Komposztálás élőlényei – Werlein Anna, mikológus, biológus szemével
Ma már nem nagy ördöngősség komposztálni, a témával kapcsolatban nagyon sok forrás fellelhető és a hozzá szükséges eszközök is könnyen beszerezhetők, mint ahogy mi is boncolgattuk már ezt a témát. De ha jobban el szeretnél mélyülni az átalakulás folyamatában és megérteni mi is történik a komposztba helyezett hulladékkal, akkor a Com-pot.hu jóvoltából te is szakértője lehetsz e folyamatnak.
Anna csodásan tud beszélni a talaj életéről ezért megkértem, hogy írjon egy kicsit a komposztálás élőlényeiről. Ebben az írásban Anna egy felhasználóbarát betekintést szeretne adni a komposztálás folyamatába és az ennek kapcsán felmerülő talajbiológiai, kémiai, ökológiai témakörökbe. Tényleg rövid betekintésről van szó, amivel a kíváncsiságotokat szeretnénk felkelteni és bemutatni, hogyan is végzi a természet a dolgát.
Werlein Anna, biológus, mikológus és leendő Waldorf tanár írását fogadjátok szeretettel:
Bevezetés
Egy kis bevezetés: Anyag és energia, körforgás. Mindenekelőtt tekintsünk rá a Föld anyag és energiaforgalmára. Engem lenyűgözött, amikor először képszerűen megjelent bennem: a földi élet tulajdonképpen nem más, mint a Nap ideérkező energiájának az anyag általi felvétele, körforgásba invitálása, majd visszaadása. A (végső soron Nap-) energia egyirányú áramlása hajtja az anyag “körforgó-kerekét”. Élet. Csodaszép.
Szóval nagy-nagy hála minden fotonnak, ami épp a mi irányunkban lövellt ki a Napból és átutazva az átlagosan 150 millió kilométernyi és cirka -200 Celsius-fokos vákuumot, izgató és hevítő interakcióba lépett az anyag számtalan formájának valamelyikével.
Az anyag körforgásának talán legfontosabb aspektusa a komposztálási praktikumban, hogy bizonyos életformák mindent, ami az élet jegyében egyszer megszületett, tehát a lábkörmödtől a faleveleken át a kedvenc gyümölcsöd magjaiig, mindent a lehető legegyszerűbb alkotóegységekre (molekulákra) bontanak.
A teljesség igénye nélkül a lebontók, vagyis a szerves vagy szervetlen (szén-szén és szén-hidrogén kötéseket nem tartalmazó) anyagokból szervetlent előállító lények közé sorolhatjuk az egysejtűek jelentős részét és a gombákat. Meg persze nem feledkezünk meg a kisebb rovarok, rovarlárvák, pókszabásúak, férgek és giliszták fáradhatatlan zabálásáról sem: az ő aprítótevékenységük híján sokkal kisebb felületen tudnának rácuppanni a náluk kisebb lebontók arra az almacsutkára – ami a kollektíven végzett munkát meglehetősen lelassítaná.
Oké a komposztba dobni a gombás lebomló hulladékot. Teljesen egészséges ez a “hajasodás”:)
A növények alig várják, hogy mohó gyökérsejtjeik a lebontás végtermékeit – a legkülönfélébb szervetlen vegyületeket – magukhoz vegyék.
“Pont kellett ez a nitrogén-dioxid, hogy védekezhessek a bal felső levelemnél tanyázó kis poloska ellen, köszi, nitrifikáló bacik, köszi!”
Az állatok pedig – tehát alapvetően mi is – a növények szervezetével, vagy növényeket evő állatok szervezetével, vagy növényeket evő állatokat evő állatok szervezetével (na, követed még?) táplálkoznak.
Így halad az anyag szervezetről szervezetre, és közben, ami itt-ott kipottyan a folyamat során (avarhullás, bőrhámlás, agancsvesztés, lábköröm vágás, levesfőzés…ilyesmire gondolok), az lebontásra kerül, így vagy úgy.
Ez az “így vagy úgy” az, amit a komposztálás során, mint tanulási, kísérletezési vagy játéklehetőséget, megragadhatunk. A komposztálás ugyanis olyan módja az anyagbontásnak, aminek egy a növények számára igen optimális pH-jú, állagú, összetételű közeg az eredménye: az új kezdet reményének manifesztációja. Hú, ez milyen teátrálisra sikerült!
Komposztban élő-lények
Lenyelhető mennyiségű rendszertan következik. A bolygónkon megjelent összes életformát a tudomány mai állása szerint három fő birodalomra oszthatjuk: baktériumok, archeák vagyis ősbaktériumok, illetve az eukarióták birodalmára.
A teljes cikk folytatását ide kattintva elolvashatod.
Kép és cikk forrása: com-pot.hu
