A cél: zéró hulladék

Nulla hulladék kezdeményezés már most is rengeteg akad, a városokban egyre több olyan új elv jelenik meg, amely a hulladékkezelés új korszakát nyitja meg. Ezek a módszerek nem csak környezetvédelmi, de gazdasági és társadalmi szempontból is előnyösek.

Az egyik futó projekt, Contarina, 50 olasz önkormányzatot és 550,000 lakost foglal magában. "Contarina tavaly a hulladék 85%-át térítette el a lerakóktól és az égetőktől, miközben az egy főre jutó hulladéktermelés 50 kg volt, ami Európában a legalacsonyabb" - mondta Joan Marc a Zero Waste Europe-tól. A siker kulcsa a kidobott mennyiség alapján történő fizetési rendszer (angolul: "pay-as-you-throw"), ami arra ösztönzi az embereket, hogy otthon komposztáljanak. A szemléletformáló program célja, hogy 2022-re a maradék hulladék (tehát ami nem kerül újrahasznosításra) 10 kg/fő-re csökkenjen.

Mindeközben az Egyesült Államok vezető nulla hulladék városa San Francisco, ahol a városvezetők szerint 2020-ra el tudják érni, hogy a hulladék 100%-a ússza meg a lerakást. Történetük 1989-ben kezdődött az Integrált Hulladékgazdálkodási Cselekvési Tervvel, ahol 1995-re 25%, 2000-re 50% volt a kitűzött cél. A szigorú lerakási törvények mellett egy helyi hulladékszállító és feldolgozó cég, a Recology is hozzájárul a cél eléréséhez. A lakosságnak a szelektív szemét és a komposzt elszállítása ingyenes, a vállalatoknak 75% kedvezmény jár, így ösztönözve ezzel a szereplőket az újrahasznosításra. Így a Recology két helyről is számíthat bevételi forrásra: a begyűjtésnél a cégektől, a komposzt az újtahasznosított anyagok eladásánál pedig és a piacon.

A Fülöp-szigeteki Alamos City-ben 2009 óta két szemetelés elleni törvény szolgáltat példát. A GAIA (Global Alliance for Incinerator Alternatives, egy nemzetközi égetés elleni szövetség) bevallása szerint alulról jövő kezdeményezések és a közösségi részvétel követeli meg a változásokat. Egy pár éve még senki nem gondolta arra, hogy a szemét ne elégetésre kerüljön, de mára már 25 falu saját rendeletben tiltja a szemét lerakását és nyílt égetését, valamint kötelezővé teszi a hulladék szelektív gyűjtését és komposztálását.

A chile-i La Pintana közösségét elsősorban gazdasági okok vezették a nulla hulladék ösvényére. Rájöttek, hogy a zöldség és szerves hulladék újrahasznosításával - ami a hulladékmennyiség legnagyobb részét teszi ki - pénzt lehet spórolni. A megoldást a helyi feldolgozóüzemek jelentették, nemsokára mind az 52 közösség rendelkezett eggyel, ami 18 tonna zöldséget kezelt naponta, továbbá egy "gilisztafarm"-mal (vermiculture) is, ahol további 20 tonnát lehet kezelni. A lakosok pedig 35 literes kukákat kaptak, amikbe külön gyűjthetik a szerves hulladékot, amit az összegyűjtés után eladnak az önkormányzat által finanszírozott üzemek egyikének. Míg a begyűjtők a zöldség eladásából profitálnak, addig a helyiek ingyen komposztot kapnak vissza, amit a zöld területek karbantarására tudnak felhasználni.
Egy friss tanulmány szerint napi 35 tonna zöldséget gyűjtenek be, ami 350.000 peso (kb. 700 USD) megtakarítást jelent naponta. Továbbá gyűjtik a lakásokból a használt olajat is, amiből havonta 100 liter biodízel készül. Bár a 182.000 lakos által termelt szerves hulladék csak 19%-a kerül újrahasznosításra, a 2005-ben indított program óta folyamatos növekedés észlelhető.

A taiwan-i kormányzatot közösségi nyomás terelte a nulla hulladék irányába. Az 1980-as években krízis alakult ki, ugyanis nem volt elég terület a lerakásra, és a kormány úgy döntött, hogy átállnak a nagyméretű égetésre. A lakosság azonban nyíltan ellenezte a tucatnyi szemétégető felépítését, végül a kormány engedett, célszámokat vezetett be, és hulladékmegelőzési és -hasznosítási programokat indított. A társadalmi nyomás hatására alakult meg 2003-ban a Taiwani Környezetvédelmi Igazgatás (TEPA). Az ő kezdeményezésüknek köszönhető az új hulladékgazdálkodási terv, mely tartalmazott fenntartható erőforrás-felhasználási és nulla hulladék célokat is. Jóllehet az eredeti tervezetben még szerepelt az égetés, a közösségi nyomás nem lankadt, így végül a megelőzés és a hasznosítás került előtérbe.
Rendeletben utasísották a lakosokat, hogy a háztartási hulladékukat szelektíven gyűjtsék: újrahasznosíthatóakra, ételhulladékra és maradékokra (vegyes). Az ételhulladék háromnegyede sertésfarmokra, a maradék komposztálásra kerül. Egy másik példa az éttermekben betiltott eldobható evőpálcák használata, aminek hatására évi 44 millió pár előállítását akadályozták meg. Emellett ők is bevezették a kidobott mennyiség alapján történő szemétdíj-rendszert, aminek köszönhetőek hivatalos adatok szerint 50%-ra csökkent a hulladék termelése. A nulla hulladék azonban még mindig nagy kihívást jelent, főleg, hogy Taiwan ipari ország. A TEPA és a társadalom viszont tovább folytatják a nyomásgyakorlást.

Ezek a példák is mutatják, hogy rengeteg lehetőség van ugyanazon cél (zéró hulladék) elérése érdekében. A kihívás hatalmas, de nem lehetetlen!

Forrás: futurestructure.com