Cserebere a hulladékcsökkentésért
A cserebere börze vitathatatlanul jó dolog: közösségi esemény, ahol észrevétlenül azon dolgozunk, hogy kevesebb legyen a szemét. Íme, két példa arra, hogy a Nulla Hulladék Program mintatelepülésein hogyan csinálják.
A bolhapiac jutalma tele has
Csóron kéthavonta rendeznek bolhapiacot. Ottjártamkor a rendezvény már egyfajta termelői vásárral is kiegészült. A Csóri Alkotó Közösség és Csete Krisztián polgármester – aki maga is a civil szervezet aktív tagja – fáradhatatlanul szervezik a különféle programokat a csóriak nagy örömére. A piac napja most a nemrég elkészült ifjúsági ház szabadtéri kemencéjének avatásával indult. A verőfényes napsütés, a kemencében sütött ínyencségek, a közösség vonzereje megtette hatását: a vártnál többen eljöttek, legalább 40-50 ember. A fiatalok többnyire az épületben csocsóztak, játszottak, míg a legkisebbek figyelmét a színes gyurmákkal való foglalatoskodás kötötte le. Az idősebbek eközben a felszentelt kemence körül vették ki a részüket a munkából, vagy éppen annak eredményéből, az elkészült finomságokból. A jókedvet tovább fokozták a különböző zenei előadások, dobosok és fúvósok.
A „sütnivalóért” egy lelkes csóri lakos, Tóth Péter felelt, aki kenyérdagasztás közben igyekezett mindenkivel megosztani szakmai fogásait. A polgármester arról beszélt, hogy a kemence közösségi összefogás eredménye: a lakosok által az önkormányzatnál leadott PET palackokért kapott pénzt is „beépítették”, és a kemencéhez szükséges üvegeket is a helyiek gyűjtöttek össze. A bolhapiacon most ugyan csak néhányan árusítottak, de minden szokás kialakulásához idő kell.
Pilisvörösvár szereti a bolhapiacot!
Pilisvörösvár – a helyi civil szervezet, a Szebb Környezetünkért Egyesületen (SZKE) keresztül – csatlakozott a Nulla Hulladék Programhoz. Az SZKE elismerést érdemel azért a hathatós marketingért, amivel sikerült jó sok embert megszólítaniuk. A legtöbb résztvevőt plakátokkal, a honlapon illetve az ismerősökön keresztül érték el, ami egyben azt is jelenti, hogy az SZKE-t egyre több helyi ismeri és figyel fel a munkájára.
A megjelent 20-30 árus többségének nem lehetett oka panaszra. Volt, aki egy egész ládányi szerszámot adott el már a megérkezése utáni első órában. De akadt olyan is, aki már most igyekezett tágítani a rendezvény kereteit úgy, hogy nem csak használt tárgyakat, de a saját kézműves termékeit is magával hozta. A legkevesebb érdeklődőt talán a ruhákat árusító standok vonzották – ezek forgalmát valószínűleg egy külön, ruha cserebereként meghirdetett esemény tudná növelni. Számos gyerek is aktívan részt vett a programon, méghozzá sokkal inkább eladóként, mint vásárlóként – a kínált holmi többsége ezért játékszer volt.
Az SZKE szervezői egy külön sátorban, többek között HuMuSz kiadványokkal várták az érdeklődőket. A legtöbben azonban a következő bolhapiac- nap idejéről érdeklődtek. Az eredetileg tervezett évi egy alkalom egyértelműen kevésnek bizonyult...
Schmidt Gergő
