A műanyag kényelme mögötti láthatatlan költség
A modern gazdaság egyik legnagyobb paradoxona a műanyag. Olyan anyag, amely rendkívül olcsó, praktikus és sokoldalú, ezért néhány évtized alatt gyakorlatilag minden iparágban alapvetővé vált. Ugyanakkor egyre több kutatás mutat rá arra, hogy a műanyag használata jelentős, gyakran rejtett környezeti és egészségügyi költségekkel jár. Ez különösen igaz azokra az ágazatokra, ahol nagy mennyiségben használnak egyszer használatos eszközöket, ilyen például a vendéglátás, az elvA műanyag az egész életünket átszövi.
A vendéglátás mindennapi működésében hatalmas mennyiségű műanyag kerül forgalomba. Evőeszközök, ételdobozok, elviteles kávés poharak, fedők és különböző csomagolóanyagok jelennek meg minden egyes rendelésnél. Ezek éves mennyisége Magyarországon több mint 10 ezer tonnára becsülhető, ami hatalmas hulladéktömeget jelent. A probléma nem csupán a mennyiség, hanem az is, hogy ezek az eszközök rendkívül rövid ideig használatosak: gyakran néhány perc vagy egyetlen étkezés után hulladékká válnak.
A hulladék kezelésének módja sem különösebben kedvező.
A becslések szerint a műanyag hulladék:
- körülbelül 30 százaléka égetésre kerül,
- 24 százalékát újrahasznosítják,
- míg 46 százaléka lerakókban végzi
- bizonyos műanyagtermékeknél mindössze 15 százalék, ami az európai átlag körülbelül fele.
Az elmúlt években a műanyagok egészségügyi hatása is egyre szélesebb körben kap figyelmet. A probléma nem elsősorban maga a műanyag tárgy, hanem az abból kioldódó vegyi anyagok és az apró mikroműanyag részecskék. A kutatások több kockázatra is felhívják fel a figyelmet, például a mikroműanyagok jelenlétére az emberi szervezetben, a hormonrendszert befolyásoló adalékanyagokra, valamint a műanyag gyártásához használt vegyületek egészségügyi hatásaira.
Egyes vizsgálatok szerint a magas műanyag-expozíciónak kitett populációkban 20–40 százalékkal gyakoribbak bizonyos reproduktív problémák, és a hormonrendszert érintő zavarok is nagyobb arányban jelennek meg. Az egészségügyi következmények gazdasági szempontból is jelentősek lehetnek. A műanyagokhoz köthető légzőszervi, hormonális és daganatos betegségek éves költsége Magyarországon 30–50 milliárd forint nagyságrendű lehet. - áll a közleményben.
Már a gyártása is mérgező
A műanyagok környezeti hatásáról gyakran a hulladék jut eszünkbe, pedig az egyik legnagyobb terhelés valójában már a gyártás során jelentkezik. A vendéglátóiparhoz kapcsolódó egyszer használatos műanyagok teljes életciklusát vizsgálva, azaz a gyártást, a szállítást és a hulladékkezelést együttvéve, a kibocsátás évente több mint 41 ezer tonna szén-dioxid-egyenértékű. Ez nagyjából 20 ezer személyautó éves kibocsátásának felel meg.
A kibocsátás megoszlása is beszédes
- 77 százalék a gyártás során keletkezik,
- 3 százalék a szállítás során,
- 20 százalék pedig a hulladékkezeléshez kapcsolódik.
Ez azért fontos, mert a gyártás energiaforrása országonként jelentősen eltér. Kínában az ipari áramtermelés több mint fele szénalapú, míg Európában jóval nagyobb arányban használnak alacsonyabb kibocsátású energiaforrásokat. Ennek következménye, hogy ugyanannak a terméknek a gyártása akár 60–70 százalékkal magasabb CO₂-kibocsátással járhat a szénalapú energiarendszerben.
A műanyagok egy másik kevésbé ismert problémája a térfogat. Bár tömegük viszonylag kicsi, a hulladékkezelés során jelentős helyet foglalnak. A vendéglátóiparhoz köthető műanyag hulladék évente mintegy 86 ezer köbméter térfogatot foglal el. Ez azt jelenti, hogy a hulladékszállító rendszerek gyakran nem a súly, hanem a térfogat miatt telnek meg. Ez további szállítási igényt és plusz kibocsátást eredményez, amelynek környezeti hatása nem elhanyagolható.
