A "bioműanyagok" térhódítása
A biológiailag lebomló műanyagokról jól tudjuk, hogy miután tipikusan egyszer használatos műanyag termékek alternatívájaként jelennek meg, ráadásul megfelelő hulladékkezelésük, azaz ipari komposztálásuk nem megoldott jelenleg, ezért nem jelentenek valós környezetbarát megoldást a műanyagszennyezés problémájára. Ezt támasztja alá a nemrég megjelent EASAC tanulmány is.
Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) gondozásában 2020 márciusában megjelent tanulmánykötet szintén részletesen körbejárja a „bioműanyagok” témakörét. Miután bemutatják a különböző fajtákat (a bio-alapú műanyagokat, az oxo-degradábilis, azaz „széteső” műanyagokat és a biológiai úton lebomló műanyagokat), a szerzők következő következtetésre jutnak:
„Az fosszilis tüzelőanyagok mezőgazdasági növényekkel történő helyettesítését vizsgáló életciklus-elemzések azt mutatják, hogy a „bio” nyersanyagok alapvetően nem környezetbarátabbak, mint a fosszilis tüzelőanyagok, márpedig ez a „bio” termékek forgalmazásánál feltételezhető vélelem. A kulcskérdés a felhasznált alapanyag forrása, és különösen a hulladékanyagok felhasználása. Egyes kifejezések (lebomló, komposztálható, bioalapú stb.) félreérthetősége azt a félrevezető benyomást keltheti a fogyasztókban, hogy a környezet szempontjából kedvező tulajdonságokkal rendelkező termékekről van szó, noha a valóságban ezek a termékek csak olyan különleges körülmények között bomlanak le, amelyek a természetes környezetben nem fordulnak elő; pusztán kisebb részecskékre bomlanak, és az újrahasznosítási folyamatokat is zavarhatják. A különböző típusú műanyagok keverése ráadásul a hulladékáramok keresztszennyeződéséhez vagy gondatlan/felelőtlen szemeteléshez vezethet, téves feltételezés alapján, hogy az alom anyag eltűnik a környezetből.
Mindazonáltal kijelenthető, hogy történt némi előrelépésről a biológiailag lebontható műanyagok fejlesztésében, és további fejlesztések várhatók. A bioalapú vagy biológiailag lebontható műanyagok jövőbeli fejlődését az alábbi kritériumok szerint kell értékelni:
- hozzájárulásuk az anyagok többszöri felhasználásához vagy hasznosításához;
- „lebonthatóságuk” mértéke különböző természeti környezetekben;
- a tanúsításnak nemcsak az alapanyagra, az adalékanyagok tulajdonságaira is kell vonatkoznia;
- a címkézésnek egyértelműnek kell lennie a helyes ártalmatlanítási módban.”
(A Humusz Szövetség bioműanyagokkal kapcsolatos állásfoglalása ITT olvasható)
Forrás: EASAC
