Ugye neked is megvan az élmény, amikor egy nyári koncerten vagy fesztiválon három limonádé és/vagy két sör után az esernyősejtjeid jelzik, hogy itt az idő a folyó ügyek intézésére. Rohanva keresed a legközelebbi lehetőséget, és amikor odaérsz, egészen kimegy a lábadból az érzés, már pisilned sem kell inkább… mert találkozol a kosztól - vagy ki tudja mitől - ragadós műanyaggal, a fülledt levegővel, amiben szintetikus “frissítő” szaggal próbálja valami földöntúli szer elnyomni a bűzt… S mire felocsúdsz, már körbekerített, ruhád beitta az “illatát”... De hát, nincs visszaút, se egy bokor, csak a végtelen betonplacc melletted - a szükség nagy Úr…

Na, ezzel NEM találkozol például a Gyüttment Fesztiválon és egy olyan rendezvényen sem, ahol komposzt budit használnak. Viszont a szükség idején fogsz találkozni a faforgács illatával, a természet nem tolakodó közelségével, sőt, egyenesen részese lehetsz azáltal, hogy az alommal elkevert végterméked visszajut a természetbe, ahol tápanyagként hasznosul. 

A komposztbudi, más néven alomszék használatával nem termelünk hulladékot, sőt, erőforrásokat sem pazarlunk el feleslegesen. Használatával jelentős mennyiségű ivóvizet takarítunk meg, amelyet egyébként így beszennyeznénk és (jobb esetben) csak újabb energia befektetésével tudnánk megtisztítani, majd beleengedni folyóinkba. Az alomból 2-3 év alatt jó minőségű humusz keletkezik, amely a talajba visszajuttatva tápanyagforrást jelent növényeink számára. Ez egy hulladékmentes és biztos forrásból származó alternatívája lehet a bolti tápanyagpótló-szereknek.

S mit tegyél, ha összehoz a sors egy komposztbudival?

Először is örülj, légy hálás, és ha esetleg lenne benned némi aggodalom vagy fenntartás, azt engedd el! Ez nem agysebészet, de kíván némi odafigyelést, egészen addig, amíg meg nem szokod.

A használat első része nem különbözik sokban a “hagyományos” angol vécéktől: bemész, elvégzed a dolgod. S ahogy a vízöblítéses vécékbe sem dobunk semmit, ami eldugítaná, ide se dobunk semmi olyat, amit utána nem látnánk szívesen a kertünkben: tampon, betét, pelenka, óvszer stb.

Miután végeztünk, jön a jól ismert reflex: keressük a lehúzót, lenyomót, amivel leöblíthetnénk a nem létező vécécsésze tartalmát. Ehelyett a fülkében elhelyezett faforgáccsal teli dobozból dobjunk bele egy-két marékkal, mert ezzel még itt megtörténik a budi tartályának nitrogénben gazdag tartalmának szénnel való elegyítése. Ez azért is jó, mert nem lesz büdi. Tényleg nem!

Talán lassan, de biztosan egyre több kis, zöld(ülő) szemléletű fesztivál váltja le a megingathatatlannak tűnő toi-toi rendszereket, és lesz nyitott a komposztbudi használatára. Nekem - és sokaknak - a Gyüttment Fesztivál adta az első ilyen élményt, amelyről azóta is csak ódákat tudok zengeni. Otthon sem lehetetlen már hazavinni és megépíteni egy ilyen rendszert, erre számos példa van szerte a világhálón.

Így készülnek és működnek a Gyüttment Fesztivál komposzttoalettjei: 

Komposztbudi alkalmazási területének pedig csak a kreativitás szab határt. Az idei PET Kupán a Hangák csapata például a PET tutajuk fedélzetére telepítettek egy alomszéket, a PET Kalózok nagy örömére. A Hangák csapat biztosította továbbá két tábor helyszínen az alomszékek telepítését is, ebben az esetben nem vödröt használtak, hanem gödröt ástak, amit bontás után, indulás előtt beástak.  (szerk.)

A témában elmerülni (na de nem úgy…) vágyóknak javaslom Országh József munkáink alapuló cikkeket.

Angliában az ilyen meseszép komposztbudikon tényleg úgy érzi magát az ember, mintha trónon ülne… (saját képek)

Képek forrása: Gyüttment Fesztivál, Harazin Dorottya
Írta: Harazin Dorottya

 A bejegyzés az Agrárminisztérium Zöld Forrás programjának támogatásával valósult meg.