Greenhushing: amikor a cégek inkább hallgatnak
A fenntarthatóság egyre fontosabb szempont a vállalatok működésében – de nem mindenki vállalja fel nyíltan a zöld törekvéseit. Az utóbbi években megjelent egy új, negatív trend: a greenhushing, vagyis a „zöld elhallgatás”. Ez azt jelenti, hogy a cégek szándékosan visszafogják, sőt néha teljesen elhallgatják a környezetvédelmi erőfeszítéseikkel kapcsolatos kommunikációt. Bár első pillantásra ártalmatlannak tűnhet, valójában egy negatív fenntarthatósági trendről van szó, hiszen így a cégek nemcsak a fogyasztóktól, hanem egymástól is elrejtik a jó példákat és a tanulási lehetőségeket.
Miért félnek a vállalatok megszólalni?
A greenhushing mögött több tényező is meghúzódik. Az egyik leggyakoribb ok a kritikától és a vádaktól való félelem. A cégek tartanak attól, hogy ha nyíltan beszélnek zöld kezdeményezéseikről, akkor rögtön „greenwashinggal” vádolják őket, vagy számon kérik rajtuk azokat a célokat, amelyeket még nem értek el. Emellett fontos szempont a peres eljárások kockázata. Az elmúlt években világszerte megnőtt azoknak a pereknek a száma, amelyek a fenntarthatósági állítások valóságtartalmát vizsgálják. Sok cég inkább elkerüli a kockázatot, és teljes csendbe burkolózik.
A belső bizonytalanság is szerepet játszik: sok vállalat nem teljesen biztos abban, hogy valóban képes lesz-e teljesíteni a kitűzött klímacélokat, ezért inkább nem kommunikálnak róla, minthogy később hiteltelennek tűnjenek. A pszichológiai tényezők között ott van a „félig üres pohár” szindróma is. Ez azt jelenti, hogy a cégek attól tartanak, hogy a közönség nem az elért eredményeket értékeli majd, hanem a hiányosságokat veszi majd észre, és azokra fókuszál.
Sokan egyszerűen kommunikációs nehézségekkel küzdenek: nem tudják, hogy mikor, hogyan és milyen hangnemben lenne célszerű megszólalni. Végül, de nem utolsósorban, a kis- és középvállalkozások esetében gyakran a költségek és a bürokrácia jelentenek akadályt. A fenntarthatósági jelentések, tanúsítványok és auditok megszerzése sok időt és pénzt igényel, így könnyebbnek tűnik egyszerűen nem beszélni róla.
Miért probléma, ha mindenki hallgat?
Bár rövid távon a hallgatás biztonságot nyújthat a vállalatoknak, hosszútávon komoly következményei vannak. Az egyik legnagyobb veszteség az inspiráció hiánya. Ha a cégek nem osztják meg jó gyakorlataikat, mások nem tudnak tanulni belőlük, így lassabban terjednek a hasznos megoldások.
A greenhushing az együttműködést is gátolja. Ha mindenki hallgat, akkor a szektoron belüli tudásmegosztás, a közös projektek és az innováció háttérbe szorul. Ez különösen káros egy olyan globális problémánál, mint a klímaválság, amelynek megoldása közös erőfeszítéseket igényel.
A harmadik probléma a fogyasztói tudatosság csökkenése. Ha a vásárlók nem kapnak információt a fenntartható termékekről és gyakorlatokról, akkor kevésbé tudatos döntéseket hoznak, és nem lesz lehetőségük támogatni azokat a vállalatokat, amelyek valóban előrelépéseket tesznek.
Hogyan tovább?
A greenhushing egyértelműen komoly akadálya a fenntarthatósági fejlődésnek. A megoldás nem a hallgatás, hanem az átlátható és hiteles kommunikáció. Fontos, hogy a vállalatok ne csak a sikereikről, hanem a kihívásaikról is beszámoljanak. Egy őszinte történet, amely bemutatja az elért eredményeket és a cég előtt álló nehézségeket, sokkal hitelesebb, mint a teljes csend. Az ilyen kommunikáció nemcsak bizalmat épít a fogyasztók felé, hanem példát mutat más vállalatoknak, és elősegíti a tudásmegosztást is. Ha a cégek nyíltan beszélnek a folyamatról, azzal bevonják a vásárlókat, partnereket és versenytársakat egyaránt, így valódi közösségi erőfeszítés jöhet létre a fenntarthatóbb jövő érdekében.
Cikk és kép forrása: korkorosgazdasag.hu
