A komposztálás a legzöldebb temetkezési módszer
A halál környezeti lábnyoma nem pont olyan dolog, ami egy temetésen, esetleg a saját halálunkra gondolva eszünkbe jutna, pedig egyre több temetkezési vállalkozó készül ilyen szempontokkal is az elhunytak hozzátartozói számára. A két klasszikus megoldás, vagyis a koporsós temetkezés és a hamvasztás nem túl környezetbarát megoldás, viszont vannak már alternatívák. De melyik a leginkább környezetkímélő? - Nagy Nikoletta írása a telex.hu oldalról.
Az, hogy hogyan veszünk végső búcsút a halottainktól, kultúránként és történelmi időszakonként változik. Már valószínűleg az ősember is rituális szertartások közepette temette el az elhunytakat, az egyiptomi temetési szertartásokról valószínűleg mindenki éppen eleget tud, köszönhetően a popkulturális ábrázolásoknak, de az ókori görögöknél és rómaiaknál is fontos szerepe volt a temetkezésnek. A korai keresztény Európában a most ismert temetkezést preferálták a hamvasztással szemben (hiszen hittek a test és a lélek újraegyesülésében) – utóbbit inkább a boszorkányoknak és eretnekeknek tartották fenn, hogy megakadályozzák a lelkük feltámadását. Persze a járványok idején minden ilyen szokást sutba dobtak, de alapvetően ekkor alakult ki a ma ismert nyugati temetkezési rituálénk alapja is.
(...)
Új, még nem túl elterjedt, de néhány helyen már elérhető megoldás az ilyen szövegkörnyezetben nagyon furcsán hangzó komposztálás. Ilyenkor az elhunytat egy speciális koporsóba teszik, és lucerna, fűrészpor, szalma és faforgács keverékével borítják be. Ezt 30 napra lezárják, a mikrobák pedig elkezdik lebontani a testet. A 30 nap alatt a holttest nagyjából lebomlik, az őt körülvevő anyagokkal együtt tápanyagban gazdag „földdé” válik. Ezután a komposztált anyagot a rokonok visszakaphatják, vagy hagyhatják, hogy a komposztálást végző vállalat felhasználja egy arra kijelölt földterületen.
Itthon a komposztálás jelenleg még nem valósítható meg, Palkovics Katalin szerint a szabályozási háttere is kérdéses.
A temetkezési szokásokat Magyarországon legfőképp a szokásjog uralja, ami évszázados hagyományokra tekint vissza, így hiába elérhetőek ezek az újszerű temetkezési lehetőségek, egyelőre még az újdonság varázsa és a csodálkozás hatja át.
A komposztálási folyamat egyébként, bármilyen furcsán hangzik is, nem különbözik sokban attól a komposztálástól, amit otthon a szerves hulladékunkkal végzünk. A cél egy olyan temetkezési módszer, amely „hasznosítja” a testet: a tápanyagban gazdag végtermékből aztán új élet nőhet, ha a rokonok is úgy akarják. Környezetvédelmi szempontból egészen biztosan ez a legzöldebb megoldás, de egyelőre borsos az ára, és nem is érhető el mindenhol.
A teljes cikk a telex oldalára továbbkattintva olvasható.
Forrás: Telex
Kép forrása: Pexels.com
