Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 11 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A „csakazértsevásárló” típusa vagyok

Év: 
2009
Szám: 
Tél
Szerző: 
Horváth Sarolta

Dr. Nádai Béláné a Kukadiéta verseny hetvenes éveiben járó győztese. XII. kerületi otthonában arról beszélgettünk, hogyan éli mindennapjait.

Már első kérdésem komoly gondot okozott Brigitta néninek – nem tudta megmondani, hogy mióta él környezettudatos életet. Sőt, nem is igazán értette a kérdést, hiszen amióta az eszét tudja, takarékoskodik az erőforrásokkal, nem dob ki semmi hasznos holmit.

Aki még emlékszik a „szükségre”

Nem a mostanság felkapott környezetvédelem az, ami őt erre készteti, így nőtt fel, ezt hozta otthonról. Vérében van a takarékosság, ami számára nem önmegtartóztatást jelent, hanem egyszerűen ismeri saját szükségleteit és az elég fogalmát. Budapesten nőtt fel, és szinte semmit nem dobtak ki a családban - amire már nem volt szükség, azt elcserélték az ismerősök között. Spórolni is kellett mindennel, nem volt ilyen „tejjel-mézzel folyó Kánaán” mint most. Tudatossá a környezeti katasztrófákról olvasott hírek tették, ma már a minimálisan keletkező hulladékmennyiséget is szelektálja.   A papírt a lánya beviszi az irodájába, ahonnan üzemileg továbbítják a hulladékkezelőhöz, a biológiailag lebomló anyag pedig megy a komposztba. Ásványvizes palack nem sok keletkezik, általában teát iszik a család, de nem vetik meg a budapesti vizet sem.

 

Brigitta néninek máig idegen az a mai „szokás”, hogy az emberek kenyeret vagy más élelmiszert dobnak a szemétbe. Ő még a karfiol, karalábé levelét is felhasználja, elmondása szerint ugyanis nagyon jól passzol a mindentbele leveshez. Az esetlegesen keletkező maradékokat, csontokat pedig a lánya lefagyasztva juttatja el kecskeméti ismerőseinek, ahol három kutya leli benne örömét.

Általában a lánya vásárol be az idősödő hölgynek, de ha teheti, inkább elmegy a Fehérvári úti piacra. Még ha drágábbak is a termékek, neki többet ér a kofákkal való közvetlen kapcsolat; mindig tudja, mikor lesznek szép, friss csirkecombok. Tojást és felvágottat is a piacon vásárol. Szereti látni, ha ott előtte vágják fel a húst, nem kedveli az agyonfóliázott, több hetes termékeket. Ezzel nemcsak csomagolóanyagot takarít meg (mindig visszaviszi a tojástartót is a kofáknak), hanem a kistermelőket is támogatja.

Már évek óta mosódióval mos, és a mosógépet is csak akkor indítja el, ha teljesen megtelt. A megmaradt vizet a növények locsolására használja, Brigitta néni lánya ugyanis környezetmérnök és talán szakmai ártalomból, de nagyon ügyel a víztakarékosságra.

Másnak kincs, ami neki felesleges

Brigitta néni egyfajta „jótékonysági központot” üzemeltet. Összegyűjti az általa és ismerősei által kinőtt, vagy már túl nagy ruhákat, konyhai eszközöket, párnákat és elküldi határon túli ismerőseinek, akik nagyon rossz körülmények között élnek és minden darab nagy segítség a számukra. Természetesen azért Brigitta néni sem jár évekig ugyanabban a ruhában, amit megun, elcseréli barátnői között. Ilyen cserék alkalmával már többször volt szerencséje igazán „márkás” ruhákhoz is, amik felelevenítették benne a 30 évvel ezelőtti ócska nejlonból készült munkaköpenyek emlékét.

Ugyanígy könyveket sem dob a szemétbe, hiszen azokat értéknek tekinti. Helyszűke miatt azonban kénytelen megválni némelyiktől, ezért aztán kis csomagokban viszi a könyveket a Regnum Marianumba és a katolikus egyháznak, míg az ifjúsági könyveket a barátnői unokáinak osztogatja el.

Javítsunk!

A javítgatásoktól sem viszolyog, sőt sajnálja, hogy egyre több mesterember kényszerül a bolt bezárására. Cipőt, ollót, kést, esernyőt mind javíttat. A konyhában is egy helyrehozott 27 éves gáztűzhely áll, de a mosógép sem sokkal fiatalabb. Azért sem cseréli ki őket, mert tapasztalata szerint a ma gyártott termékek a régiek élettartamának tizedét se közelítik meg.

Brigitta néninél semmi nem vész kárba: nemrég egy régi, ajándékba kapott bőrmellényből egy belvárosi kisiparossal táskát csináltatott magának. Ezt az ötletet rögtön magamévá is tettem, ami jelentősen megnövelte az anyám elszakadt bőrkabátjában rejlő potenciált.

Brigitta néni megmutatta a társasház hátsó kertjében lévő, férje készítette komposztládát is, ahonnan a felgyülemlett föld az udvarra kerül, javítva a sittből és kőből álló pocsék talajt. A társasház egész kertjét Nádaiék és egy szomszédasszony gondozza, ők készítettek a madaraknak itatót is, ami garmadával vonzza is oda a szárnyasokat.

Úgy tűnt, Nádai Bélánénak egyáltalán nem hiányzik életéből a fogyasztás. Arra költ, amire szükséges, örömét inkább lányában és férjében leli.

Horváth Sarolta

A Kukadiéta versenyt a Norvég Civil Támogatásai Alap finanszírozta.