Komposztálás a városban
A komposztálás nem csak környezetbarát, de rendkívül költséghatékony is. Tulajdonképpen a természet sajátos módja az újrahasznosításra. A szerves anyagok szabályozottan bomlanak le, új hasznos termék, humusz keletkezik belőlük, amellyel a talajt tudjuk táplálni értékes anyagokkal. Ehhez magára szerves hulladékra, levegőre, bomlást végző élőlényekre és komposztládára van szükség. A legkönnyebben kertes házaknál, intézményeknél oldható meg, de nem ritka manapság a beltéri komposztálás sem. Mivel az háztartás hulladék 30-50%-át szerves anyagok teszik ki, komposztálásukkal látványosan lehet a kommunális hulladék mennyiségét csökkenteni, ráadásul minimális energia-befektetéssel. Ha tehetjük, mindenképpen érdemes belevágni!
A Humusz Szövetség 2011 óta folytatja „Komposztáljunk együtt!” c. programját a Főváros Környezetvédelmi Alapjának támogatásával, és az évek alatt közel 200 budapesti oktatási és közcélú intézmény számára osztott komposztkereteket. A komposztálás gyakorlatát bárki könnyen elsajátíthatja, de fontos a megfelelő tájékoztatás is, ezért a kezdetektől fogva a program szerves részét képezi a szemléletformálás. Sok tévhit kering ugyanis a köztudatban, például az, hogy a diófa levele nem komposztálható - lehet, csak lassabban bomlik le -, illetve még ma is nagyon sokan égetik el az összegyűlt avart, holott 2015 óta az Országos Tűzvédelmi Szabályzat tiltja. Ebből kifolyólag nem árt néhány alapszabállyal tisztába kerülni.
Az oktatási intézmények mindig is kiemelt szerepet kaptak a programban, ugyanis a komposztálás nagyon fontos eszköze a környezeti nevelésnek. Közelebb tudja hozni a felnövekvő generációkat a természethez, megkedveltetni a „nem-szeretem” élőlényeket, pl. giliszták, ászkák, és kitűnő kiegészítője a biológiaoktatásnak. Gyakorlatilag a szemük előtt zajlik le a körforgás, mivel akár egy tanév alatt meg lehet figyelni, hogyan válik a szerves hulladék talajjá. A kerti zöld hulladék mellett pedig gyümölcs és zöldség maradványokat is lehet komposztálni, bár ez az intézménynél már megbeszélés kérdése. Nagyon fontos, hogy legyen egy úgynevezett komposztmester, aki felügyeli a komposzthalmot, és időnként megforgatja, rostálja. Ezekbe a tevékenységekbe azonban ugyanúgy be lehet vonni a diákokat is, vagy, ha szociális otthonról beszélünk, a lakókat is.
Érdemes lehet a helyi önkormányzatnál rákérdezni, hogy van-e komposztálási program, a fővárosban is gyakoriak a komposztkeret osztások a lakosság részére. Azonban akár mi magunk is készíthetünk komposztládát maradék anyagokból, például raklapból, megmaradt téglából, csirkehálóból. A kialakításnál figyeljünk oda, hogy biztosított legyen a megfelelő szellőzés, elhelyezésnél pedig árnyékos helyet keressünk.
Annak ellenére, hogy intézmények esetében aktívan be lehet vonni a helyi közösséget, közösségi komposztálásnak mégsem hívjuk, mivel az esetek döntő többségében csak a helyben képződő zöld hulladék kerül komposztálásra, lakossági szerves hulladék korlátozottan kerülhet csak be a rendszerbe. Holott nagy szükség lenne arra, hogy a háztartásokban keletkező szerves hulladék ne a hulladéklerakókba- és égetőkbe kerüljön, hanem visszakerüljön a természetes körforgásba. Azonban sűrűn lakott területeken is megoldható a komposztálás, csak közösségi összefogásra van szükség.
23/2003. (XII. 29.) KvVM rendelet a biohulladék kezeléséről és a komposztálás műszaki követelményeiről határozza meg a közösségi komposztálás fogalmát és módját. Kijelenti, hogy nem engedélyköteles tevékenység, és a társasház tulajdontársainak közösségére terjed ki. Tehát ha van közös kert, a társasház lakói nyugodtan komposztálhatnak, sőt, érdemes is, ugyanis a közös költségek is csökkenhetnek, pl. nem kell a zöld hulladékot külön elszállítani, csökkenthető a vegyes kukák száma. Ahogy az intézményi komposztálásnál, itt is nagyon fontos, hogy legyenek felelősök (komposztmesterek), továbbá a lakók képzése is elengedhetetlen, hogy a későbbiekben ne érkezhessenek panaszok. A kezdeti költségek (komposztládák, eszközök beszerzése) mellett talán a legnehezebb magát a lakóközösséget meggyőzni arról, hogy nekivágjanak a komposztálásnak, ugyanis sok tévhit kering a komposztálással kapcsolatban. Az egyik ilyen, hogy büdös, és odavonzza a nemkívánatos állatokat. Ezért is tartjuk elengedhetetlennek a képzéseket, és komposztmesterek kijelölését, mert a megfelelő tudással és gyakorlattal ezek a problémák könnyen kiküszöbölhetőek. Ha valaki elhatározza magát a társasházi komposztálás mellett, akkor ajánlatos néhány szomszéddal, esetleg a kertésszel előzetesen átbeszélni a teendőket, hogy a lakógyűlésen kész tervekkel lehessen a felmerülő kérdésekre válaszolni.
Ha úgy tűnik, a lakóközösséget nem lehet meggyőzni (bár érdemes rendszeresen visszatérni a kérdésre, hátha változik a vélemény), vannak még további lehetőségei a közösségi komposztálásban való részvételre. Az egyik ilyen a Humusz Ház (http://www.humusz.hu/humuszhaz) kertjében található komposztpont, ahova nyitvatartási időben (hétköznap 9 és 17 óra között) be lehet vinni komposztálandó konyhai szerves hulladékot. A Fővárosi Környezetvédelmi Alap támogatásával több lakossági komposztképzés is zajlott, valamint komposztvödrök is rendelkezésre állnak a komposztprogramban résztvevők számára. A fővárosban ezen kívül a Herman Ottó Intézet kertjében áll rendelkezésre közösségi komposztpont a XX. kerületi lakosok számára, illetve a Kortárs Építészeti Központ bizonyos közösségi kertjeiben van lehetőség komposztálni. A közösségi komposztálás további előnye, hogy ezeken a pontokon a kész, tápanyag dús humuszból el is lehet vinni, így nem kell virágföldet vásárolnunk. A közösségi komposztálás szabályai általában hasonlóak a házi komposztáláséhoz, azonban érdemes a komposztpont üzemeltetőinél rákérdezni, vannak-e kivételek.
Ha kedvet kaptál a komposztáláshoz, keresd fel a www.komposztalj.hu oldalt, vagy keresd fel a Humusz munkatársait!