NÉHÁNY ESZKÖZ A HULLADÉKCSÖKKENTÉSRE

Differenciált szemétdíj

Ha a háztartási hulladék elszállításáért és kezeléséért adót kellett fizetni, akkor a lakosság nem érzékeli közvetlenül a hulladéktermelés költségeit, és semmi nem ösztönzi őket a hulladéktermelés csökkentésére.

Ezzel szemben, ha differenciált szemétdíjat vezetnek be, akkor a hulladéktermelőknek a hulladék mennyiségével arányosan kell megfizetniük a hulladékkezelés költségeit. Tehát minél kevesebbet termel a polgár, annál kevesebbet fizet. Ezzel tulajdonképpen a szennyező fizet elvet érvényesítik, s így kívánják felhívni az emberek figyelmét arra, hogy felelősségük és feladatuk van a hulladékcsökkentésben.

A szemétdíjat vagy térfogat alapján (matricák vagy zsákok vásárlásakor), vagy súly alapján (mérés után) vagy az ürítések száma alapján számítják ki.

Van olyan rendszer, ahol a differenciált fizetés csak a maradék vegyes hulladékra vonatkozik, van ahol a szelektíven gyűjtött hulladékra is.

A differenciált díj általában egy állandó és egy változó tételből áll.

Állandó rész:

A hulladékok elszállítását a teljes lakosság számára biztosítani kell. Ebbe a szolgáltatásba minden háztartást és a többi hulladéktermelőt is be kell vonni, akármennyi szemetet is termelnek. Ennek az alapszolgáltatásnak a megszervezését számlázzák le állandó költségként. Az állandó költségek közé számítják az önkéntes átvevőhelyek (hulladékudvarok/szigetek) működtetését is.

Belgiumban a tarifákat leggyakrabban a háztartások bevételei alapján állapítják meg, és bizonyos esetekben szociális tényezőket is figyelembe vesznek (alacsony jövedelműek, kiskorú gyermekes család, nagycsalád, házi gondoskodásra szoruló tag a családban, stb.).

Változó rész:

A változó rész a hulladék mennyiségével arányos. Ezt a lakosok többféleképpen fizethetik: van ahol hulladékgyűjtő zsákokat, vagy a zsákokra ragasztandó matricákat kell megvásárolni, máshol a tömegmérés alapján kiküldött csekket kell befizetni. Ezek a költségek a gyűjtés és a válogatás mellett a hulladékkezelés költségeit is magukban foglalják, ezért más költségvetési forrásokból nem kell erre áldozni.

A szelektív gyűjtésre szolgáló zsákok vagy más gyűjtőedények ára alacsonyabb, mint a maradék hulladéké, de a szelektíven gyűjtött hulladékért is fizetni kell. Így próbálják a megelőzést a szelektív gyűjtésnél is jobban ösztönözni.

További előny, hogy a szolgáltatás költségének számítási módja átlátható.

A HuMuSz elindított egy folyamatot, amely a hazai szemétdíj rendszer reformját (a differenciált szemétdíj rendszer elterjesztését) tűzte ki célul.

Vitaindító cikkünket ld. itt: http://www.humusz.hu/hirek/1188

A zöld közbeszerzés a polgároknak is példát mutat

A közhivatalok nem csak szabályozással, törvényhozással vagy szakmai irányvonalak meghatározásával foglalkoznak. A hivatalok maguk is vásárolnak. A becslések szerint a közbeszerzések összege az Európai Unió bruttó nemzeti termékének 14%-a (vagyis évente kb. 1 milliárd €). Ez a magas arány hatalmat ad a testületek kezébe, hiszen vásárlási döntéseikkel a piaci változásoknak lendületet adhatnak.

A nagy tételben vásárlók - ha környezettudatosak - nemcsak közvetlenül, az általuk megvásárolt környezetbarát termékek kedvezőbb környezeti hatása révén járulnak hozzá a környezet védelméhez, hanem közvetve, a piacra gyakorolt befolyásuk révén is: azzal, hogy nagy mennyiségű környezetbarát terméket vásárolnak, a gyártókat ösztönzik az ilyen termékek termelésének növelésére. A környezetbarát termékek tömegtermelése pedig végső soron árcsökkenéshez vezet, így ezek a termékek egyre több vásárló számára válnak elérhetővé. A kereslet növekedése a gyártókat a termék környezetkímélő jellemzőinek javítására is ösztönzi, így ezen a téren is verseny bontakozik ki közöttük. A közintézmények zöld beszerzési gyakorlata példát mutat a háztartásoknak is. A közpénzek környezetbarát megfontolások szerint történő elköltése ugyanakkor etikai szempontból is indokolt.

Az Uniós tagországok közül többnek (pl. Dániának, Svédországnak, Németországnak, Franciaországnak, Hollandiának) is van nemzeti szintű zöld beszerzési programja, s terjed a zöld beszerzés az Unió települési önkormányzataiban is. A környezettudatos beszerzés a csatlakozó országok, köztük hazánk környezetvédelmi programjaiba is bekerült (pl. a második magyar Nemzeti Környezetvédelmi Programba).

A városok zöld szemléletű vásárlása a polgárok számára is például szolgál. Néhány élenjáró város már felismerte, hogy településük lakóit csak akkor bíztathatják hitelesen környezettudatos fogyasztásra, ha ők maguk is ezeknek az elveknek megfelelően vásárolnak. Ilyen városok a spanyolországi Barcelona és dániai Kölding.

Magyarországon - többek között - a Környezettudományi Központ foglalkozik a zöld közbeszerzés népszerűsítésével.

http://www.ktk-ces.hu/beszerzes.html

A javítóműhelyek támogatása és az újrahasználat népszerűsítése

A fogyasztói társadalmakra az a jellemző, hogy a termékek jelentős része jóval azelőtt elveszíti vonzerejét, mint hogy valóban használhatatlanná válna. Ha javítással sikerül élettartamukat meghosszabbítani, és a termékek olyanok birtokába kerülnek, akik újra használatba veszik őket, akkor rengeteg nyersanyagot és energiát takaríthatunk meg. A probléma ilyen szemléletű megközelítése számos előnnyel jár:

• Csökkenti a keletkező hulladékok mennyiségét

• Munkát ad a helyi kézműves műhelyeknek

• Lehetővé teszi, hogy a rászorulók alacsonyabb áron jussanak termékekhez.

Számos olyan várost ismerünk, amely hulladékmegelőzési stratégiája részeként támogatja a használt cikkek árusítását és a javító műhelyeket. A 90-es évek végén többek között Salzburgban és Helsinkiben is javítási kalauzzal segítették a helybeli lakosokat. München és Bécs különösen aktív a javítások támogatásában.

A háztartási szerves hulladékok komposztálása

Európában a kommunális hulladék 30-40%-át a szerves hulladékok teszik ki. Ha helyesen bánunk velük, jelentősen hozzájárulhatunk az erőforrások fenntartható kezeléséhez. A komposzt a mezőgazdaságban és a kertészetben jól felhasználható a talajok termékenységének fenntartására vagy helyreállítására. Az európai városokban számos példát találunk a szerves hulladékok szelektív gyűjtésére, és közösségi komposztáló telepek üzemeltetésére. Az így képződött városi komposzt a mezőgazdaságban vagy a magánkertekben felhasználható.

A szerves hulladék szelektív gyűjtését kiválthatjuk azzal, ha a polgárokat bevonjuk saját hulladékuk kezelésébe. Ehhez az ismeretterjesztésen és oktatáson kívül szükség lehet szakmai és pénzügyi támogatásra.

A házi komposztálás a városokban - ahol kevesebb a magánkert - nehéz feladatnak tűnik. Ennek ellenére a komposztálás a városi hulladékmegelőzési stratégiáknak is egyre inkább elfogadott elemévé válik, hiszen számos gazdasági előnye van. A polgárok közvetlen bevonása saját hulladékuk kezelésébe csekély beruházást igényel, mégis jelentősen csökkenti az önkormányzatokra nehezedő hulladékgyűjtési és kezelési terheket. A polgárok saját komposztjukat használhatják magánkertjeik vagy virágládáik talajának javításához.

Sok város támogatja a házi komposztálást, például a portugál Porto és az angliai Milton-Keynes. Olaszországban, ahol a hulladékmegelőzés problémájával a helyi és regionális hatóságok foglalkoznak, egyes településeken azoknak, akik komposztálnak, kevesebb helyi adót kell fizetniük. A házi komposztálást különböző módszerekkel ösztönzi Veneto és Marche körzet valamint Bergamo tartomány. Belgiumban mind a három régió támogatja a „Komposztálás mesterei" nevű képzési programot. Az önkéntesek a tanfolyamon ingyen vehetnek részt, cserében csak annyit kell vállalniuk, hogy barátaikat is megtanítják komposztálni.

Javítások és szociális foglalkoztatás

Az árucikkek javítása és a használt termékek eladása Európában sokfelé az úgynevezett szociális gazdaság keretén belül alakult ki. Napjainkban egyre több európai önkormányzat támogatja ezeket a kezdeményezéseket oly módon, hogy partneri kapcsolatba lépnek azokkal a javító és újrahasznosító vállalatokkal, amelyek szociális és gazdasági célokat is maguk elé tűznek.

A szociális vállalatok Európában a II. világháború időszakában alakultak, ezek szervezték a ruhák és bútorok rendszeres gyűjtését. A 70-es és 80-as években környezetvédelmi szervezetek is segítették munkájukat, főképpen helyi szinten, kis léptékben. A vállalatok tevékenysége a hulladékválogatásra, javításra/értékesítésre és a kinyerhető anyagok hasznosítására összpontosított. A 90-es években az eladás mellett javítási és újrahasznosítási tevékenységek is kezdődtek. Néhány cég jól szervezetté vált, aminek persze megvoltak a külső okai: a hulladékprobléma helyi és regionális szinten is súlyosabbá vált, ezt az időszakot gazdasági válság jellemezte, ugyanakkor a szociális gazdaság elismertsége növekedett.

Bár a különböző országokban vannak különbségek a szociális gazdasági vállalatok meghatározásában, a szociális gazdaság létjogosultságát az Európai Foglalkoztatási Stratégia (2002) elismerte. Ezek a szervezetek a piacgazdaság elvei alapján tevékenykednek, de versenyképességüket szociális céljaik megvalósítása korlátozza. Gyakran képzés és foglalkoztatás útján szociálisan veszélyeztetett csoportokat próbálnak visszavezetni a munkaerőpiacra. Az Európában újrahasznosítással foglalkozó szociális vállalatok 40 000 munkahelyének kétharmadát ezek a képzetlen vagy alacsony képzettségű emberek és tartós munkanélküliek töltik be. Ez a teljes hulladékgazdálkodási ágazat munkahelyeinek mintegy 10%-át jelenti. Szociális szerepüket az is növeli, hogy az alacsony jövedelmű háztartásokat olcsón, de garantált minőségben árukhoz vagy szolgáltatásokhoz juttatják.

Jelenleg a szociális gazdaság vállalatai 3 fő hulladékfajtával foglalkoznak:

• Elektromos és elektronikus berendezések hulladékai

• Textil

• Nagyobb háztartási áruk

A javítás és az újrahasználat területén ezeknek a vállalatoknak környezetvédelmi szerepük van. Hozzájárulnak az erőforrások megtakarításához, és az anyagkörforgás bezárásához: meghosszabbítják az áruk élettartamát az elektromos és elektronikus berendezések hulladékait pedig kezelik és újrahasznosítják.