Lánghy István Hajdani gazdatiszt, és Lencsés Antal Hajdan a gazd. tud. és mest. professora „Az emberganéj használásáról" c. írását közöljük önkéntesünknek, Markó Gergelynek hála.

Alább a szöveg eredeti verzióját közöljük begépelve, majd ezt követi egy kissé aktualizált helyesírásra módosított, könnyebben olvasható változat.

Az eredeti kiadást pedig az alábbi képre kattintva olvashatjátok.

Az emberganéj’ használásáról

Bámulásra méltó dolog, hogy az emberganéjnak Hazánkban majd semmi hasznát sem vesszük; holott pedig a’ trágya’ szükségét gyakran sajnosan érezzük.

Barmainknak elhasznált, és kiürétett részeit  a’ főld’ kebelébe forgatjuk, és általok a’ plántáknak alkalmatos tápláló eledelt nyújtunk. Vallyon mért fosztjuk meg termőföldeinket éppen azon hathatós szertől, melly saját testünkből takarodik-ki? Lám mi leghathatósabb eledellel élünk, és így ürületűnk is sokkal jobban elő mozdítja a’ plánták’ termékenységét, mintsem más silányabb élelmü állatoké.

A’ Chinaiak már ezeredek előtt haszonra fordították azon szert, mellytől a’ mi kényes képzelésünk irtózik.

Ők az emberganéjt vízzel felhigították, ’s azzal vetéseiket meglocsolták, és táplálták.

Minthogy ezen szernek igen kelletlen szaga vagyon, nem bajlódtak volna vele, ha különös hasznát nem tapasztalnák, annál is inkább; mivel termékeny Tartományaikban a’ Termés amugy is szer felett díszlik.

Még másként is kivánták ők az emberganéjnak hasznát venni, melly abból áll, hogy az árnyékszékek’ gyüjteményét arra készült gödrökbe szállítván, korhannyal vegyítették; melly sárból azután tégla forma darabokat készítettek, ’s azokat annak idejében porrá törvény, vetéseikre hintették.

Ezen foglalatossággal Pekingben számtalan ember keresi élelmént, ’s az így készült tégla nem csak nem kedvetleníti büzével a’ levegőt; hanem még inkabb violaszaggal diszeskedik )

A’ Chinaiak több szazádos tapasztalásból tudják, hogy ezen porral való trágyázás megbecsülhetetlen haszonnal jár.

A’ Francziák, az okos Francziák, szinte haszonra fordítják az emberganéjt, és már ma Páris városának tetemes hasznot hajt az emberganéj’ eladása; midőn masutt az árnyékszékek’ tisztogatása nagy költségbe kerül; vagy pedig az emberganéj a városokon, és helységeken keresztül ömledező csatornákba, és patakokba eresztetik.

Így szórja-el az ember tulajdon kincseit; mivel nem csillognak. Így ömlik egyik tartományból, mellynek magának is szüksége volna az élelemre, a’ termésre megkivántató szer a másikba.

Mennyi tápláló szert hord-el tőlünk a Duna, Tisza, Dráva, Száva, és még más folyók, melyeknek pedig igen nagy hasznokat vehetnénk!

A’ trágya azon szer, melly a’ gazdaságot, úgymint a’ társaságos szerkezet’ fenékkövét élteti; és még is olly kevessé ügyelünk rea, mintha semmi sem volna; sőtt azt oktalanul elvesztegetni, és kitakarítani szinte épített drága csatornák által törekedünk. 

Becker Ur, a’kit a’ Német Gazda világ méltán szeret, és tisztel, az emberganéjnak haszonvételéről igen jelesen értekezik Pohl Úr’ jeles Gazdasági Folyóirásában, mellyben egyszersmind azon módot is elő terjeszti, melly szerént az emberganéjból hathatós portrágyát készíthetni.

Ő a’ hig, és durvább emberganéjt, melly egyébként csak tisztátalanságra szolgálna, bizonyos ganéjgödörbe intézi; a’ hol azután azt a’ levegőn széllyelomlott mészszel, szappanyfőző hamuval, kertifőldel, és más hasonló szerrel vegyíttetvn, ha egyszer kedvetlen erős szagától megmenekedik, a gödörből kihordatja, megszaríttatja, és porrá törettetvén, a’ vetésre hinteti, mely által szinte azon hasznát tapasztalja, mellyet a Chinaiak tapasztalnak.

Még többet is mond ő e’ tárgyról; de mi már részünkről azt, a’ mit szükségesnek tartottunk, elő adtuk. Még cak azt kivanjuk, hogy a’ trágyát, kivált a’ leghasznossabb trágyát, ne küldjük a’ tengerbe; hanem használjuk úgy, a’mint azt a’ nálunknál tudatlanabb Chinaiak régtől fogva használják.

Forrás: A természeti, gazdasági, és mesterségi esméretek’ tára, mellyet a’ két nemes testvér Haz’ számára a’ legjelesebb külföldi folyóirásokból, és remekmunkákból, ’s a’ hazai természetvisgálók’, értelmes gazdák’, és mesterségkedvellők’ tudósításaiból, ’s értekezéseiből szerkeztettek, és kiadtak

Lánghy István 

Hajdani gazda tiszt, 

és

Lencsés Antal 

Hajdan a’ gazd. tud. és mest. Professora

Első félesztendei folyamat

Pesten,

Füskúti Landerer Lajos’ betűivel

1829

Az emberganéj használásáról (olvasóbarát verzió)

Bámulásra méltó dolog, hogy az emberganéjnak Hazánkban majd semmi hasznát sem vesszük; holott pedig a trágya szükségét gyakran sajnosan érezzük.

Barmainknak elhasznált, és kiürített részeit a föld kebelébe forgatjuk, és általok a plántáknak alkalmatos tápláló eledelt nyújtunk. Vajon mért fosztjuk meg termőföldeinket éppen azon hathatós szertől, mely saját testünkből takarodik-ki? Lám mi leghathatósabb eledellel élünk, és így ürületünk is sokkal jobban előmozdítja a plánták termékenységét, mintsem más silányabb élelmű állatoké.

A Chinaiak már ezeredek előtt haszonra fordították azon szert, melytől a mi kényes képzelésünk irtózik.

Ők az emberganéjt vízzel felhígították, s azzal vetéseiket meglocsolták, és táplálták.

Minthogy ezen szernek igen kelletlen szaga vagyon, nem bajlódtak volna vele, ha különös hasznát nem tapasztalnák, annál is inkább; mivel termékeny Tartományaikban a Termés amúgy is szer felett díszlik.

Még másként is kívánták ők az emberganéjnak hasznát venni, mely abból áll, hogy az árnyékszékek gyűjteményét arra készült gödrökbe szállítván, korhannyal vegyítették; mely sárból azután tégla forma darabokat készítettek, s azokat annak idejében porrá törvén, vetéseikre hintették.

Ezen foglalatossággal Pekingben számtalan ember keresi élelmét, s az így készült tégla nem csak nem kedvetleníti bűzével a levegőt; hanem még inkább violaszaggal díszeskedik. 

A Chinaiak több százados tapasztalásból tudják, hogy ezen porral való trágyázás megbecsülhetetlen haszonnal jár.

A Francziák, az okos Francziák, szinte haszonra fordítják az emberganéjt, és már ma Páris városának tetemes hasznot hajt az emberganéj eladása; midőn másutt az árnyékszékek tisztogatása nagy költségbe kerül; vagy pedig az emberganéj a városokon, és helységeken keresztül ömledező csatornákba, és patakokba eresztetik.

Így szórja-el az ember tulajdon kincseit; mivel nem csillognak. Így ömlik egyik tartományból, melynek magának is szüksége volna az élelemre, a termésre megkívántató szer a másikba.

Mennyi tápláló szert hord-el tőlünk a Duna, Tisza, Dráva, Száva, és még más folyók, melyeknek pedig igen nagy hasznokat vehetnénk!

A trágya azon szer, mely a gazdaságot, úgymint a társaságos szerkezet fenékkövét élteti; és még is oly kevéssé ügyelünk reá, mintha semmi sem volna; sőt azt oktalanul elvesztegetni, és kitakarítani szinte épített drága csatornák által törekedünk. 

Becker Úr, akit a Német Gazdavilág méltán szeret, és tisztel, az emberganéjnak haszonvételéről igen jelesen értekezik Pohl Úr jeles Gazdasági Folyóírásában, melyben egyszersmind azon módot is előterjeszti, mely szerént az emberganéjból hathatós portrágyát készíthetni.

Ő a híg, és durvább emberganéjt, mely egyébként csak tisztátalanságra szolgálna, bizonyos ganéjgödörbe intézi; ahol azután azt a levegőn széjjelomlott mésszel, szappanyfőző hamuval, kertifölddel, és más hasonló szerrel vegyíttetvén, ha egyszer kedvetlen erős szagától megmenekedik, a gödörből kihordatja, megszáríttatja, és porrá törettetvén, a vetésre hintteti, mely által szinte azon hasznát tapasztalja, melyet a Chinaiak tapasztalnak.

Még többet is mond ő e tárgyról; de mi már részünkről azt, amit szükségesnek tartottunk, előadtuk. Még csak azt kívánjuk, hogy a trágyát, kivált a leghasznosabb trágyát, ne küldjük a tengerbe; hanem használjuk úgy, amint azt a nálunknál tudatlanabb Chinaiak régtől fogva használják.

Forrás: A természeti, gazdasági, és mesterségi esméretek tára, melyet a két nemes testvér Haza számára a legjelesebb külföldi folyóirásokból, és remekmunkákból, s a hazai természetvisgálók’, értelmes gazdák, és mesterségkedvellők tudósításaiból, s értekezéseiből szerkeztettek, és kiadtak

Lánghy István 

Hajdani gazdatiszt, 

és

Lencsés Antal 

Hajdan a gazd. tud. és mest. professora

Első félesztendei folyamat

Pesten,

Füskúti Landerer Lajos betűivel

1829