Lyukat éget a fenntartható jövőnkbe? A hulladékégetők energiahatékonyságának mítosza
Megdöbbentően alacsony az EU hulladékégetőinek energiahatékonysága – derül ki a Zero Waste Europe (ZWE) által kiadott, „Az energetikai hasznosítás hatékonyságának cáfolata: az uniós hulladékégető művek teljesítménye” című tanulmányából. Az Equanimator által készített anyag (amelynek összefoglalója magyar nyelven ITT olvasható) szerint nem csupán a hulladékégető létesítmények közti, energiahatékonyság alapján történő különbségtétel okafogyott és önkényes – a riport alapjaiban kérdőjelezi meg a fogalom használatának létjogosultságát is.
Helytálló-e a hulladékégetők hatékony energiatermelésről beszélnünk?
És elfogadhatónak tekinthető-e egyáltalán, hogy a rohanó éghajlatváltozás korában a hulladékhierarchiában az égetést részesítsük előnyben a hulladéklerakással szemben?
A hulladékégetést gyakran alacsony szén-dioxid-kibocsátású, sőt, néhol – egészen nagyvonalúan – megújuló energiaforrásnak tekintik. Mindez azonban közel sem nevezhető helytállónak, sem villamos energia, sem pedig hő előállítása esetén. Ahhoz, hogy minderről bizonyosságot nyerjünk, elég csupán egyetlen, rövid pillantást vetnünk az egyes létesítmények energiatermelő teljesítménye között húzódó, egészen markáns különbségekre. Különösképpen a kizárólag villamos energiát termelő létesítményeknél, az energiatermelés tipikus, legjobb esetben is 25% körül mozgó hatásfoka jócskán elmarad a széntüzelésű erőművek megközelítőleg 35%-os teljesítményétől, és még rosszabb a helyzet, amennyiben ezt a kombinált ciklusú gázturbinás (CCGT) erőművek 55%-os értékével vetjük össze. Ugyan a hőtermelés tekintetében a hatásfok valamennyivel kecsegtetőbb, ám még itt sem beszélhetünk a háztartási gázkazánokénál számottevően hatékonyabb energiatermelésről. A helyzet csak tovább romlik, ha a hulladékégetésből származó, nem fosszilis szén-dioxid-kibocsátást is figyelembe vesszük: a kibocsátás ugyanis gyakorlatilag megduplázódik úgy a villamos energia, mint a gáztermelés esetében.
A jelentés határozottan javasolja, és kifejezetten sürgeti a D10 és R1 típusú hulladékégetők közötti értelmetlen különbségtétel elhagyását. A tanulmány egyértelműen rámutat az ártalmatlanítás (D10) és a hasznosítás (R1) közötti megkülönböztetés meglehetősen ingatag, egyúttal önkényes alapjára. Janek Vähk, a ZWE éghajlat-, energia- és légszennyezési programjának koordinátora szerint „A jelentés bizonyítékul szolgál arra nézve, hogy a hulladék energetikai célú elégetése nagyon gazdaságtalan folyamat, és mint olyan, egyes érdekeltek gyakran túlhangsúlyozzák az energiavisszanyerési szempontokat. Ráadásul a folyamatban lévő dekarbonizáció miatt egyre nehezebb a hulladékot megfelelő energiaforrásnak tekinteni, így a hulladékból történő energiahasznosítás szükségessége, amely az R1-formula megalkotásához vezetett, elavult."
Minek nevezzelek?
De miért is épül ingoványos talajra, és miért tekinthetjük bátran önkényesnek a fenti kategorizációt? Az Európai Unióban az egyes hulladékégtő létesítmények két típusú, R1 és D10 besorolást nyerhetnek attól függően, megütik-e az R1 energiahatékonysági kritériumban megállapított küszöbértéket. Az R1 energiahatékonysági képletet azért alkották meg, hogy segítségével az energiahatékonyság alapján tegyenek különbséget „energetikai hasznosító” (R1) és „ártalmatlanító” (D10) égetés között. A formula egyszerű számításokon alapul: az eredményt az adott üzem hasznos energia kibocsátásának és energia felhasználásának hányadosa teszi ki, a számítást azonban további változók és együtthatók árnyalják, a szigorú differenciálással szemben azonban gyakran éppen igencsak megkönnyítve a küszöbértéknek való megfelelést. Következésképpen egy égetőmű akár úgy is R1 besorolást nyerhet, hogy minden általa termelt energiát saját működésébe forgatja vissza, szélsőséges esetben tehát gyakorlatilag energiaszolgáltatás nélkül is az R1-es kategóriába kerülhet. Az Európai Bizottság által 2015-ben bevezetett éghajlati korrekciós tényezők pedig lehetővé teszik, hogy az R1-kritérium még alacsonyabb, kb. nettó 16,5%-os hatásfok mellett is teljesüljön. A megkülönböztetést eleve hibás gondolatmenet mentén, valamint a hulladéklerakás és az égetés relatív előnyeinek összevetése alapján indokolták, az idő előrehaladtával pedig az R1 energiahatékonysági kritérium túlságosan könnyedén, már-már rutinszerűen teljesíthetővé vált, okafogyottá és célszerűtlenné téve ezzel a besorolás mögött húzódó eredeti elgondolást.
Dominic Hogg, az Equanimator igazgatója meglátásai szerint „A »hasznosítás« és az »ártalmatlanítás« közötti, energiahatékonyság alapján való különbségtétel mindig megkérdőjelezhető. A hulladékégetőknek a törvény szerint a lehető legnagyobb mértékben vissza kell nyerniük a hőt, és bármilyen értelmes megkülönböztetés kizárná a működő létesítmények jelentős részét. Ehelyett az EU adatai szerint az összes elégetett települési hulladék mintegy 98%-át olyan létesítményekben kezelik, amelyek »energetikai hasznosítónak« minősülnek. Mindez arra mutat rá, hogy a »hatékonysági küszöbértéket« úgy alakították ki, hogy az túl könnyen teljesíthető legyen. Tekintettel arra, hogy az energetikai rendszerek szén-dioxid-mentesítésével az égetésből származó előnyök egyre csökkennek, itt az ideje, hogy eltöröljük ezt a megkülönböztetést, és minden hulladékégetőt ártalmatlanító létesítménynek minősítsünk át."
A problémakörnek további mélységet ad, hogy az égetés alacsony termelési hatékonysága miatt ráadásul az egységnyi villamos energiára jutó ÜHG-kibocsátás csaknem kétszerese a földgázzal történő termeléshez képest.
Mit tegyenek a döntéshozók?
Mindezt szem előtt tartva a ZWE az Európai Bizottságot a hulladékokról szóló keretirányelv sürgős felülvizsgálatára szólítja fel, amely szerint:
- törölje a hulladékokról szóló keretirányelv II. mellékletében szereplő R1 képletet, hogy a települési hulladék égetése többé ne minősülhessen „hasznosításnak”;
- 2035-re határozzon meg egy 100 kg/fő/lakos vegyes (maradék) településihulladék-keletkezési célértéket, hogy a hulladék ártalmatlanításáról a vegyes hulladék keletkezésének megelőzésére helyezze a hangsúlyt.
„Magyarországon jelenleg egyetlen ilyen létesítmény működik, a Fővárosi Hulladékhasznosító Mű. A 2023 júliusától induló, 35 éves koncessziós rendszer keretében azonban a koncesszor által vállaltan legalább még egy, de az előzetes elképzelések szerint akár hosszú távon több további hulladékhasznosító mű is épülne. A Humusz Szövetség úgy gondolja, hogy ez mind környezetvédelmi, mind egészségügyi szempontból káros, ráadásul nem jelent megoldást a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségre sem. Egy ilyen, a körforgásos gazdaság elveivel határozottan szembemenő hulladékkezelési megoldás helyett számos alternatíva létezik, amelyek a hulladék keletkezésének megelőzésére, a megfelelő szelektálására és a minél nagyobb arányú, anyagában történő hasznosításra fókuszálnak. Magyarországnak is elemi érdeke a zero waste megoldások irányába indulni.” – mondta el Szabó György, a Humusz Szövetség nulla hulladék programjának vezetője.
A tanulmány összefoglalója magyarul ITT olvasható.
Az eredeti, angol nyelvű dokumentum a Zero Waste Europe oldalán érhető el.
A cikket a ZWE sajtóközleményének felhasználásával Aranyodi Anita írta.
