút vagy relatív mennyiségi célt. A relatív csökkentés a dokumentum által kiemelt példákban 15–20% 2020-ig vagy 2030-ig. Katalónia 2025-ben fejenként 150 kg települési hulladék keletkezését engedné meg, Ljubljana viszont a nulla hulladék felé tartó úton ekkorra már évi 60 kg/főre csökkentené a települési hulladékát; Flandria pedig egy mindenhol egyformán érvényes célszám helyett a települések sajátosságai szerint különböző mennyiségeket határozott meg.
A kitűzött cél elérésére talán a legegyszerűbb eszközök a tilalmak, korlátozások. Franciaországban például tilos megsemmisíteni az eladatlan új termékeket: a gyártónak kötelessége eladományozni vagy újrahasználatra, esetleg újrafeldolgozásra átadni őket. Több tagállamban vagy régióban 2020–21-től betiltanak bizonyos egyszer használatos műanyag termékeket és csomagolásokat. A komplex megközelítés szép példája a Baleár-szigeteké, ahol az egyszer használatos italcsomagolások betiltásával párhuzamosan ivókutakat létesítenek, illetve kötelezik a vendégálóhelyeket és a rendezvényeket arra, hogy ingyen biztosítsanak hozzáférést csomagolásmentes vízhez.
A hulladékirányelv külön figyelmet fordít az élelmiszer-hulladékra, azt a tagállamoknak 2030-ig 50%-kal kell csökkenteniük. Az eszközök részben hasonlóak, mint bármilyen más hulladék esetében: például Franciaországban a nagyobb kereskedőknek élelmiszer-adományozói megállapodást kell kötniük arra jogosult jótékonysági szervezetekkel, és nem tehetik szándékosan fogyasztásra alkalmatlanná az el nem adott, még le nem járt termékeket.
Az élelmiszer-adományozásnak azonban vannak sajátos nehézségei is, a potenciális adományozók gyakran nem vállalják a nagy kockázat miatt. Olaszország ezt a problémát oldotta meg az irgalmas szamaritánusról elnevezett törvényével, amely kimondja, hogy az adományozó szervezet végső fogyasztónak számít, így megakadályozza, hogy az adományt elfogyasztó magánszemélyek beperelhessék az élelmiszerbankokat (de azoknak biztosítaniuk kell a megfelelő feltételeket a szállításhoz és a tároláshoz, tehát az élelmiszer-biztonság sem kerül veszélybe).
A termelési fázis: kevesebb veszélyes anyag, fokozott hatékonyság
Az új EU-s irányelv kevesebb hulladékkal járó, veszélyes anyagoktól mentes, tartósabb, javítható, újrahasználható termékek gyártását írja elő, és ösztönzi a tagállamokat, hogy túlteljesítsék az előírásokat.
Több tagállam korlátoz vagy betilt bizonyos veszélyes vagy mérgező anyagokat adott típusú termékekben, például Franciaországban élelmiszerrel érintkező csomagolás vagy konyhai eszköz nem tartalmazhat BPA-t, a Baleár-szigeteken pedig nem lehet nano- és mikroműanyagot tartalmazó termékeket eladni.
Már az elektromos és elektronikai eszközöknél is érvényesül a tartósság és javíthatóság szempontja az energiahatékonyság mellett: Franciaországban úgy kell tervezni ezeket, hogy az elemet vagy akkumulátort lehetőleg a felhasználó, de legalább egy független szakameber könnyen el tudja távolítani, a tervezett elavulást pedig bírsággal vagy akár börtönnel is büntetik.
Az EU hulladékának 25-30%-a építési és bontási hulladék, ezért nagyon fontos lenne az építőelemek újrahasználata vagy újrafeldolgozása és a veszélyes bontási hulladék megfelelő kezelése. Ausztria ennek érdekében kötelezővé tette a bontás előtti auditot és a szelektív bontást.
Fenntartható fogyasztási modellek, újrahasználat, javítás
Az EU körkörös gazdaságra vonatkozó cselekvési tervének célja az, hogy a fogyasztók jobb minőségű, tartósabb, illetve felújított használt termékeket vásárolhassanak, vagy vásárlás helyett béreljenek, a megvett termékeket pedig könnyen javíttathassák, a pótalkatrészek és a megfelelő szolgáltatók elérhetőek legyenek. A tagállamok változatos intézkedésekkel ösztönzik a gyártókat, hogy ne hátráltassák a termékek javítását, és a vásárlókat, hogy bízzanak a használt termékekben.
Franciaország tilt minden olyan gyakorlatot, amely az újrahasználatot és a javítást akadályozza. Például a pótalkatrészeknek egy adott modellhez legalább öt évig elérhetőnek kell lenniük, és a professzionális, javítással foglalkozó szolgáltatóknak hozzáférést kell biztosítani az alkatrészekhez és műszaki információkhoz. Az is javíthat a gyártók hozzáállásán, hogy ha elérhetővé tették a javításhoz szükséges információkat, akkor nem tehetők felelőssé az utasításoknak nem megfelelő javításból eredő károkért. A gyártóknak Spanyolországban is információt kell adniuk az újrahasználati központoknak, Belgium pedig az újrahasználattal, felújítással foglalkozó szociális vállalkozások termékeinek hozzáadottérték-adóját csökkentette.
A vásárlók döntéseinek zöldítésében segíthetnek a megbízható ökocímkék. Franciaország bevezetett egy javíthatósági indexet, amelyet kötelező feltüntetni minden elektromos és elektronikai eszközön, ahogyan azt is, hogy a szoftver frissítései mennyi ideig lesznek kompatibilisek a termékkel. Ausztriában a ReVital címke garantálja a felújított használt termékek minőségét.
A teljes dokumentumban még több jó példa olvasható. Reméljük, a kiadvány hozzájárul ahhoz, hogy ezek minél szélesebb körben elterjedjenek!
A kiadávány angol változata az EEB honlapján érhető el.
A cikkben szereplő képek a dokumentumból származnak.
