A Föld is a barátunk, de vajon mi is az övé vagyunk?

Július 30-án a világ a barátság világnapját ünnepli, egy ENSZ által is támogatott alkalmat, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a barátság értéke messze túlmutat az egyénen. De mi lenne, ha a barátságot nem csak emberek között értelmeznénk, hanem közösségek és a bolygó közötti kapcsolattá emelnénk? A műanyagszennyezés, az éghajlatváltozás és a túlfogyasztás problémái nem ismernek országhatárokat – ahogy a megoldások sem.

Szerencsére világszerte és itt, Magyarországon is egyre több olyan példa születik, ahol emberek nemcsak egymással, hanem a környezetükkel is új barátságot kötnek. Közös komposztálás, megosztáson alapuló helyi rendszerek, közösségi javítóműhelyek – ezek az aprónak tűnő, mégis erős szálak olyan hálót szőnek, amelyek képesek lehetnek megváltoztatni a jövőnket. Írásunkban három olyan történetet mutatunk be, ahol a barátság és a fenntarthatóság egymásra talált – falusi önkormányzatoktól külföldi jó gyakorlatokig. Mert a fenntartható jövő nem a magányos hősöké, hanem az összefogó közösségeké.

A mi kis falunk

A Börzsöny lábánál fekszik egy kis község, Ipolytölgyes. Ez az alig több mint háromszáz főt számláló magyar kistelepülés olyan megoldással rukkolt elő, ami messze túlmutat határain. Az úgynevezett „Hosszúlétra projekt” keretében az önkormányzat egy közösségi eszközkölcsönző rendszert hozott létre, amely lehetővé teszi, hogy a helyiek időszakosan használhassanak különféle szerszámokat, háztartási gépeket vagy akár kerti eszközöket – ahelyett, hogy mindenki külön vásárolná meg őket. Ez a megosztásra épülő rendszer nemcsak pénztárcabarát, hanem kifejezetten hulladékcsökkentő is, hiszen kevesebb fölösleges tárgy kerül beszerzésre, majd idővel a szeméttelepekre is. Mindemellett újra aktivizálja a közösségi kapcsolódásokat, a kölcsönösségen alapuló együttműködést, amely mára sok településen elveszőben van.

Ipolytölgyes kezdeményezését a Zero Waste Europe is érdemesnek találta példaként bemutatni, hangsúlyozva, hogy még egy kis falu is képes jelentős lépéseket tenni a fenntarthatóság irányába. Nem hatalmas pénzekről vagy technológiai fejlesztésekről van szó, hanem alapvető szemléletváltásról. Az önkormányzat felismerte, hogy a zöld átmenet nem feltétlenül felülről jövő rendeleteken kell, hogy múljon, hanem azokon az apró döntéseken, amelyek helyi szinten születnek. Az ilyen típusú rendszerek már nemcsak eszközhasználatról, hanem felelősségvállalásról is szólnak, arról, hogy a közösség tagjai gondoskodnak egymásról, és együtt keresik a megoldásokat a túlfogyasztás és a pazarlás ellen. Ipolytölgyes példája arra tanít bennünket, hogy a barátság nemcsak emberek közötti gesztus lehet, hanem a közösség és a közvetlen környezet közötti kapcsolat is.

Közösségi használatra szánt eszköz Ipolytölgyesen © SozialMarie

Szerellek!

A mai világban, ahol a háztartási és elektronikai eszközöket eleve úgy tervezik, hogy bizonyos idő után tönkremenjenek – és a javítás ne érje meg sem időben, sem költségben –, valódi rendszerszintű ellenállásnak számít a javítás kultúrájának újraélesztése. Ennek a (túl)fogyasztói logikának a megváltoztatása érdekében nyílt meg 2023 decemberében a Repair Café Józsefvárosban, a Teleki László tér 7. szám alatt. Ebben a közösségi szereldében előzetes bejelentkezést követően bárki elhozhatja meghibásodott háztartási eszközét, kisebb elektronikai berendezését, varrásra szoruló ruhadarabját vagy javítandó biciklijét, hogy önkéntesek segítségével együtt próbálják meg újra használhatóvá tenni.

A közösségi szerelde nem egyszerűen arról szól, hogy valami nem kerül a kukába. Ennél sokkal mélyebb üzenete van: az emberek megtanulják, hogyan bánjanak a tárgyaikkal, új készségeket sajátítanak el, és olyan interakciókba lépnek egymással, amelyre a hagyományos fogyasztói rendszer nem ad lehetőséget. Egy elromlott konyhai darálógép – ahogy az történt kollégánkkal, Gyurival is, aki blogbejegyzésében számolt be ottani tapasztalatáról – így hirtelen kapoccsá válik, a szereldében ugyanis nemcsak csavarhúzók járnak kézről kézre, hanem történetek, megoldások és a támogatás is. A javítás folyamata így közös élménnyé lesz, amely kimozdít a magányos fogyasztás világából, és egy részvételi, gondolkodó közösség felé terel.

Mert az ehhez hasonló közösségi helyek valójában sokkal többről szólnak, mint a tárgyak újjáélesztéséről. A közösségi szerelde egyfajta „zöld barátság-tér”, ahol a fenntarthatóság és az emberi kapcsolódás szorosan összefonódik. Minden sikeresen megjavított tárgy mögött ott van egy pillanat, amikor valaki időt szánt egy másik emberre, segített, tanított vagy épp tanult. Ez a kölcsönösség új alapokra helyezi a környezeti problémákhoz való viszonyunkat is. Nem kívülről várjuk a megoldást, hanem belülről kezdjük el: egymásra figyelve, együtt dolgozva, közösen felelősséget vállalva – nemcsak a tárgyainkért, hanem egymásért is.

Komposztálás a szomszéddal

Párizs vezetése régóta ismert arról, hogy támogatja a közösségi komposztpontok létesítését. Jelenleg is több száz pont működik városszerte, amelyek rendszerint társasházak és iskolák udvarán, vagy a parkoknál találhatók. A városvezetés nemcsak komposztkeretet biztosít a résztvevőknek, de képzéseket is szerveznek, hogy a közösségek magabiztosan, konfliktusmentesen és hatékonyan tudják működtetni saját rendszerüket. A cél világos: a szerves hulladék csökkentése és a közösségi kapcsolatok erősítése.

Ez a gondolat egyre erősebben jelenik meg hazánkban is, ahol a közösségi komposztálás még újszerű, ám egyre gyorsabban terjedő gyakorlat. A Humusz által ehhez készített segédanyag egy olyan gyakorlati útmutató, amely lépésről lépésre vezeti végig a közösségeket a helyszínválasztástól kezdve a tároló kialakításán át a működtetés legapróbb trükkjeiig. Útmutatónk nemcsak szakmai tudást ad, hanem szemléletet is: hangsúlyozza, hogy a komposztálás közösségépítő folyamat, ami a talaj mellett az emberi kapcsolatokat is gazdagítja. Ha van egy kis zöldfelület, néhány elszánt lakó, és egy jó adag kíváncsiság, akkor már csak össze kell fogni, és kezdődhet is a komposzt közösségi útja.

Budapesten is egyre több közösség ismeri fel, hogy a komposztálás nem csupán zöld gyakorlat, hanem a közvetlen lakókörnyezetük megerősítésének egyik eszköze is lehet. Számos fővárosi bel- és külkerület lakói egyaránt belevágtak már a közösségi komposztálásba: közösen alakították ki a rendszert, osztják meg a felelősséget, és alakítanak ki új típusú kapcsolatokat egymással. A folyamat során a lakók nemcsak a szerves hulladékot kezelik tudatosan, hanem egyúttal megtapasztalják az együttműködés, a közös gondolkodás és a fenntarthatóság értékeit is. Mert az együtt gondozott komposzt nemcsak a talajt gazdagítja, hanem visszahoz valamit abból a régi, szomszédok közötti bizalomból és figyelemből is, ami a fenntartható jövő felé vezető út egyik alapját képzi.

 A Humusz Szövetség korábbi komposztpontja © HUMUSZ

A fenti három példából is jól látszik: a közös ügyek mentén szövődő barátságok nemcsak a mindennapokat teszik könnyebbé, hanem a jövőt is élhetőbbé. A barátság világnapján tehát érdemes erre is emlékezni és emlékeztetni: a valódi változás kis közösségekben kezdődik, egymás felé fordulva, figyelemmel, türelemmel és zöld elköteleződéssel. És ha már ma elkezdjük, talán nem is vagyunk olyan messze egy igazán barátságos és fenntartható jövőtől – mert a kettő kéz a kézben jár.