Miért pazarolunk ennyi ételt, és miért nem beszélünk róla eleget?
Az Élelmiszer-pazarlás Elleni Küzdelem Nemzetközi Napja (szeptember 29.) ráirányítja a figyelmet egy különös paradoxonra, amely a modern társadalmakat jellemzi. Miközben a világ számos pontján emberek milliói éheznek, elképzelhetetlen mennyiségű megtermelt élelmiszer végzi a szemétben. Ez a probléma etikai szempontból is aggályos, emellett jelentős környezeti és gazdasági terheket is ró a világra. Ahhoz tehát, hogy valóban fenntartható jövőt építsünk, meg kell oldanunk az élelmiszer-pazarlás kérdését.
Kulturális különbségek
A hagyományos társadalmakban az élelmiszerpazarlás napjainkig gyakorlatilag ismeretlen fogalom. A növények és állatok minden ehető részét felhasználják, az étel elvesztése pedig súlyos vétségnek számít. Észak-Tanzániában a maszáj közösség tagjai például őrültnek tartják azokat, akik szándékosan pazarolnak ételt, és azt állítják, hogy ez a bűn rosszabb, mint egy ember megölése, hiszen az élelmiszer-veszteség potenciálisan több halálesetet is okozhat.
Ez a gondolkodásmód gyökeresen eltér az iparosodott országok mentalitásától. Az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja (UNEP) becslése szerint a globális élelmiszertermelés 17%-a, azaz körülbelül egyharmada nem kerül elfogyasztásra. Évente fejenként 74 kilogramm háztartási hulladék keletkezik, és ez nemcsak az alacsonyabb jövedelmű, hanem a fejlettebb országokat is érinti.
A probléma gyökerei
Mindenekelőtt fontos különbséget tenni az élelmiszer-pazarlás és az élelmiszer-veszteség között. Az élelmiszer-veszteség a termelési és ellátási lánc korábbi szakaszaiban jelentkezik, a betakarítás, tárolás vagy szállítás során bekövetkező romlás következtében. Ez gyakran a nem megfelelő infrastruktúra vagy a szállítási nehézségek eredménye.
Az élelmiszer-pazarlás ezzel szemben a kiskereskedelmi és fogyasztói szinten történik, és a nem megfelelő kezelési szokásokra, a rossz tervezésre és a bőséghez való hozzászokásra vezethető vissza.
A pazarlás azonban az ellátási lánc egészének felelőssége. A gazdálkodókra gyakran rugalmatlan beszerzési feltételeket kényszerítenek, miközben a vásárlók (jelen kontextusban például a szupermarketek) nem vállalnak garanciát a teljes termés átvételére. Ez azt eredményezi, hogy a feleslegesen megtermelt áru a gazdánál marad, vagy már a kiskereskedelembe sem jut el. A szupermarketek „teli polc-mentalitása” is tovább erősíti a pazarlást, mivel a vonzó megjelenés érdekében mindig bőséges árukészletet tartanak fent, aminek nagy része a lejárat közelsége vagy a nem megfelelő esztétika miatt végül a szemétben végzi.
A háztartási élelmiszer-pazarlásnak több oka is van. Az egyik leggyakoribb a dátumokkal kapcsolatos félreértés. A „minőségmegőrzési idő” jellemzően egy konzervatív becslés, így a száraz termékek, mint a rizs vagy a tészta, a lejárati dátum után is fogyaszthatók, amennyiben megfelelően tárolják őket.
A pazarlás másik oka a tudatosság hiánya, a rossz étkezéstervezés és a túl nagy adagok főzése. A bőséghez való hozzászokás és az előző generációk takarékossági mentalitásának hiánya meggyengíti az étel iránti tiszteletet, és azt eredményezi, hogy a feleslegessé vált élelmiszer gond nélkül a kukában landol. Azonban, ha az élelmiszer-pazarlást nem egyszerű jelenségként, hanem a fenntarthatóság kudarcaként értelmezzük, akkor ez a szemléletváltás segíthet abban, hogy tudatosabban bánjunk az élelmiszerrel.
A környezeti hatás és a cselekvési kényszer
Az élelmiszer-pazarlás súlyos környezeti terhet ró a bolygóra. Az UNEP becslése szerint a globális üvegházhatású gázok kibocsátásának 8-10%-a az el nem fogyasztott élelmiszerekhez köthető. Ha az élelmiszer-veszteség és -pazarlás egy önálló ország lenne, a kibocsátások tekintetében a harmadik helyen állna Kína és az Egyesült Államok után. És bár jelenleg a világ elegendő élelmiszert termel ahhoz, hogy mindenkinek jusson belőle (a probléma a rossz elosztás és a megfizethetőség), a jövőben a helyzet drámaian megváltozhat. A növekvő népesség, az éghajlatváltozás és a geopolitikai instabilitás okozta természeti katasztrófák miatt a termés mennyisége egyre bizonytalanabbá válhat. Ezért kell már most maximálisan hasznosítanunk azt, amit megtermelünk, megelőzve ezzel a jövőbeli élelmiszerhiányt.
A megoldás egyszerűbb, mint gondolnád!
A pazarlás elleni küzdelem nem valósulhat meg alulról jövő nyomás nélkül. A jó szándékú fogyasztók, akik tudatosan vásárolnak és főznek, pozitív mintát állítanak a többiek elé. A World Resources Institute egy 10 pontos tervet is kidolgozott, amely a probléma összetettségére reflektálva több fronton történő cselekvést szorgalmaz. A legfontosabb lépések között szerepelnek a nemzeti stratégiák kidolgozása, amelyek átfogóan kezelik az élelmiszerpolitikát, valamint a köz- és magánszféra közötti partnerségek létrehozása.
Nehezítő körülmény, hogy a modern társadalmakban a pazarlás egy része láthatatlan, hiszen a szemétkidobás magánügy. A hagyományos társadalmakban ezzel szemben a pazarlás nyilvános, és a közösségi normák szankcionálnak. Ezen szemlélet újraértelmezése fontos lépés lehet a pazarlás visszaszorításában: a hatóságoknak és a civil társadalomnak közös erővel kell láthatóvá tenniük a pazarlás társadalmi és környezeti költségeit. Valós eredmény a társadalmi értékek megváltozásával érhető el, hasonlóan ahhoz, ahogyan az ittas vezetés vagy a rasszizmus a társadalom által elfogadott jelenségből elítélendővé vált.
Az Élelmiszer-pazarlás Elleni Küzdelem Nemzetközi Napja tehát több, mint egy egyszerű emléknap. Lehetőség arra, hogy újragondoljuk megszokott mintáinkat, és felelősebben bánjunk a környezetünkkel. A pazarlás elleni küzdelem a mi közös felelősségünk.
Cikk és kép forrása: korkorosgazdasag.hu
