Helyzetkép a hazai komposztálásról

Hulladékkal foglalkozni jó üzlet lett, ez azonban nem teljesen igaz egyenlő mértékben minden hulladékfajtára. Míg manapság a vegyes hulladék lerakási díja 9000 Ft/tonna, addig a szerves hulladéké 5500 Ft/tonna (cégektől). A zöldhulladék kezelése más szempontból sem olyan jövedelmező, hiszen a „nyersanyag képződése”, így az abból nyerhető komposzt előállítása meglehetősen évszakhoz kötött. A nagyobb mennyiségben beszállítható zöldhulladék mintegy ¼-e tavasszal, 1/3-a novemberig jelentkezik, nyáron pedig leginkább csak a lenyírt fű, ami önmagában nem elég a minőségi komposzthoz. A hulladékokból előállított komposzt elhelyezése is komoly probléma, mert hosszadalmas procedúra mellett lehet csak forgalomba-hozatali engedélyt szerezni, és csak ezt követően lehet esetlegesen piacot találni neki.

A települési komposztálás – hasonlóan más kommunális feladathoz – törvényi előírás szerint az önkormányzatok feladata, ám ez csak papíron van így, mert az önkormányzatoknak se pénzük, se szakértelmük nincs e feladatra. Ennél is nagyobb gondot jelent, hogy az önkormányzatokkal szerződött hulladékgazdálkodási cégeknek nem is érdeke – sőt, valójában ellenérdekeltek –, hogy a szerves hulladék kezelésével is foglalkozzanak – egyrészt az olcsóbb átvételi árak miatt, másrészt a kezelés és tárolás merőben eltérő jellege, har - madrészt pedig a szállítása miatt, hisz a zöldhulladékot egészen más begyűjtőautókkal kell szállítani, eltérő típusú konténerekből. Ezek után nem csoda, hogy a legnagyobb hazai – bár külföldi kézben lévő – hulladékkezelő cégek telepein sincs, vagy csak mutatólag (papíron) létezik biológiailag bontható hulladék-feldolgozás.

Az a néhány kommunális hulladéklerakó, mely komposztál is, javarészt azért végzi, hogy az előírt rendeletnek úgy-ahogy megfeleljen, vagyis az összhulladék mennyiségéből fel tudjon mutatni x% biohulladékot.

Várhatóan elmozdulás akkor történik majd, ha ténylegesen bezárják ebben az évben a műszaki védelem nélküli lerakókat, mert a drágán megépített, drága fenntartású kommunális hulladékkezelő-telepek drágábban fognak üzemelni, a szállítási távolságok is növekedni fognak, így akár 100 euró is lehet az átvett hulladék tonnánkénti ára. Mindez le fog csapódni a háztartások szemétszállítási díján is. Ha más nem, talán ez utóbbi tény ráébreszt majd sokakat arra, hogy külön gyűjtsék, és ha tehetik, komposztálják a konyhai zöldhulladékot, mely a háztartások hulladékának 30-40%-a. (!)

Az FKF Zrt. a főváros tizenkilenc zöldövezettel rendelkező kerület kijelölt körzeteiből hétköznapokon naponta 15 járművel mintegy 220 000 ingatlantól járatrendszerben gyűjti össze a zöldhulladékot, amit a pusztazámori hulladéklerakón rak le. Az itt előállított komposzt a lerakó folyamatos rekultivációjánál kerül felhasználásra. A hulla déklerakók oldalait folyamatosan – már a feltöltés alatt – rekultiválni kell, ezért is kérdőjelezhetők meg a depóniák létesítése mellett voksolók érvei, hisz maga a rekultiváció ugyanakkora költséget jelent, mint a depónia kialakítása, ami – ha csak a lerakómedence kialakításának költségeit nézzük – mintegy 10 000 Ft/m2.

Az FKF az erre a célra rendszeresített, saját logójával ellátott műanyag zsákokban a kukák mellé kirakott, összegyűjtött füvet, gallyat, nyesedéket szállítja el.

Az országban talán legilletékesebb, akinél elvárható, hogy nagymértékű komposztálást végezzen, a FŐKERT Zrt. egy alig 1 hektárnyi területen (X. Keresztúri út 130.) éves szinten mintegy 50-60 ezer m3 szerves hulladékot dolgoz fel, melyből az 5000- 6000 m3 előállított komposzt 70%-át viszszateríti az általa gondozott területekre, a többit pedig értékesíti. A FŐKERT beszállítási ára vállalkozásoknak 1200 Ft/m3, ami feltételezhetően mesterségesen alacsonyan tartott ár, mert nagy a beszállítókért folytatott verseny az FKF Zrt.-vel. A FŐKERT legnagyobb gondja, hogy nincs beszállító-kapacitása.

Más aspektusa is van a dolognak: Magyarországon a kommunális hulladék szelektív gyűjtőszigeteire legyártott kukák nem kompatibilisek a korábbi, régi szállítóautókhoz, ezért új begyűjtőautókat kellett beszerezni hozzájuk. A költségkímélő megoldás az lett volna, ha maradnak a régi kukákhoz a régi autók, csak több kukát kellett volna egy-egy szigetre kihelyezni.

Telepi, kistérségi és helyi komposztálás

Ideális esetben három nagyságrendben történik a nagymennyiségű települési komposztálás: telepi, kistérségi és helyi komposztálás.

A 23/2003. (XII.29.) a biohulladék kezeléséről és a komposztálás műszaki követelményeiről szóló KvVM-rendelet csak a telepi komposztálással foglalkozik részle tesen, a többi lehetőséggel alig, ill. egyáltalán nem. Ez mindenképpen felülvizsgálatot érdemelne, a fentebb említett konyhai zöldhulladék nagy részaránya miatt.

Ha magántulajdonú területen, saját eszközökkel kíván valaki telepi biohulladékkomposztálást kialakítani, az 250-300 millió forintba is belekerülhet. Valójában csak a hulladéklerakó-telepeken kialakított telepi komposztálás lehet rentábilis minimum 5000 t/év nyersanyag feldolgozása esetén, mert a jogszabályi előírások olyan nagy eszközállomány beszerzését írják elő, aminek a költségei egy kisvállalkozó számára soha nem térülnek meg, ráadásul nincs is szükség többségükre, a beszerzett gépek kihasználatlanul állnak, így állaguk rohamosan romlik.

Pedig egyszerűbb megoldásokkal is véghezvihető a művelet.

Gyakorlatilag a takart, levegőztetett komposztálás komplett rendszeréhez elegendő az alábbi műszaki felszereltség kb. 50 millió Ft indulótőkével:

• élővizek védelmével ellátott előkezelőtér, komposztálótér, utókezelőtér,
• szemipermeábilis takaróanyag (hazai gyártásban is készül már), ami a szagot sem engedi át,
• levegőztető-egység (ventilátor),
• kültéri irányítástechnikai egység: számítógép- vezérlés, hőmérséklet-szonda,
• csurgaléklé-felfogó,
• aprítóberendezés, rostagép, rakodógép (ezek bérelhetők).

Ennél a rendszernél nincs szükség forgatásra, kis mennyiségeknél elegendő egy homlokrakodógép is.

A teljes komposztálási idő ezzel a módszerrel 2,5-3 hónap.

Kistérségi komposztálókat kistelepülések, falvak határában, sok zöldhulladékot „termelő” intézmények, mezőgazdasági területek közelében, illetve 4-5, egymáshoz nagyon közel fekvő falu lakossági zöldhulladékának gyűjtésére célszerű létesíteni, ahol kis szállítási költséggel, kis munkaerő-ráfordítással, rentábilisan és környezetbarát módon végezhető a komposztálás akár már 1 ha területen is. A kész komposzt pedig a falvak kistermelői számára visszajuttathatók talajerő-utánpótlásra. Legfeljebb 6-8000 la kosra vetítve, évi 500 t nyersanyagból végkomposztként ∼500 m3-nyi újrahasznosítható anyag nyerhető ki, melyet nem lehetne értékesíteni, csak az adott lakóterületen felhasználni. Ezek létesítéséhez kön y - nyített engedélyre lenne szükség.

Bár több civil szervezeti kezdeményezés történt, hogy a kistérségi, faluközösségi kom - posztálás is kapjon ésszerű jogszabályi kereteket, pl. legyen egy konkrét maximalizált mennyisége, melynek limitált mérete ∼100 m3, nem született meg még a jogszabály erre, sőt a paraszti gazdaságok számára sem engedélyezett a földek szélein.

Helyi komposztálásról két esetben beszélhetünk: a) házi, kiskerti, illetve a 23/2003. rendelet megfogalmazása szerinti: b) „környezeti nevelési céllal óvodák, iskolák, civil szervezetek, egyéb intézmények kertjében megvalósítható közösségi komposztálás” esetében. Ekkora méretű komposztálás nem engedélyköteles.

Házi komposztáláskor a kert egyik árnyas sarkában néhány m2-en kialakítható a hely rá, minimális munkát igényel, és a lassú érlelődésű komposzt 1 év múlva, tavasszal kiteríthető a kert egyes helyeinek megújítására, virágágyások, konyhakertek telepítésére.

A közösségi komposztálás elve és gyakorlata Magyarországon egyáltalán nem nyert teret még, elvétve akad erre csak példa, ott is általában nem szabályosan, mivel a törvényi rendelkezés ezt nem teszi lehetővé. Pedig a legkönnyebben kivitelezhető módja ez lenne a zöldhulladék háztartásokból történő kikerülésének – ezáltal az összhulladék és a szemétdíj csökkentésének – és az újrahasznosításnak. Mivel ez esetben kis léptékekről van szó, a zöldhulladék keletkezésének helyszínén kialakítható, ezért szállítási költségek egyáltalán nincsenek. Csak komposztládákra, ill. rácsokra van szükség.

Közösségi komposztálás leginkább kert - városi, illetve kisvárosi területeken valósítható meg a lakók összefogásával és az önkormányzat vagy helyi kisebb intézmények segítségével, ahol az önkormányzaté a beruházás költsége, a működtetés pedig összefogással a lakosság bevonásával is történhet. Javaslatban szerepel, hogy évente egy alkalommal a feldolgozott mennyiséget, valamint a kész komposzt felhasználását a környezetvédelmi hatóság felé jelentenék. Az üzemeltetés felelőssége az önkormányzaté, felügyelete évente egy-két alkalommal a hatóság jogköre lenne.

Azonban akár 40-50m2-nyi zöldterületen a nagyvárosok számára sem elképzelhetetlen a közösségi komposztálás, amire vannak nagyon pozitív kezdeményezések már a fővárosban is. 2001-ben a XIII. kerületben a Berettyó utcai 178 lakásos 4, ill. 10 emeletes panel társasházakban az Örs Vezér Téri Fák Környezetbarát Egyesület kezdeményezésére egy közel 490 lakót érintő lakóközösségben indult el a „program”, azzal, hogy az egyik ház szeméttárolójában saját szervezésű szelektív hulladékgyűjtést vezettek be: papír, PET-palack, elemek gyűjtésére. Azóta a vegyeshulladékgyűjtésre használt, korábbi 1100 literes gyűjtőedény helyett 750 literesre váltottak, de már ez is nagy. Az elszállítást egy helyi kisvállalkozó végzi, a befolyó pénzt az ezt követően elindított komposztálás és kertszépítés folyamatos eszközigényére (zeolit, fakeret, fűmag, …) fordítják. A szerves hulladék gyűjtését és komposztálását a házak által körbevett kis füves, fás parkban szervezték meg az Öko-Fórum Alapítvány szakmai segítségével. A kialakításhoz a Brit Nagykövetség egyik pályázati lehetősége nyújtott segítséget mintegy 100 ezer Ft értékben, amiből komposztládákat és egy aprítógépet szereztek be. A beért komposztot a füves terület talajjavítására, bokrok, virágok ültetésekor használják fel.

Újabban Budapest XII., XI., II., a XVIII. és XVII. kerülete családiházas részén is biztatóan belefogtak a házi komposztálásba, illetve nemrégiben a III. kerület kertesházi övezetében is elindult egy hasonló „projekt”, a XVI. kerületben pedig az egyik óvoda alakított ki kis komposztálót. A kész komposztot szintén saját célra használják fel az óvoda kertjében.

Sokan tévesen azt hiszik, hogy az érlelődő komposzt kellemetlen szagokkal társul, de ez nem (feltétlen) így van. A nyitottan érő komposztnak semmi szaga nincs, az utánnedvesített, féligáteresztő fóliával letakart vagy a zárható, légrésekkel ellátott műanyag komposztládákban képződő komposzt nak szintúgy nincs, ha időnként mé - gis (pl. már rothadásnak indult hagyma ke - rül a komposztba), ez esetben zeolit rászó - rásával egyszerűen megoldható a szagmen - tesítés. Helyi komposztálásnál a nyitott edé - nyek ideális tárolókapacitása 800-1000 liter, zárt edények esetében 300-600 liter.

Turai példa

A települési biohulladék leghatékonyabb „beszerzésének” és újrahasznosításának módja a házhoz menő szelektív vegyes- és szerveshulladék-gyűjtés, ami jelenleg helyi újrahasznosítással, nagy hatékonysággal talán csak a Hatvan közeli Turán létezik az országban, ott azonban annál nagyobb sikerrel; az ottani önkormányzati fenntartású Szelektív Hulladékhasznosító és Környezetvédelmi Kft. 2001 óta 4 falu lakosaitól (5000 ingatlan, 16 000 fő) gyűjti a kommunális és szerves hulladékot, illetve hulladéklerakót és komposztálót üzemeltet. Az előállított komposzt 2009 januárjában megkapta az Európai Unió termékvédjegyét, az ökocímkét, tehát a kész komposzt az EU kritériumainak megfelel, jogosult az európai védjegy használatára, és biokultúrákban felhasználható.

Kié a feladat?

Társasháznyi méretben – mint látható – önszerveződően is tud működni egy ilyen kommunális tevékenység, azonban egy akár 5-6000 főt érintő faluszéli komposzttelep esetében az önkormányzatoknak fel kellene vállalniuk legalább az ellenőrző szerepet, és betartatni az előírásokat (gondoskodni a csurgaléklé gyűjtéséről, elszállításáról...).

Az eddigi hazai tapasztalat alapján a civil szervezetek a kisléptékű komposztálás fő kezdeményezői. Ha az önkormányzatok állják is gyűjtőedények költségeit, legfeljebb a helyszínre szállításról gondoskodnak, de már az „utógondozással”nem foglalkoznak.

Képzést, oktatást is civil szervezetek szerveznek laikusok számára. Az 1996-ban indult Öko-Fórum Alapítvány a Kertészeti Egyetemen számos alkalommal tartott 6 napos tanfolyamot lakossági érdeklődők részére, ahol elsajátíthatták a kiskerti vagy helyi komposztálás mikéntjét, s minderről sok kisfüzetes kiadványt is készítettek.

Ma a HuMusz, a KÖTHÁLÓ és a SZIKE Egyesület tesz a legtöbbet a komposztálás népszerűsítéséért és oktatásáért előadásokkal, szórólapokkal, kiadványokkal, utcai kampányokon, interneten (www.komposztalj.hu), illetve pályázat útján nyert ingyenes komposztálórácsok szétosztásával (HuMusz most lezárult akciója XI. kerületi lakosoknak), minimum 5 éves használati kötelezett séggel.

Házi komposztálás - kis munkával sok haszon

Kertes házban lakók számára magától értetődőnek kellene lennie a komposztálás tényének, hisz minden adott hozzá. Sőt, teljesen megszüntethető ez által az avarés gallyégetés, és jelentősen csökkenthető a szemétszállítási díj is azzal, hogy a háztartási hulladéknak a 30-40%-át kitevő konyhai zöldhulladék nem a kukákba kerül. A hely kialakításához elegendő a kert egy árnyas sarkában egy 8-10 m2-es terület, egy lekezelt keményfából (a kezeletlen puhafadeszkák hamar elkorhadnak), de lehet fémhálóból összerakott keret. A komposzt visszaforgatásával kevesebb virágföldet kell venni, „elfáradt” füvünk javítható, a cserjék, bokrok új erőre kapathatók.

Forrás: Műszaki Szaklapok