A hulladékhierarchia gyakorlati alkalmazása az EU tagországaiban

A hulladék-keretirányelv IVa. melléklete példákat hoz a megvalósításban elöl járó tagállamok által használt gazdasági eszközökre és egyéb intézkedésekre, amelyek segítségével még inkább megvalósítható a hulladékhierarchia, és gazdaságilag vonzóbbá tehető az újrahasználat és az újrafelhasználás. Az EEB (European Environmental Bureau) által készített és a Humusz Szövetség által magyarra fordított friss dokumentum a különböző tagállamokból hozott esettanulmányokat mutatja be, hogy szemléltesse a példák gyakorlati alkalmazását.

A hulladékhierarchiáról bővebben itt írtunk

A tagállamok közül többen pénzügyi oldalról próbálják ösztönözni a vállalatokat, gyártókat, illetve a felhasználókat a hulladékhierarchia szerinti hulladékgazdálkodásra. Erre remek példa lehet a katalán hulladéklerakási és hulladékégetési adó, melynek bevezetésével a hulladéklerakást és -égetést a legdrágább alternatívává teszik, ezzel ösztönözve a hulladékok elkülönített gyűjtését. Ugyanebben a térségben adóvisszaigénylési lehetőséget nyújtanak azoknak a településeknek, melyek a keletkező biohulladékot megfelelő módon kezelik, elkerülve helytelen lerakásukat, elégetésüket. 

A katalán térségben a beszedett hulladékkezelési adót a hulladékgazdálkodási rendszerbe forgatják vissza

Ugyanitt említhetnénk az olaszországi Contaria által alkalmazott PAYT-rendszert, amely egy, a kidobott szemét mennyiségével arányos díjfizetési modell: minél kevesebb szemetet termel egy háztartás, annál kevesebb hulladékkezelési díjat kell fizetnie. A rendszer másik előremutató eleme, hogy támogatja a zöldhulladék megfelelő kezelését, a komposztálást: azon háztartásoknak, amelyek házilag komposztálnak, a díj bizonyos százalékát elengedik.

A hulladékkezelési adókon túl sok egyéb jól működő módszert alkalmaznak a tagállamok annak érdekében, hogy a hulladéktermelés és a helytelen hulladékkezelés csökkenjen.

• Milánóban adókedvezményben részesülnek azok az élelmiszerrel foglalkozó vállalatok, melyek megmaradt élelmiszer-feleslegüket segélyszervezeteknek adományozzák. 
• Franciaországban kiterjesztett gyártói felelősségi (EPR) rendszereket vezettek be a környezeti előírások betartatása és a környezetvédelmi szempontok alkalmazása érdekében; a használt bútorok újrafelhasználásának és újrafeldolgozásának ösztönzésére; valamint külön ügyelnek az online forgalmazott áruk után keletkező hulladék megfelelő kezelésének biztosítására. 
• A finn betétdíjas rendszer hatékonyságát mutatja, hogy az italcsomagolások visszaváltásának aránya meghaladja a 90%-ot. 
• Svédországban adókedvezmény igényelhető a háztartási berendezések javítási költségei után, ezáltal ösztönözve a lakosságot a tartós használatra, javítatásra, új termékek beszerzése helyett. 
• Vagy említhetnénk Olaszországot, ahol adót vezettek be az egyszer használatos műanyag csomagolások gyártásának, felhasználásának csökkentésére.

Pozitívum, hogy a fejlett újrafeldolgozási technológiákra és újragyártásra irányuló kutatás és innováció támogatása is kezd terjedni, valamint az oktatásra, nevelésre és szemléletformálásra is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az Európai Unión belül több országban is.

A hozott példákból láthatjuk, hogy számos jól működő, napjainkban alkalmazott módszer áll rendelkezésre, amelyek a hulladékmegelőzéshez járulnak hozzá, illetve a keletkezett hulladék környezeti szempontból legkedvezőbb kezelését valósítják meg. Érdemes lenne átgondolni, milyen lépéseket tehetünk hulladékgazdálkodásunk terén, mind tagállami/nemzeti, mind pedig egyéni szinten a környezetünk-, illetve a magunk egészsége és a következő generációk érdekében.

A számos jó gyakorlatot bemutató magyar nyelvű dokumentum ITT olvasható.