Nulla hulladék a nulla kibocsátásért, avagy hulladékmegelőzéssel az egészséges klímáért

Manapság többé már nem kérdéses, hogy a klímaváltozást főként az antropogén eredetű üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásához köthetjük. Így tehát, ha a felmelegedést elfogadható keretek között szeretnénk tartani, akkor elengedhetetlen e kibocsátások visszaszorítása. Az ÜH-gázok között különös figyelmet érdemel a metán, amely körülbelül 20 éves légköri tartózkodási ideje alatt 82,5x több hőt képes visszatartani, mint a széndioxid. 

Ha megvizsgáljuk a metán-kibocsátásért felelős főbb szektorokat, akkor láthatjuk, hogy ezen a listán a hulladékszektor a harmadik helyet foglalja el a mezőgazdaság és az energiagazdálkodás után.

Amennyiben viszont a teljes anyaggazdálkodást vesszük a górcső alá egészen a kitermeléstől az ártalmatlanításig, akkor már egy 70%-os hozzájárulási-részarányt is feltételezhetünk. Ezt azért is fontos kiemelni, mivel ez embereknek a hulladékgazdálkodási problémák kapcsán legtöbbször a jelenlévő hulladék ártalmatlanítása jut az eszébe. Ám ha egy fenntartható hulladékhierarchiában gondolkodunk, akkor sokkal célravezetőbb a megoldásokat még a probléma gyökerénél keresnünk. Tehát lényegesen előremutatóbb, ha elsősorban a hulladék megelőzésében, újrahasználatában, újrafeldolgozásában gondolkodunk, és már ezeken a szinteken megpróbálunk látványos megszorításokat véghez vinni. Jó példa erre a műanyag, amelynél a hozzá köthető széndioxid-kibocsátásnak a 2/3-a az előállítása során jelentkezik. 

A tanulmány több lényeges megállapítást is tesz. Ezek közül a legfontosabbakat hat fő pontban összegezhetjük:

1. A komposztálás alkalmazása kulcsfontosságú lehet a klímaváltozás elleni harcban.
   Sokan alábecsülik a komposztálás jelentőségét, pedig kimutatható, hogy a szerves hulladékok szeparált kezelésével akár 62%-os metánkibocsátás-csökkentést is elérhetünk a hulladéklerakók esetében. Emellett, hogyha még gondoskodunk a fennmaradó hulladékok előkezeléséről és a hulladéklerakók bioaktív réteggel való takarásáról, akkor akár összeségében nézve 95%-os kibocsátás-csökkentést is megvalósíthatunk. Ez már mindenképpen egy meghatározó előrelépés. Emellett azt is fontos megemlíteni, hogy a komposztálásnak nagy előnye még, hogy a háztartási léptéktől egészen az ipariig megvalósítható, és decentralizált telepíthetőségének köszönhetően könnyedén leredukálhatjuk vele a szállításból adódó károsanyag-kibocsátásokat. Éppen ezért is hozhat jelentős változást az Európai Unióban 2023.december 31-től érvénybe lépő kötelező biohulladék-begyűjtési program.
   
   
2. A hulladékgazdálkodási szektor akár nettó negatív üvegházgáz-kibocsátóvá is válhat.
   Egyrészt a különféle zero-waste stratégiák (szeparálás, újrafeldolgozás, komposztálás) akár 84%-kal is csökkenthetik a hulladékszektor kibocsátását. Másrészt tovagyűrűző hatása révén akár más szektorok kibocsátására is pozitív hatással lehet. Ennek köszönhetően beszélhetünk akár nettó negatív kibocsátásról is.
   
   
3. Az ÜHG-kibocsátás visszafogása érdekében a legjobb stratégia a hulladékok megspórolása.
   Mint arról már korábban is szó esett, a hulladékhierarchiában a legfenntarthatóbb módszer a hulladékok keletkezésének megelőzése. Gondoljunk csak például az élelmiszeriparra, ahol a megtermelt élelmiszerek 1/3-a kárba vész, ez a pazarlás pedig az ÜHG-kibocsátások 10%-ért felelős. Az élelmiszerek esetében, ha a megelőzés nem lehetséges, akkor hatékony alternatíva lehet még az élelmiszermentés is, erre jó példát statuál Milánó városa.
   
   
4. A hulladékok égetése idejétmúlt megoldásnak tekinthető.
   A hulladékok ártalmatlanítása égetés réven a hulladékhierarchia legvége felé található, ezzel szemben még mindig egy bevett startégiának számít a hulladékok eltávolítására többek között Magyarországon is. Ezzel szemben a hulladékégetők fenntartása rengeteg plusz kiadással jár, nem beszélve az általuk okozott ÜHG- és egyéb mérgező anyagok kibocsátásáról. Még, ha az égetést villamos energia generálására is fordítjuk, akkor is nagyobb lesz a fennmaradó CO₂-kibocsátás, mintha azt más úton-módon kezeltük volna. A kogenerációs megoldás, azaz a kapcsolt villamos- és hőenergiatermelés a problémát mérsékelni tudja egy fokig, abban a formában, hogy a keletkező hőenergiát a közeli távhőrendszer működtetésébe fordítja. Ám ha összességében nézzük a képet, akkor ez az ártalmatlanítási mód egy nulla hulladékra alapozó rendszerben nem tekinthető helytállónak.
   
   
5. Az egyszer használatos műanyaghulladékok növelik az árvízkatasztrófák rendszerességét és a betegségek terjedését.
   Sokszor az egyszer használatos műanyagok hatása távolinak tűnhet, amikor azt kétségbeesett, műanyagba gabalyodott vízi állatokkal szemléltetik. Ám negatív hatásukat akár a saját környezetünkben, közvetve is megtapasztalhatjuk, hiszen az emberek felelőtlenségéből adódóan könnyedén okozhatják a csatornarendszerek eltömődését és ezáltal a szennyvíz felszínre törését. Emellett a városi hulladék táptalajul is szolgálhat különféle betegségek felbukkanásának, nem beszélve azokról a kártevőkről, amelyeket az élelmiszer-hulladékok vonzanak magukhoz. 
   
   
6. A nulla hulladék elvére alapuló rendszerek számos társelőnnyel szolgálnak.
   Amellett, hogy a nulla hulladék elven működő rendszerek a klímavédelem szempontjából az élen járnak, fontos megemlíteni még az egészségre gyakorolt pozitív hatásukat is. Gondoljunk csak a hulladékégetőkből és lerakókból kiszabaduló szennyezésekre, amelyek hatása negatív externáliaként csapódik le a lakosság körében. Az ilyen létesítmények visszaszorítása kulcsfontosságú számunkra. A nulla hulladék elvén működő rendszereknek továbbá nagy előnyük, hogy munkahelyeket teremtenek helyben, és hozzájárulnak a társadalmi igazságosság megteremtéséhez azáltal, hogy a hulladékgyűjtögetőket is bevonják a rendszerbe.

A kutatás nyolc igen változatos társadalmi, gazdasági és földrajzi háttérrel rendelkező várost választott ki és mutatta be nulla hulladék stratégiájukat. A városokban közös, hogy előtérbe helyezik a szerves javak külön gyűjtését, valamint a hulladékok újrafeldolgozását, ezáltal is törekedve a hulladékminimalizálásra. 

Összeségében tehát a tanulmány mindenképpen fontosnak tartja felhívni a figyelmet a nulla hulladék stratégiák elterjedésének támogatására. Ennek kialakításában fontos szerephez jut például az élelmiszer-pazarlás és az egyszer használatos műanyagok visszaszorítása, a szerves hulladékok szeparált gyűjtése, a hulladékgazdálkodási rendszerek fejlesztése, az intézményi és pénzügyi háttér javítása, valamint nem utolsósorban a gyűjtögetők rendszerbe integrálása. 

A tanulmány magyar összefoglalója ITT elérhető. 

Az angol hosszabb változatot pedig ITT találjátok. 

A metánkibocsátásért felelős szektorokról az IEA oldalán tájékozódhattok.

Írta: Fehér Kinga