Mennyire tekinthetőek környezetbarát alternatívának a biológiailag lebomló műanyagok?
Az állásfoglalás letöltése pdf formátumban.
Összefoglalás
A biológiai úton lebomló műanyagokból készült termékek egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, azonban ezeket a körforgásos gazdaság rendszerében megfelelő helyen kell kezelni. Miután tipikusan egyszer használatos műanyag termékek alternatívájaként jelennek meg, ráadásul megfelelő hulladékkezelésük, azaz ipari komposztálásuk nem megoldott jelenleg, ezért nem jelentenek valós környezetbarát megoldást a műanyagszennyezés problémájára. Első és legfontosabb lépés az egyutas csomagolóanyagok és egyszer használatos termékek csökkentése, valamint tartós, többször használatos alternatívák használata pl. betétdíjas poharak rendezvények esetén, visszaváltható elviteles dobozok a vendéglátásban [1]. Mindemellett, miután bizonyos esetekben nem lehet az egyszer használatos termékeket, eszközöket kikerülni, a komposztálható műanyagok szelektív gyűjtésére és ipari komposztálására megfelelő infrastruktúrát kell kialakítani, hogy azok valóban környezetkímélő alternatívát jelenthessenek a fosszilis energiahordozókból előállított műanyagokkal szemben. Továbbá különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a biológiailag lebomló műanyagok ne keveredjenek más műanyagokkal, ugyanis rontják a műanyag újrafeldolgozás minőségét, amely többletmunkát és költséget jelent a hulladékgazdálkodók számára.
Bevezető
Nincs olyan nap, hogy ne hallanánk a médiában a műanyagszennyezés káros hatásairól, mértékéről. Nem véletlen, hogy tavaly év elején megjelent az Európai Unió műanyag stratégiája, amelynek célja az egyszer használatos műanyagok csökkentése, a műanyaghulladék újrahasználatának és újrafeldolgozásának növelése. A stratégiához kapcsolódó egyszer használatos műanyagokra vonatkozó uniós irányelvet év végén elfogadták, amelynek egyik érdekessége, hogy magában foglalja az ún. bioműanyagokat, azaz a bio-alapú és biológiai úton lebomló műanyag termékeket is, továbbá betiltja az oxo-degradábilis (széteső) műanyagok forgalmazását.
Ez előremutató lépés, mert a különböző úton-módon lebomló műanyagokat régóta tartják számon mint környezetbarát alternatívákat. Ugyanakkor fontos látni, hogy ezen anyagokat az esetek döntő többségében egyszer használatos termékek formájában forgalmazzák. Probléma, hogy egyszer használatos termékként az eldobó kultúra részét képezik, erősítve a lakosságban a mára berögződött rossz szemléletet, és továbbra is nyomást gyakorolva a természeti erőforrásokra.
A műanyagok bioműanyagokra történő átállásával mindössze egy alapanyagfajtát cserélünk le egy másikra, azonban az erőforrás- és területhasználat nem csökken. Becslések szerint a bioműanyagok terjedésével 2019-ig 1,4 millió hektárnyi földterületre lesz szükségünk az alapanyagok előállítására, amely több mint Belgium, Hollandia és Dánia területének összessége [2]. Ráadásul a termőterületek csupán 5%-a lenne Európában, várhatóan a termelés 81%-a Ázsiában folyna [3]. Mindez tovább fokozza a talajeróziót, a természetes élőhelyek eltűnését, a vízminőség romlását, a környezetszennyezés mértékét és a földterületekért zajló konfliktusokat [4]. A probléma enyhítése céljából elsősorban a hulladék megelőzését és csökkentését szükséges ösztönözni.
Mik azok a bioműanyagok?
A bioműanyag egy összefoglaló név: a bio-alapú műanyagokat és a biológiai úton lebomló műanyagokat foglalja magában. A bio-alapú műanyagok olyan anyagok, amelyek megújuló alapanyagokból készülnek, de a végeredmény lehet pl. polietilén (PE) is, illetve biológiailag lebomló anyag is pl. politejsav (PLA). Tehát a bio-alapú műanyag nem garancia arra, hogy az természetes úton le is bomlik (ez az esetek kevesebb, mint 40%-ában igaz [5]).
Mindenképp érdemes megemlíteni az oxo-degradábilis, azaz „széteső” műanyagokat, amelyekhez fémsókat adnak adalékként, így a fény hatására mikroműanyagokká aprózódnak. Sokáig emlegették ezeket lebomló műanyagoknak, holott itt semmiféle bomlás nem történik, csupán apró darabokká esnek szét, így fokozva a műanyagszennyezést. Szomorúan tapasztaltuk tehát, hogy a környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény módosításáról szóló előterjesztést, amely magában foglalta az oxidatív úton lebomló műanyagok 2019. július 1-jétől való betiltását, a kormány nem támogatta.
A biológiai úton lebomló műanyagokat komposztálható műanyagoknak is szokták hívni [6]. Azonban ez is félrevezető lehet, tudniillik a komposztálásnak több feltétele van. Először is szükség van olyan infrastruktúrára, amely lehetővé teszi ezen anyagok más szerves hulladékokkal történő szelektív gyűjtését. A felhasználási területekből adódóan ennek vannak nehézségei: a lakossági használat még elenyésző ahhoz, hogy a hagyományos szelektív hulladékgyűjtési rendszerbe bekapcsolják, a speciális területen (pl. vendéglátás) való használatkor a szelektív gyűjtés feltételeire kell különös figyelmet fordítani (pl. ételmaradékkal szennyezett termék begyűjtési problémája). Továbbá a komposztálható műanyagok házi komposztálási körülmények között tipikusan nem bomlanak le [7], nincsenek meg hozzá a szükséges környezeti feltételek (pl. stabilan magas hőmérséklet és páratartalom), ezért a szelektív begyűjtés után az ilyen anyagokat ipari komposzttelepre kell szállítani. A komposzttelepeken problémákat okozhat a biológiai úton lebomló műanyagok bomlási sebessége - mert általában több idő kell aprózódásukra és lebomlásukra, mint más szerves hulladékoknak -, így a kész komposzt lebomlatlan bioműanyag darabokkal lehet szennyezett. Nagyobb probléma azonban, hogy jelenleg Magyarországon a komposztálható műanyagok hulladékainak megfelelő kezelésére nincsen lehetőség, ezek a hulladékok így hulladéklerakókban és -égetőkben kötnek ki.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a biológiailag lebomló műanyagok tulajdonságaikban nagyon hasonlítanak a „hagyományos” műanyagokra. Ha a fogyasztók nincsenek megfelelően tájékoztatva, akkor ezek a hulladékok könnyen bekerülhetnek a műanyagos szelektív gyűjtő edényzetekbe, ezzel rontva az újrafeldolgozás minőségét. Ez még a jobbik eset ahhoz a lehetőséghez viszonyítva, hogy megfelelő elhelyezés híján kikerülnek a természetbe, ahol viszont ugyanúgy viselkednek, és ugyanolyan természeti károkat okoznak, mint kőolajból készült társaik. Kutatások ráadásul azt bizonyítják, hogy az emberek hajlamosabbak a bioműanyagok eldobására, azt gondolva, a természetben úgyis lebomlanak [8].
Hol van értelme a biológiailag lebomló műanyagok használatának?
Mindenekelőtt azt szeretnénk leszögezni, hogy a komposztálható műanyagok önmagukban sosem fogják a műanyagszennyezés problémáját megoldani, az első és legfontosabb lépés az egyszer használatos termékek visszaszorítása, valamint újrahasználati rendszerek bevezetése. Továbbá a bioműanyagok egyáltalán nem tekinthetőek a szemetelés és illegális lerakás problémájának megoldásaként.
A biológiailag lebomló műanyagok ezenfelül csak és kizárólag abban az esetben jelentenek környezetbarát alternatívát a műanyagokkal szemben, ha azok megfelelő hulladékkezelése, azaz komposztálása megoldott. Miután ezen termékek egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek pl. a vendéglátásban, rendezvényeken, ezért szükség van hazánkban olyan szelektív gyűjtési rendszerek kialakítására, amelyek képesek a komposztálható műanyagok befogadására és kezelésére, a lakossági és egyéb szerves hulladékok mellett. Ilyen rendszerekre nagyon sok külföldi példa létezik, például Milánó városában 2012-2014 között vezették be a szerves hulladékok házhoz menő szelektív gyűjtését, amelyeket komposztáló telepekre szállítanak. Egy ilyen rendszer esetében van létjogosultsága pl. a biológiailag lebomló műanyagokból készült szemeteszsákoknak, ugyanis ezek segítik a konyhai szerves hulladékok higiénikus külön gyűjtését. Amennyiben a bioműanyagok hulladéklerakókra kerülnek, biológiai lebomlás nem történik a lerakóban uralkodó anaerob körülmények miatt, metán szabadul fel (ami 23-szor erősebb üvegházgáz a szén-dioxidnál [9]).
Egyszer használatos termékek kiváltására csak olyan esetekben ajánljuk a komposztálható műanyagokat, ahol higiéniai vagy más technikai okokból az újrahasználat egyáltalán nem lehetséges, és ezen termékek használata indokolt, pl. katasztrófa-elhárítás, egészségügy. A biológiailag lebomló műanyagok inkább tekinthetőek a körforgásos gazdaságra való átállás átmeneti megoldásaként, amíg bizonyos (pl. csomagolásmentes) alternatívák nem válnak általánosan elterjedté.
A biológiailag lebomló műanyag használatánál, különösen tömegrendezvények esetében, elengedhetetlen a fogyasztók megfelelő tájékoztatása, szemléletformálása. Amennyiben működik szelektív hulladékgyűjtés, úgy egyértelművé kell tenni, hogy melyik edényzetben lehetséges ezen hulladékok elhelyezése, és milyen állapotban lehet azokat a gyűjtőkben elhelyezni (pl. zsíros ételmaradékkal együtt nem). Semmiképpen nem szabad a fogyasztók számára azt a téves elképzelést sugallni, hogy a komposztálható műanyagok a hulladékcsökkentést segítik elő.
ALULÍROTTAK EGYETÉRTÉSÜKET FEJEZIK KI A FENTIEKKEL ÉS TÁMOGATJÁK A VISSZAVÁLTHATÓ RENDSZEREK ELTERJESZTÉSÉT.
[1] A svájci társadalmi vállalkozás, a Recircle vezetett be a vendéglátó helyek számára betétdíjas ételdobozokat. További információ
[2] European Bioplastics, 2016
[3] Institute for Bioplastics and Biocomposites, n.a.
[4] Friends of the Earth Europe - Land Under Pressure: global impacts of the EU bioeconomy. (2016)
[5] Rethink Plastic Alliance - Why “bioplastics” won’t solve plastic pollution (2018)
[6] A komposztálható műanyagok európai uniós szabványszáma EN 13432, amely meghatározza, hogy csak az a csomagolóanyag tekinthető komposztálhatónak, amelynek minden alkotóeleme és összetevője bizonyítottan komposztálható.
[7] Júlia, Cs. - A politejsav bomlás vizsgálata házi kerti komposztban. (2016)
[8] GESAMP Joint Group of Experts on the Scientific Aspects of Marine Environmental Protection - Sources, fate and effects of microplastics in the marine environment - a global assessment, GESAMP Reports and Studies Series. (2015)
[9] Surfrider Foundation Europe, Friends of the Earth Europe, Zero Waste Europe, ECOS, European Environmental Bureau - Bioplastics in a Circular Economy: The need to focus on waste reduction and prevention to avoid false solutions. (2017)
