Hulladékcsökkentős tippek, praktikák

1. Vigyél magaddal bevásárlólistát, vászontáskát, kosarat!

Szatyoradó, tiltás vagy egyéb megoldás – a leginkább bevált módszerek a vásárláskor kapott nejlon ellen világszerte

Maga a szatyor nagyjából egyidős a nagy bevásárlóközpontok elterjedésével: a 70-es években jelent meg, és rögtön markáns darabja lett a köztéri szemétnek. Napjaink környezetvédelmi problémája szempontjából az egyik azon háztartási hulladékok közül, amelyet valószínűleg már régen be kellett volna tiltani, hiszen lebomlási ideje több száz év, így környezetszennyező és károsító hatása az egyik legmagasabb.

Megoldás szempontjából több dologgal is próbálkoznak: szatyoradó, betiltás, lebomló nejlontáskák forgalomba hozása. Hogy ki, mit választ, azt országa válogatja.

Olaszország pl. a nem biológiai szatyrok betiltása mellett döntött korábban, de viszonylag fokozott tiltás érvényesül Kínában vagy San Francisco városában is, ahol vásárláskor nem adhatnak biológiailag nem lebomló szatyrot a vevőknek. Írország, Belgium és Nagy Britannia pedig magas adókkal korlátozza a nejlonszatyrok terjedését. (2011-es információk szerint!)

***Érdekesség
A 2008-ban Európában gyártott nejlonzacskók teljes mennyisége elérte a 3,4 millió tonnát, ami több mint 2 millió személygépkocsi tömegének felel meg

1.2 Szappankocsma

Egy olyan egyedülálló háztartási bolt a fővárosban, ahol kimérve, kilóra vásárolhatunk különböző mosószereket, így újratölthetjük az otthon kiürült flakonokat.

A Szappankocsma nem egy egyszerű "zöld" vagy "bio" bolt, hiszen a környezetvédelmet sokkal átfogóbb, teljesebb módon próbálja támogatni. Az itt kimérve vásárolt mosószerek olcsóbbak, mert nem kell újra és újra kifizetni a csomagolást, segítik a hulladékmegelőzést, mert a sok csomagolási hulladék meg sem termelődik, és annyit vehetünk meg belőlük, amennyire épp szükségünk van.

A bolt kizárólag magyar tulajdonú vállalatok itthon készült termékeit forgalmazza, így minden vásárlással a magyar munkahelyek megtartásához járulunk hozzá. Mivel az áruk hazánkban készülnek, sokkal kevesebbet utaznak, mint külföldi társaik, kevesebb üzemanyagot fogyasztanak - ez is segít abban, hogy ilyen alacsonyak maradjanak az áraik.

Nyugat-Európa számos országában már terjedőben vannak az olyan típusú (elsősorban élelmiszer-) üzletek, ahol kimérve lehet venni bármit, ami nem feltétlenül igényel külön csomagolást. A Szappankocsma alapötlete egészen pontosan Olaszországból jött: náluk országszerte léteznek boltok, ahova vissza lehet vinni a kiürült mosószeres flakonokat, ott helyben megtöltik, így nem keletkezik hulladék és nem kell kőolajból újabb csomagolóanyagot gyártani.

Ezt szeretné a Szappankocsma is megvalósítani, ezért lett kocsma, amelyben sör helyett "csapolt" mosószerek kaphatók. Itthon ennek ugyan még vannak jogi akadályai, de a módszer megvalósítása már sínen van: több minisztérium tud a Szappankocsmáról, és ugyan kell még küzdeni, de a működés előbb-utóbb sikerülni fog. Persze a vásárlókon is múlik: remélhetőleg hajlandóak lesznek a palackokkal jönni bevásárolni.

Érdemes követni a külföldi példákat, már csak azért is, mert hazánkban sajnos most még a feleslegessé vált műanyagot feldolgozó iparág gyerekcipőben jár, így egy mosószeres flakonnak nem túl jók az esélyei az újrahasznosításra. Ehelyett legtöbbször szeméttelepen köt ki, ahol változatlan állapotban fogja tölteni a következő néhány ezer évet, esetleg szemétégetőbe jut. Aki tehát szeretne egyszerűen, hétköznapi módon tenni valamit a környezetéért, most itt az alkalom!

A Szappankocsma jelenlegi kínálatában mindent megtalálhatunk, amit a jövőben aztán kilóra is megvásárolhatunk, tehát kezdhetjük gyűjteni a kiürült flakonokat. A pillanatnyi választék kiváló minőségű, környezetbarát magyar mosószerekből és tisztálkodási szerekből (samponok, tusfürdők) áll.

Nagyobb kiszerelések esetén pedig akár a “visszaváltás” is működik, tehát ha visszavisszük következő vásárlás esetén az 5 literes flakont, nem kerül kukába! (a szerk.)

A szappankocsmáról bővebben: www.szappankocsma.hu

1.3 Impulzus vásárlás elleni „szer”

A fogyasztási minta alapjaiban határozza meg a keletkező hulladékmennyiséget. A vásárlások 40%-a impulzus vásárlás, vagyis nem előre tervezett. Ez azt jelenti, hogy a bevásárlások majd' fele úgy születik, hogy meglátjuk, megkívánjuk és megvesszük. Nem gondolkodunk, nem ragaszkodunk holmi bevásárlólistákhoz, csak hagyjuk, hogy a marketingesek "kényeztessék" érzékeinket, amiért aztán borsos árat fizetünk.

Az ilyen, „hirtelen felindulásból elkövetett vásárlásból” hozzánk került termékek gyakorlatilag már akkor fölöslegesek voltak, amikor legyártották őket, és nemhogy megkönnyítik, sokkal inkább megnehezítik az életünket. Függünk tőlük, hozzájuk szokunk és nem tudunk szabadulni. Gondoljunk csak bele: azért hullik ki a fogunk, mert nincs elektromos fogkefénk? Vagy azért fáj a hátunk, mert nincs e-masszírozónk? Vagy azért nem tudjuk szétválasztani a tojás sárgáját a fehérjétől, mert nincs hozzá eszközünk?

Ételt dobunk ki, csak mert túl sokat vettünk és megromlott. Eközben a világ, az ország vagy talán az utca másik végén valaki éhezik. Megvesszük a harmadik telefonunkat, vagy mp 3 lejátszónkat, mert a régi már trendi, vagy csak mert megtetszett a színe. De benézhetünk a gardróbunkba is. Hány póló, top, szoknya van ott, ami mellé azért kerül az új, mert a tavalyi már nem trendi?
1.4 Ne vásárolj semmit! Nap - Vegyél részt azzal, hogy nem veszel részt!

Szerte a világon 1997 óta, Magyarországon jó 10 éve hirdettek először egy napos fogyasztói böjtöt november utolsó hétvégéjén környezetvédő és fogyasztáskritikus szervezetek. A programot Magyarországon sokáig pénteken tartották, mert az utóbbi évek statisztikái szerint mi, magyarok ezen a napon vásárolunk a legtöbbet. November utolsó péntekén pedig, a karácsonyi nagybevásárlás előtt arra emlékeztetjük magunkat, hogy a fogyasztás nem egyenlő a boldogsággal.

Mára a Nemzetközi Ne vásárolj semmit nap viszont túlnőtt ezen a pénteken és Európa szerte Hulladék csökkentési hétté bővült. Magyarországon Nulla Hulladék Hét-ként találkozhatunk a programmal országszerte 2010 óta, amelyet a Humusz Szövetség több civil szervezettel, oktatási és közművelődési intézménnyel karöltve valósított meg. A program arra hívja fel a figyelmet, hogy csökkentenünk kell a termelődő hulladékunk mennyiségét, amit elsősorban a környezettudatos fogyasztással érhetünk el. Mindez ugye nem egyenlő azzal, hogy nélkülözzünk, hanem arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy legalább egy rövid időre mindenki szálljon ki a fogyasztók mókuskerekéből, és találja meg a pénztől független örömöket az életében.

Ehhez a programhoz való csatlakozás egy jó gyakorlat lehet arra, hogy belássuk, lehet mindennapos vásárlás nélkül élni, tudatosan csökkenteni kiadásainkat, ezáltal pedig a környezetünkben halmozódó szemetet is.

*** Hasznos tanácsok a vásárláshoz: 1. Indulás előtt gondoljuk végig, hogy mire van ténylegesen szükségünk, lehtőség szerint írjunk bevásárló listát és ragaszkodjunk is hozzá. 2. Tartós terméket vegyünk, nézzünk utána, hogy van-e javítóhálózata, mielőtt vásárolunk. 3. Kerüljük az agyoncsomagolt termékeket, mert minél több a csomagolás, annál több szemétért fizetünk. 4. Ne a plázákba járjunk kikapcsolódni, és ne vásárlással vigasztaljuk vagy ünnepeljük magunkat. Indulás inkább kirándulni a barátokkal! 5. Az akciós terméken mindig nézzük meg, esetleg lejárt-e a szavatossági ideje, vagy lejárathoz közel áll-e?


2. Taposd laposra és gyűjtsd szelektíven!

2.1 Skandináv paradicsom

A svédországi Göteborg városának önkormányzata a belvárostól néhány percnyi autóútra egy olyan hulladékparkot üzemeltet, ahol a lakosság minden feleslegessé vált berendezését, eszközét, hulladékát ingyen leadhatja. 2012 augusztusában a Humusz csapata észt civilekkel közösen utazott el meglesni a titkokat.

Mi is ez a park tulajdonképpen? Hulladékudvar? Újrahasználati központ? Adománybolt? Lombazár? Egy kicsit mindegyik. A főút mellett, jól megközelíthető helyen fekvő, hétvégén is nyitva tartó telep bejáratánál hatalmas eligazító térkép és szakképzett segítő fogadja a hulladékától vagy feleslegessé vált tárgyaitól megválni kívánó göteborgi lakosokat.

A Kretsloppsparken első hangárában a veszélyes hulladékokat (a festékmaradékokat, elemeket, akkumulátorokat, rossz elektromos és elektronikai berendezéseket, használt olajat és társaikat) lehet leadni, illetve a még használható, adományként felajánlott maradék építőanyagokat, elektromos eszközöket, bútorokat, berendezési tárgyakat veszik át a park dolgozói. Az elektromos kütyük (a tűzhelytől a lámpákon át a fűnyíróig igen széles a választék) működőképességét egy kis műhelyben tesztelik, majd a többi áruval együtt típusonként válogatva kerülnek az újrahasználati részlegbe és a „butik”-ba, ahol a piaci ár töredékéért vásárolhatók meg. Egy kisebb teremben kreatívan felújított, színesre festett bútorok és apróbb dísztárgyak között lehet válogatni. Az önkormányzat felmérése szerint a svéd lakosok 80%-a szeret adományozni, és 50 %-uk szívesen vásárol használt termékeket, így mindig nagy a sürgés-forgás a telepen: naponta körülbelül 200 ember fordul itt meg. Mivel a retro stílus igen népszerű, és hát Svédország még a svédek számára sem olcsó hely, sok fiatal az itt vásárolt bútorokkal rendezi be albérletét vagy kollégiumi szobáját.

A tárgyként tovább már nem értékesíthető dolgok anyagfajtánként szeparáltan, hatalmas, jól kitáblázott konténerekbe kerülnek, ahonnan amit csak lehet (fémet, kartont, fát stb.) újrahasznosítókhoz továbbítanak. A maradék maradéka, azaz ami már újrahasznosításra sem jó, lerakóra kerül, vagy – a Svédországban igen szép számmal található – égetők egyikébe. A városi önkormányzatnak, mint hulladékos közszolgáltatónak jól felfogott érdeke, hogy a parkban mindent fogadjanak, így az építési törmeléknek, de még a régi videókazettáknak is megvan a maga helye a konténerek valamelyikében. Ennek köszönhetően a városban és az azt övező utak, erdők mentén gyakorlatilag megszűnt az illegális hulladéklerakás.

A centrumhoz tartozik még egy kis étkezde is, ahol a lomtalanítás, vagy épp a mások által kidobásra ítélt kincsek közti keresgélés fáradalmait pihenhetik ki a park látogatói egy csésze frissen főzött kávé mellett.

Humuszosként nagy öröm volt ellátogatni ebbe a parkba, az egyetlen dolog, amiért fájt a szívünk, hogy a használhatatlan, de még javítható tárgyak sajnos a konténerekben végzik: egyenlőre nincs kapacitás arra, hogy javítóüzemet működtessenek, ahol műszerészek, asztalosok és egyéb szakemberek adhatnának új életet az eszközöknek. Vajon Magyarországon miért nem működik ilyen telep? Talán a szándék, az összefogás, a kereslet hiányzik? Vagy valahol a bürokrácia útvesztőiben akad el a kezdeményezés? Mi, Humuszosok nap mint nap azon dolgozunk, hogy mindez megváltozzon, és hazánkban is elterjedjenek a fentihez hasonló jó példák.

2.2 Házhoz menő szelektív gyűjtés – Turai példa

Magyarországon egyre több településen vezették már be, vagy folyamatban van a házhoz menő szelektív gyűjtés rendszere. Tura térségében, több mint 10 éve, 1999 óta működik a szolgáltatás, Budapest egészére pedig 2013 márciusában fogadták el és kezdték kiépíteni a rendszert. Az új hulladéktörvény értelmében 2015 január 1-től mindenhol kötelező a házhozmenő - vagyis hivatalosan az „elkülönített gyűjtés” - bevezetése. A gyűjtőszigetes megoldást azért nem számolják fel, megmaradnak kiegészítő jelleggel sűrűn lakott településeken, mint ahogy a Hulladékgyűjtő udvarokat is igénybe lehet majd venni továbbra is.

Hogy mit is jelent a házhoz menő, vagy elkülönített gyűjtési rendszer? A lényege nagyon röviden az, hogy az egyes házakhoz kihelyezett edényekben, zsákokban gyűjtik a hasznosítható, újrahasznosítható hulladékokat (műanyag, papír, üveg, komposztálható hulladék), amelyeket bizonyos időközönként begyűjtőjárattal szállítanak el. Ritkábban lakott, családi házas övezetekben (volt) alkalmazott ez a módszer, de egyre több város, sűrűbben lakott település is leváltja a korábbi, gyűjtőszigetes megoldást.

Tura és a környező települések (Galgahévíz, Zsámbok és Vácszentlászló községek) esetében kb. 5000 háztartás gyűjti mára ilyen módon szelektíven a hulladékot. A kialakítás oka az volt, hogy a korábbi lerakóhely kezdett betelni, és a négy települést kiszolgáló lerakót legalább 50 évre tervezték, így csökkenteni kívánták a lerakásra kerülő hulladék mennyiségét. Ehhez olyan begyűjtési rendszert kellett kialakítani, amely lehetővé teszi, hogy hatékonyan különválogatva jussanak hozzá legalább az anyagában hasznosítható és a komposztálható hulladékokhoz, ezért a lakosság számára legkényelmesebb házhoz menő gyűjtés mellett döntöttek.

A gyakorlatban megvalósult módszer három-felé szelektálást jelent a települések esetében: 1. Komposztálható, bio hulladékok (amelyet hetente elszállítanak); 2. Száraz, újrahasználható hulladékok, amelyek az elszállítás után kerülnek szétválogatásra (többségében csomagolóanyagok, mint műanyag, papír, üveg stb.); 3. Vegyes (és nedves) háztartási hulladékok.

***A bevezetett módszer eredményeképpen az első években a lerakóra került hulladék mennyisége 60 %-al csökkent.


3. Komposztálj!

3.1 Koleszos komposztálás

Kollégiumban is meg lehet szervezni a komposztálást! Élő példa rá, hogy az ELTE-n 2008-ban kísérleti jelleggel a Vezér úti Kollégiumban indult meg a konyhai hulladék komposztálása. A kezdetektől kb. 2012 év végéig több mint két tonna komposzt keletkezett, amelyet a kollégium lakói helyben hasznosítanak. A konyhai komposztálás pedig azóta több más kollégiumban is beindult (pl. az ELTE Nándorfejérvári úti Kollégium).

A program kezdetén tízliteres gyűjtőedényeket helyeztek el minden szinten, föléjük ismeretterjesztő plakátok kerültek a komposztálható (és nagy valószínűséggel kollégiumban elő is forduló) konyhai hulladékokról. Kezdetben heti kétszer ürítették a vödröket, de mivel a lakók hamar megszokták az új rendszert, ezért a komposztálandó mennyiségek is gyorsan növekedtek. Így napi szintűre emelkedett a legyűjtés.

A program kezdetén természetesen akadtak nehézségek is. A gyűjtőedénybe néha belekerült kenyér, csont, kolbász, egész tojás és sajt is - erre megoldás volt a plakát és a hírlevél. Gondot jelentett is, hogy kevés „szerkezetes anyag” került a gyűjtésbe, de az előkomposztált föld és az ágapríték hozzáadagolásával ez a probléma is megoldódott. A harmadik, legnagyobb probléma a gyakori levitel kérdése. Egy-egy nagyobb kollégium esetében ez különösen fontos kérdés lehet. Ha azonban egy lelkes csapat vállalkozik rá, akkor nem megvalósíthatatlan a közösségi helyi komposztálás.

A komposztkeretek tartalmát egyébként önkéntesek forgatják illetve rostálják át. Rostálás után pedig a kész humuszt a közelben lévő fűszerkertben és virágágyásokban használják fel a munkacsoport tagjai.

3.2 Komposztáló Lakóközösség Program

Városban, társasházi lakóközösségben is lehet komposztálni, csak kicsit máshogy! Kell hozzá összefogás, különleges tárolók, eszközök és egy gazda, aki figyeli, felügyeli a folyamatot. Na meg töretlen lelkesedés, némi vállalkozó szellem és természetesen környezettudatos gondolkodás.

A Budai Komposztmesterek Kft. mindezt szem előtt tartva az Öko-Pack támogatásával 2010 novemberében komposztálási programot indított társasházak részére. A programra a meghirdetése után több tucat jelentkező akadt néhány hét alatt. 2011. február végéig – 13 kerületből összesen 15 budapesti helyszín csatlakozott! Majd jött a következő forduló 2011 tavasszal, ahol újabb 15 közösség kapcsolódhatott be, így két fordulóval összesen 30 jelentkező társasház válhatott komposztáló közösséggé.

A kiválasztottak a komposztálási tevékenység elindításához egységes induló csomagot kaptak, amely tartalmazott mindent, ami a közösségi komposztálás elindulásához szükséges (pl. tájékoztató matricával és belső szellőztető csővel ellátott komposztsilót, egy nagyméretű, kitámasztható rostát, egy forgatáshoz, keveréshez szükséges ásóvillát, stb.). Valamint az eszközökön kívül a lakóközösségeket ellátták tájékoztató kiadványokkal és plakátokkal, illetve a komposztáláshoz szükséges ismeretekkel is. Amit pedig a közösségnek adni kellett hozzá, az csupán a ténylegesen minimális anyagi ráfordítás mellett egy komposztgazda, aki vállalja, hogy figyelemmel kíséri a komposztálást, illetve tartja a kapcsolatot a komposztáló lakókkal.

A Budai Komposztmesterekhez több szinten kötődő Komposztfórum Magyarország Egyesület 2012-ben 50 budapesti társasházban indított el a komposztálási tevékenységet: a több mint száz jelentkező közül, előszűrést követően választották ki azt az 50 budapesti közösséget (társasház, kollégium, oktatási intézmény, nevelőotthon, szociális otthon), akiknek a képviselői egy félnapos ismeretterjesztő program keretében vehették át – leendő komposztmesterekként – az eszközökből és kiadványokból álló egységcsomagot.

Példák a Komposztfórum Magyarország Egyesület egyéb, közösségi komposztálással kapcsolatos tevékenységeiből még:

- 2011 tavasza óta szervezik – az ELTE Vezér úti kollégiumával együttműködésben – egész napos komposztmester képző tanfolyamaikat, évente kétszer.
- komposzt mintaudvart építettek ki két pesthidegkúti iskolában és a Cseppkő Gyermekotthonban is. Az intézményekben széleskörű kommunikációs kampányt folytattunk, több tucat előadást, játszóházat tartottunk az eszközök telepítésével párhuzamosan;
- 2011 őszén, a Komposztálás Ünnepnapja (október 10.) alkalmából országos pályázatot hirdettek önerőből. 123 óvoda és 105 iskola indult a játékos pályázaton – a nyerteseknek (közel 30 intézménynek) kertészeti és komposztálási eszközöket, kiadványokat, vetőmagot ajándékoztak!

3.3 Komposztkas - Hulladékcsökkentés, komposztálás, kertészkedés, ültetés, csíráztatás – egy helyben!

A komposztáló kast Gyulai Iván ökológus fejlesztette ki és egy olyan építményről van szó, amely nem csak konyhai- és kerti zöld hulladékok komposztálására alkalmas, hanem magas ágyás készítésére vagy melegágyásként is használható és leginkább olyan kertek esetében javasolt az alkalmazása, ahol kevés a hely vagy éppen rossz minőségű, szennyezett a talaj, mint a forgalmas utak menti kertek esetében.)

Ha melegágyásként szeretnénk használni, annyi a teendő, hogy hosszabb vesszők segítségével egy kis boltívet formázunk, amit utána fóliával letakarva meg is van a tavaszi melegágyás bármely mag számára. A feltöltésére azonban itt oda kell figyelni, mivel hogy kellő meleget adjon, a külső kör aljába és a belső körbe friss komposztálandó anyagot vagy trágyát kell tenni, hogy megfelelően melegítsen illetve a szellőztetésre és a páratartalom szintjére is figyeljünk oda.

Felépítése:

A komposztáló kas két részből áll: egy belső, (kb) 1 méter magas kör maga a komposztáló rész, míg a külső, szélesebb, (kb.) 40 cm magas kör pedig a veteményes. Működési elve alapján a komposztálóból a gravitáció hatására a tápanyagok szétáramlanak folyamatosan táplálva a külső veteményes részt, és minél jobb alapanyagokat használunk, annál bővebb termést várhatunk kis veteményesünktől.

Az ültethető növények száma ugyan nem végtelen, de akár 10-15 féle növény is kényelmesen elfér egy ilyen komposztkasban, ha jól válogatjuk össze őket. Nem csak zöldségféléket, hanem például szamócatöveket is ültethetünk bele, sőt, fűszernövényekkel (akár bele, akár mellé ültetjük) a kártevőket is távol tudjuk tartani. De kifejezetten jó például csüngő növények számára, amelyeknek nem tesz jót, ha termésük a földre ér, mint az említett szamóca, vagy akár a paradicsom.

És mivel a komposztunkat/táptalajt a zöld hulladékokból készítjük, így a kukánkba kerülő hulladékok mennyiségét is harmadával csökkentjük.


4. Javíttasd meg! Használd újra!

4.1 REpohár a fesztiválokon

Egyetlen ilyen pohár a megfelelő helyre juttatva akár 100 db félliteres egyutas poharat helyettesíthet és mivel a keletkezés megelőzése a legjobb hulladékcsökkentő módszer, a fesztiválok kiváló alternatív lehetőség a hulladékcsökkentésre a RePoharak használata. Ezt felismerve több fesztivál is váltott az elmúlt években a Zöldövezet segítségével; többek között „úttörőként” a Tekerj a tóra, a SZIN, a Hegyalja Fesztivál, de Budapesten és Pozsonyban is vannak pl. olyan szórakozóhelyek, akik állandósították a használatukat.

A REpohár

Százszor is mosható és újra feliratozható, egyre jobban ismert fesztivál és szórakozóhely kellék. 2013-ban kb. 30 változó helyszínen/fesztiválon illetve már több szórakozóhelyen is találkozhatunk vele – országhatáron belül és kívül is.
A visszagyűjtött műanyagok mosását és öblítését egyetlen speciális berendezés végzi – többnyire az érdi telephelyen, olykor azonban az adott program helyszínén. Egy 40-50 ezres pohárforgalmú rendezvényen már gazdaságosabb helyben megoldani a tisztítást. 2010-ben például a több mint 60 ezer poharat használó SZIN-en, és a mintegy 35 ezer poharat igénylő Hegyalja Fesztiválon spórolták meg a mosóba szállítás költségeit (és annak környezeti externáliáit) a helyben-tiszítással.

Mindezek mellett egy fesztivál esetében kiegészítésképen természetesen a szelektív gyűjtést sem szabad elfelejteni, hiszen nem csak a poharak egyedüli hulladékai az többnapos eseményeknek. Ez történhet akár klasszikus módon, szelektív kukákkal, vagy a korábban több helyszínen is használt hulladékért ajándék” módszer is lehet jó megoldás.

4.2 Bringakonyha Budapest

Manapság egyre nagyobb divat a biciklis közlekedés, viszont csak kevesen veszik figyelembe azt, hogy sokszor egy kerékpár is lehet környezetszennyező. Bizony, a kerékpár, és annak alkatrészei is hulladékként végzik, azonban nem mindegy, mikor, és milyen formában. Hogy ez azért mégsem legyen olyan mértékű, érdemes néhány szempontot figyelembe venni, mint többek között azt, hogy nem biztos, hogy egy új kerékpár vásárlása jobb döntés, mintha jó állapotú, használtat vennénk, vagy ha a jelenlegit átvizsgálnánk és felújítanánk. És ha bármilyen alkatrésze is tönkremegy, akkor érdemes azt megjavítani vagy cserélni, ahelyett, hogy az egészet kidobnánk és vennénk egy újat.

Mi a Bringakonyha és miben segíthet?

A Bringakonyha olyan közösségi esemény, ahol közös, saját, vagy többiektől kölcsönkért szerszámokkal szerelhetsz, megunt alkatrészeidet csereberélheted, tanácsot, segítséget kérhetsz vagy éppen adhatsz másoknak. Jó hangulatú, laza szerelőbuli kajával, sütivel, szörppel meg teával.

A Bike Kitchen Budapest egy alulról szerveződő kezdeményezés, amely 2008. november végén indult a criticalmass. hu fórumon. Egy sérült lánynak kerestek biciklit, alkatrészeket, és egy hétvége alatt spontán módon annyi felajánlás érkezett a közösségből, ami a szervezők számára nyilvánvalóvá tette, hogy ebből ki lehetne hozni valami ennél sokkal-sokkal nagyobb dolgot. Azóta a Bringakonyha több átadást szervezett rászorulóknak, betegeknek.

A Bike Kitchen Budapest igyekszik tenni azért, hogy az ide lehozott biciklik jó kondícióban legyenek, a gazdáik megtanulják őket jó karban tartani. Azzal hogy segítenek másoknak elsajátítani az egyszerűbb szerelési, karbantartási fortélyokat, ez a segítség túljut a helyiségük fizikai falain. A tőlük hazaérkezők ezután otthon is jobban karbantartják majd szeretett bringáikat, növelve azok élettartamát.

Hogyan néz ez ki a gyakorlatban?

Mivel műhelyként működnek, egy háztartáséhoz képest a szükséges vegyszereket, szerelési anyagokat jobb hatékonysággal tudják felhasználni. Azokat a tisztító folyadékokat, amiket otthon egy használat után gyakran kidobnak, ők addig használják amíg csak lehet, és utána igyekeznek a lehető legbiztonságosabban gondoskodni az elhelyezésükről.
Szelektíven gyűjtik a hulladékot, és külön gondoskodnak a veszélyes hulladékok ártalmatlanításáról.

A műhelyfunkción kívül adományokat is gyűjtenek: ezekből igyekeznek minél több használható kerékpárt építeni, felajánlani azoknak, akiknek nagy szükségük van rájuk.
Igyekeznek minél több kidobásra ítélt kerékpárt megmenteni és újrahasznosítani, ha nem kerékpár formájában, akkor szerszámként (így lesz például kidobásra ítélt villából centírozóállvány, vagy elgörbült vázból csapágycsésze-kiütő szerszám).

Azokat az alkatrészeket, amelyeket amelyeket már ők sem tudunk újrahasznosítani, felajánlják olyan társaságoknak, mint a Recycle Mission, akik ezekből bútorokat, ékszereket és egyéb divatos holmikat készítenek.

4.3 Hulladékcsökkentés diákoktól-diákoknak

2011 Zöld tanév volt a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégium-ban a Nulla Hulladék ötletpályázatnak köszönhetően. A diákönkormányzat akkori beszámolója szerint a cél az volt, hogy megmutassák a diákoknak, milyen nagy az egyén felelőssége, mennyit tehet egy ember a hétköznapjaiban és hogyan mutathat példát. Fő szempont pedig a felhalmozódó hulladék csökkentése valamint a szelektivitás volt.

Mindez – beszámolójuk szerint – néha azért nehézségekbe ütközött, mert sokszor a fiatalok ügyet sem vetettek a témára, azért a végére mégis kialakult a szelektív gyűjtés kultúrája, az amúgy pedig korábban hulladéknak vélt tárgyakban felismerték, hogyan lehet megmenteni, átalakítani, hogy ne egyből a kukában kössön ki.

A legtöbb munkát a szelektív gyűjtés bevezetése jelentette a diákok számára, amihez kreatívan tea filterekből, kupakokból, üdítős dobozokból és újságpapírból készítettek szelektív gyűjtőket. Természetesen a pedagógusok sem maradhattak ki a sorból a segítségben: ők a szelektív gyűjtés népszerűsítése érdekében egy-egy hulladékhoz adták arcukat a plakátokon.

A büfében kapható műanyag poharak mennyiségének csökkentéséért még egy bögrekölcsönzőt is nyitottak a szervező diákok. Egy régi, leselejtezett szekrényt újítottak fel, és ezt töltötték meg otthonról hozott, feleslegessé vált, vagy még használható állapotú, csorba bögrékkel, amelyet a diákok iskolai belépőkártyáért cserébe elvihettek és használhatták – vállalva annak tisztántartását is. Sőt, mindez nem csak hulladék, hanem kiadáscsökkentő projekt is volt, hiszen ha valaki nem műanyagban kérte-kapta az automatákból illetve a büféből a teáját, kávéját, akkor a műanyag pohár árát is megspórolhatta vele.

A hulladék mértékének csökkentése itt még nem ért véget! Ugyanis a leselejtezni kívánt székeket is összeszedték a szervezők, amiket az iskola már lecserélt volna. A diákok terveket adhattak le, hogyan szépítenék meg a székeket, és a legszebbeket egy bográcsbuli keretében kivitelezhették. Az éves közös karácsonyfa-díszítés és Adventi-koszorú készítés pedig kizárólag hulladékból készült díszekkel történt az adott évben.

4.4 Országos javítóműhely adatbázis

Ha valami elromlik, elszakad, eltörik, stb. hajlamosak vagyunk gyorsan kidobni és venni helyette újat, javítás, javíttatás helyett. Holott lehet, hogy amit kidobni készülünk egy kis pofozgatással és jóval kevesebb anyagi ráfordítással tartósabb, hosszabb ideig használható „társunk” lesz a jövőben is, mintha lecserélnénk. Nem kell messzire menni, gondoljunk csak cipőinkre: eltörik vagy leválik a talpa? Az első, ami eszünkbe jut, hogy dobjuk ki és vegyünk helyette újat. Pedig lehet, hogy épp a szomszédban lakik az a cipész-bácsi, aki pár perc alatt, fillérekből újjá tudja varázsolni nekünk!
A Humusz Javítóműhelyes adatbázisa profil szerint rendszerezve tartalmazza a még élő és alkotó szakembereket, akár susztereket, szabókat vagy műszerészeket például, illetve a még üzemelő javítóműhelyeket és szervizeket. A szövetség azért indította ezt a lapot, mert alapvető környezetvédelmi érdekünk, hogy a kezeink között megforduló eszközöket minél tovább használjuk, hogy mindent megjavíttassunk, amit meg lehet, hogy minél később váljanak hulladékká használati tárgyaink, eszközeink, gépeink.

Nem törődhetünk bele, hogy olcsóbb egy új eszközt megvenni, mint a régit megjavíttatni! Nem lehetünk teljesen nyugodtak, ha a hulladékká vált tárgyainkat hasznosítja valaki, mert az újrahasználat sokkal fontosabb, a hulladékmegelőzés alapvető formája.

Támogatni kell a még élő és alkotó susztereket, szabókat, műszerészeket, a még üzemelő javítóműhelyeket, szervizeket. Foglalkoztatni kell őket, hogy kevesebb legyen a szemét! Csak olyan eszközöket szabad megvenni, amelyek könnyen és jól javíthatóak, és működő szervizek biztosítják, hogy valóban meg is lesznek javítva!

Az oldalon országosan megtalálhatod a profil szerint a javítóműhelyeket, listás és térképes keresőrendszerrel. Sőt, te magad is bővítheted az adatbázist: ha tudsz olyan helyet, ahol esetleg javítást vállalnak, legyen szó akár ruha, cipő, elektronikai termékek javításáról, de nincs benne az adatbázisban, akkor nyugodtan feltöltheted! Minél többen tudnak róla, annál jobb!


5. Cseréld el vagy add tovább!

5.1 Pilisvörösvári lom-kincs bazár

2010 májusában szervezte meg először a pilisvörösvári Szebb Környezetünkért Egyesület a Lom-kincs bazárt, amit az érdeklődésnek köszönhetően mára már minden hónap 3. szombatján megtartanak. Céljuk, hogy elősegítsék a még használható, de a háztartásokban feleslegessé vált holmik értékesítését, a rászorulóknak pedig egy olcsóbb beszerzési lehetőséget biztosítsanak.

A piac működése nagyon egyszerű. A megadott napon és időben mindenki elhozhatja a még jól működő, használható, de számára már felesleges portékáját, s a kijelölt helyen ezt árusíthatja. Így nem kerül szemétre sok minden, ami még működik, aki pedig támogatja az újrahasználatnak ezt a formáját, az a felesleges holmijáért nem szemétdíjat fizet, hanem még pár forintot kap is érte. Mindezek mellett pedig egy olyan, helyi civil kezdeményezés jött létre, önkormányzati együttműködéssel – ahol helyi közösség szervezett saját erőből, saját magának egy szolgáltatási lehetőséget, amelyre szüksége volt. És még csak sok pénz sem kellett hozzá.

Természetesen, ahhoz hogy egy ilyen projekt megvalósulhasson szükség volt/van némi előkészületre, ami hasznos infó lehet, ha például saját településünkön szeretnénk megvalósítani. Ilyen például az ingyenes közterület használati engedély igénylése (lehetőleg a rendes heti piachoz közeli területre, vagy a piacra), a hirdetések helyi médiában, plakátok elhelyezése üzletekben. A megvalósítás során pedig érdemes ügyelni arra (ahogy a SzKE-nek bevált), hogy legyen látható, ki a rendező, kitől tudnak kérdezni a látogatók, akik a hulladékgyűjtéshez edényeket, kartondobozokat helyeznek ki, illetve ötleteket is gyűjthetnek a bazár továbbfejlesztéséhez. (Az egyesület ezen nyomvonalak mentén hozták létre gyakorlatban, amit érdemes lehet követni bevált módszerként!)

***Érdekesség:
Pilisvörösvár Nulla Hulladék mintaváros a Szebb Környezetünkért Egyesület munkássága jóvoltából. Több olyan programjuk van a Lom-kincs bazár mellett, amivel a nulla hulladék felé vezető útat építik. Ilyen például a Vörösvári Virágtalálkozó is például, amelynek keretében minden év októberében a Városi Könyvtár udvarán cserélhetnek gazdát a „felesleges” virágok, tanácsokkal látják el az oda látogatókat többek között a növények gondozásával, a komposztálással, kertépítéssel, biogazdálkodással és a nulla hulladékos szemlélettel kapcsolatban is.

5.2 Én kinőttem, te belefogytál – Cseréljünk!

Barátnős verzió!

A megunt ruháinkat számtalan módon feléleszthetjük, ennek talán legélvezetesebb formája egy csajos összejövetel. Közvetlenebb, mint egy segélyszervezetnek adni. Bulisabb, mint rokonoknak ajándékozni. Gyorsabb, mint varrógéppel átalakítgatni. Igényesebb a „kínálat”, mint a nagy, nyilvános csereberéken.

A fenti megoldások mind a „ne dobd ki, add tovább” szemléletet valósítják meg a gyakorlatban, de én most – saját jó tapasztalatomat felidézve - a barátnős verzió mellett teszem le a voksom.
„Most leginkább felsőket hoztam, de még van néhány zsák ruhám otthon elfekvőben, csak mondjátok, mi kell legközelebb.” „Idefele jövet több ismerősöm is átnézte a nálam lévő kínálatot, de azért nektek is maradtak jó darabok.” „Hű, ez nagyon jól áll neked! Újabb sikersztori, fényképezzétek!” Többek között ilyen mondatok hangzottak el azon a ruhacsereberén, amit egy barátnőm szervezett nemrégiben a lakásukon, szinte már hagyományőrző jelleggel.

Ha megtetszett az ötlet, és szívesen lennél házigazdája egy efféle csereberének, nincs más dolgod, mint keresni egy időpontot, amikor legalább négy-öt barátnő el tud jönni - ilyen létszám fölött indul be ugyanis a biznisz. Az is bátran jöhet, aki csak hozna vagy csak vinne ruhát, itt fölöslegesek a számlálgatós szabályok. Abban azért érdemes megegyezni, hogy a megmaradt portékának mi lesz a sorsa: a mi esetünkben a kesztyűgyári „lakossági” csereberén kötöttek ki, de az is egy lehetőség, hogy mindenki hazaviszi amit hozott. Kell még a helyszínen némi szabad terület, például egy nagy szőnyeg, ahova a ruhákat ki lehet pakolni, és nagyjából kész is vagyunk. Indulhat a próbálgatás, az öltözködési tanácsadás, adott esetben fehérneműben futkorászás, és az új szerzemények megünneplése.

A mi ruhacsereberénken nem volt olyan köztünk, aki üres kézzel távozott volna, sőt, mivel mégiscsak házibulin vagyunk, üres hassal sem. A sok finomság pont az egyik tükör közelében volt, így már csak azért is szívesen próbáltam fel újabb darabokat, hogy közben egy darabka céklás kekszet csenjek. Van-e ennél jobb módja a ruhatár felújításának? 

5.3 Veszíts el egy könyvet!

Egy átlátszó dunai kavics, egy szerelmi zálogként kapott gitárpengető, egy vonaton felejtett sajátkötésű kesztyű és egy koncert után viszont-nem-látott pulcsi – csak hogy néhányat említsek az évek során elkallódott kedvenceim keserű listájáról… De vajon minden elvesztés szomorúsággal jár? Nos, én tudok egyet, ami biztosan nem!
2008 márciusában az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtárból indult útjára a „Veszíts el egy könyvet!” mozgalom, mely nemcsak az olvasás élményszerűségét hangsúlyozza, de a közösségi újrahasználat lehetőségére is remek példával szolgál.

A veszitsel.konyvtar.hu internetes oldalon bárki igényelhet azonosító kódot az elhagyásra szánt könyve számára. Ezután nincs más dolga, mint egy emberekjárta környéken „ottfelejteni” a művet… Persze szerencsés másik félként is belecsöppenhetünk a kalandba – ha a következő mondatot találjuk egy borító alatt lapulva, biztosak lehetünk benne, hogy velünk is megtörtént: „Ezt a könyvet szándékosan veszítettem el; ha megtaláltad, olvasd el, majd veszítsd el Te is!”. A szerencsés felfedező a honlapon jelentheti az örömhírt, illetve az átmenetileg birtokba vett kiadvány következő állomását, az eset kapcsán átélteket pedig a fórumon oszthatja meg a többiekkel.

A program külföldön már évek óta működik (bookcrossing.com) és a jelek szerint nálunk is egyre népszerűbb. Az első évben a hírességek (többek között Vámos Miklós, Závada Pál, Karinthy Márton, Vitray Tamás, Mácsai Pál, Grecsó Krisztián) által dedikált „terjesztői példányokkal” együtt nagyjából 700 könyv bolyongott hazánkban, mára már több mint 3000 olvasnivaló járja az országot és környékét. Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, a Vajdaságban és Ukrajnában is hagytak már el magyar könyveket. Például Kiss Ottó aláírt regénye ( Javrik könyve) Kecskemétről indulva, Párizson át, egészen Ausztráliáig jutott.

Mi tehát a nagy tanulság számunkra? Ne csak tudatos vásárlók legyünk, de tudatos elhagyók, és meglátjuk, vannak kifejezetten örömteli veszteségek is!

5.4 Lomi-recept

2010. október végén indította elektronikus útjára a ceglédi lakosságot rendhagyó alapanyag-gyűjtésre buzdító felhívását Bárány Brigitta és Körösztös Krisztina. Olyan lomnak titulált, de a megfelelő kezekben kincsekké formálódó anyagokat vártak a környékbeliektől, amik a közeli óvodák kézműves foglalkozásain hasznosak lehetnek.

Az akció népszerűsítésébe több helyi újság és a helyi televíziós csatorna is bekapcsolódott, ami lehetővé tette, hogy ne csak az internethasználó fiatalokhoz, de a feltehetően nagyobb „kézimunka-maradék készletekkel” rendelkező idősebb lakosokhoz is eljusson a kezdeményezés híre. A város négy helyszínén (egy irodában, egy könyvesboltban, egy fehérnemű üzletben és egy lelkészi hivatalban) kialakított gyűjtőpontokon bárki leadhatta a számára feleslegessé vált gombokat, gyöngyöket, cérnákat, fonalakat, szalagokat, textildarabokat, színes papírokat és kartonokat, vagy bármilyen egyéb, kreativitást ösztönző kellékeket.

„Egy-kettőre a gyűjtéssel volt tele a város és a második héten megindult a vándorlás a gyűjtőpontokra – számolt be élményeiről Krisztina. Érkeztek kis csomagok szalaggal átkötve, zsákok teletömve, félig megkötött pulóverek, de kaptunk mintás nyári ruhákat is – volt vicces, nagyon régi, nagyon szép, csúnyácska és kedves darabja is a gyűjteménynek. Jó lett volna egy-két gombnak, tűpárnának, vagy régi képeslapnak meghallgatni a történetét…”

A gyűjtés november 30-án zárult. Ezután következett a válogatás és a rendszerezés. Hogy a kincskupacok egyes darabjai valóban eljussanak a hasznosulás legmegfelelőbb helyére (a gyerekekhez), december 3-án a ceglédi óvodák dolgozóinak részvételével „szétosztó börzét” tartottak. „Az óvónénik egyértelműen pozitívan értékelték, mind a lehetőséget, mind a kínálatot. Két óra alatt a gyűjtemény 70%-a elfogyott. Csupán a gombkészletből maradt még egy kevés.” A kezdeményezés sikere új irányokra mutatott rá: a szervezők egy egész évben elérhető alapanyag fogadó- és továbbadó állomás működtetését tervezik.

Az akció összes ráfordítása mindent egybevetve csupán négy nyomtatott oldal volt (plakátok a gyűjtőpontokon), miközben a mérleg másik oldalán se szeri, se száma a megtérüléseknek. Kis odafigyeléssel mindenki megtalálhatja a maga kincseit!

RECEPT:

Hozzávalók:
1 fej ötletadó cikk (2 csipet ihlettel megszórva);
1 városi lomtalanítással aktivált lakosság;
1,5 vékányi lelkesedés;
4 partnernyi gyűjtőpont;
4 db kartonpapír;
legalább kétféle kommunikációs csatorna;
ízlés szerint: gombok, cérnák, gyöngyök, fonalak, szalagok, textil darabok egyéb kézműveskedésre alkalmas alapanyagok

Elkészítés:
A városi lomtalanítás idején látványosan megemelkedő lakossági selejtezési kedv felforrósított hevébe óvatosan dobjuk bele szemléletformáló ötletünket, melyet előzőleg jól elkevertünk a rendelkezésre álló lelkesedéssel. A korábban gondosan kiválasztott partnereket (lehetnek üzletek, irodák, egyéb könnyen megközelíthető helyszínek) a – lehetőleg újrapapírból készült – feliratok kihelyezésével alakítsuk kiemelt gyűjtőpontokká. Miközben az átvevőhelyeket az akció megindításáig pihentetjük, az előmelegített kommunikációs csatornákon (közösségi oldalak, levelezőlisták, média és persze a hétköznapi támogató szószólók) addig pirítsuk az információkat, amíg a kipárolgó motiváció-cseppek a lehető legtöbb emberhez eljuttatják őket. A reakciót a külön edényekbe rendezett alapanyagok beérkezése indítja majd be. Néhány napig csak figyeljük a folyamatot. Amikor a felvevőknél a gyűjtemény már legalább a kétszeresére dagadt, börzedénybe átöntve a kupacokat, megkezdhetjük a készletek apró adagokra osztását (érdemes a környékbeli pedagógusok közreműködését kérni). Ezután már nincs más dolgunk, mint örömmel szemlélni az alkotók kezei között újraformálódó anyagok ízlésesen tálalt darabjait. Ne felejtsük el a bevont helybélieknek szélesre nyújtott mosollyal megköszönni a reakcióhoz átadott lom-kincseket!
A receptet tekintsük csupán kiindulási alapnak, lehetőségeinkhez és kreativitásunkhoz mérten bátran alkalmazzuk helyzetünkhöz igazítva!
Jó létvágyat!


6. Vásárolj piacon és támogasd a helyi kereskedelmet!

6.1 Termelői piac Gazdagréten („Gréti” Piac)

XI. kerületi önkormányzat megmutatta, hogy van reális alternatíva a kereskedelem multikra redukálódott világával szemben. Egy lakótelep közepén is lehet igénye valakinek arra, hogy egyenesen a termelőtől vegye a földből kihúzott friss zöldséget vagy házi készítésű élelmet. Ezt pedig igenis ki lehet elégíteni.

2010-ben a gazdagréti lakók azzal keresték meg Király Nóra képviselőnőt, hogy el kellene indítani egy piacot a környéken. A képviselőnő támogatta az ötletet, így tavaly decemberre eldőlt, hogy piacot fog nyitni a Gazdagréti Összefogás Egyesület. A gazdagréti piac sikerein felbuzdulva újabb öt piac indításáról döntöttek, polgármesteri támogatással 2011-ben.

2011 első negyedévében Király Nóra és Somkutiné Bernek Éva vezetésével három piac meg is nyílt: a családias hangulatú kelenvölgyi piac (Kardhegy u. 4.) csütörtök délelőtt tart nyitva. Az itteni választékban külön odafigyelnek arra, hogy sok a kertes ház a környéken, így palánták, kertészkedéshez való holmik is kaphatók. A gazdagréti piac (Gazdagréti út 14.) a lakótelepből fakadóan teljesen más, habár Budaörsről, Madárhegyről és Sas-hegyről is járnak oda vásárolni. Az őrmezei piaccal (Neszmélyi út 36.) együtt ezeket szombaton délelőtt tartják.

A piacra kizárólag termelőkre épül, nem engednek kereskedőket a rendszerbe, vagyis aki a standok mögött áll, az biztos, hogy köze van a földhöz, termel. Mindezt úgy, hogy az optimális létszámra nagyon figyelnek, hogy árverseny ne alakuljon ki. A piac árait két tényező határozza meg: egyrészt a gazda költségei és munkája, másfelől a vásárló pénztárcája számít.

Az árusoknál házi lekvár, méz, biokenyér, szarvas szalámi, kolbász, füstölt áru, tőkehús, medvehagyma, idényjellegű zöldségek és gyümölcsök, de akár kézműves termékeket is lehet vásárolni. De például érdekes tárgyakat kínál egy biatorbágyi fazekasműhely is, ahol a sérült emberek által készített tárgyakat vásárolhatunk meg.

A 2011-es sikereken felbuzdulva Budapesten és az országban egyre több termelői piac nyitotta meg kapuit az elmúlt években, kisebbek és nagyobbak , alkalmi illetve állandó jelleggel. A www.termelotol.hu oldalon tetemes listában mindenki megtalálhatja a hozzá legközelebb esőt.

6.2 50 kilométeres diéta

Az alapötlet egy kanadai házaspártól származik, akik arra vállalkoztak, hogy egy éven keresztül 100 mérföldes körzeten belül termelt élelmiszereket, alapanyagokat vásárolnak. Tapasztalataikról a 100 miles diet című könyvükben számolnak be. Ebből kiindulva született meg hazánkban az 50 km-es diéta gondolata. A kezdeményezés résztvevői vállalják, hogy egy hónapon keresztül csak olyan élelmiszereket fogyasztanak, amelyek lakóhelyük 50 kilométeres körzetéből származnak.

Ez számos pozitív hatással bír: kíméljük a környezetünket, támogatjuk a helyi termelőket és tudatos vásárlásra sarkall bennünket.

De hogyan is valósítható meg mindez? Természetesen némi odafigyelésre és utánajárásra van szükség, de a minimális áldozat kamatostul megtérül. Innentől kezdve a szupermarket és a viszonteladó standja a piacon egyaránt tabu. Helyette őstermelőktől vásároljunk, ám nem mindig egyszerű felismerni őket. Bodrogi Eszter a Fűszer és Lélek gasztroblog írója azzal nyugtat minket, hogy hamar bele lehet jönni ebbe is. Szerinte nem szabad mindent első látásra elhinni, mert sok kofa nem saját zöldségeit árulja, például gyanús lehet, ha mediterrán szőlőfélét árusít, vagy ha túl egyformák és fényesek a zöldségek, illetve, ha tojásain hármas számmal kezdődő pecsétet látunk. Ez ugyanis azt jelenti, hogy ketreces tartású csirke tojta. Az egyetlen megoldás, ha beszélgetünk, érdeklődünk így kapcsolatot építünk, ami mindkét fél számára hasznos, legközelebb pedig már bizalommal megyünk majd vissza az árushoz. Ezen kívül a saját termesztésű zöldségek és gyümölcsök fogyasztásával oldható meg az 50 kilométeres diéta. Ha nincs saját kertünk csatlakozhatunk közösségi kertekhez ahogy a Földkelte csoport tagjai is tették, vagy az erkélyen virágládában is termeszthetünk például paradicsomot, paprikát.

Már munkahelyi közösségként is

2012 őszétől már munkahelyi csoportok kolléganők és kollégák összefogva jelentkezhettek, akik vállalták, hogy egy héten keresztül helyi alapanyagokból főznek egymásra, és az elkészült ételeket közösen fogyasztják el. Az cél pedig nem más mint: helyi, szezonális ételekből egészségesen és fenntartható módon táplálkozni, és közösséget építeni!
6.3 Szatyor Bevásárló Közösség

A Szatyor Bevásárló Közösség egy informális egyesülés, amelyet néhány lelkes, környezettudatos vásárló indított útjára azzal a céllal, hogy magas minőségű - lehetőleg organikus termesztésből származó - helyi termékeket vásárolhasson, korrekt áron. A legfontosabb dolgok, amelyek összekötik őket: személyes igény az egészséges táplálkozásra, felelősségvállalás az ökoszféra megóvása érdekében és elkötelezettség a fenntartható társadalom iránt.

A bio élelmiszerek előállítói az egészségünkre káros vegyszerek és eljárások kizárásával hozzájárulnak az ökológiai egyensúly fenntartásához és helyreállításához is. A közvetlen, lokális kereskedelem csökkenti a szállításból adódó környezetterhelést és erősíti a helyi közösségeket, ezenkívül nagyobb anyagi és erkölcsi támogatást jelent a termelőknek. A közvetítők hiánya ugyanis kevesebb árrést eredményez, a személyes kapcsolat pedig bizalmat és kölcsönös megbecsülést teremt.

A Szatyorban heti rendszerességű vásárlásra van mód, amely a következőképpen történik: tagjaik a hét elején megrendelik a kívánt termékeket az interneten keresztül, és a hét közepén kapják meg azt. Központi átvevőhelyünk Budapest belvárosában, a Dohány utcában található, de lehetőség van alternatív átvéeli pontok kialakítására. Emellett szorgalmazzák az egymás közelében lakók önszerveződő együttműködését, s bevezetés alatt áll a házhoz szállítás szolgáltatása is.

További információ a Szatyor honlapján.

6.4 Magyar termék, hazai termék, hazai feldolgozású termék

2012. július 25-én hirdette ki a Vidékfejlesztési Minisztérium azt a rendeletet, amely többek között meghatározza, hogy pontosan milyen feltételek érvényesülése esetén mondható egy élelmiszer „magyarnak”. A szabályozás régóta fennálló hiányosságot orvosol.

Az új jogszabályban három kategóriát határoztak meg. Az első a „magyar termék”, amelyre vonatkozó állítás vagy jelölés kizárólag akkor használható, ha a termék 100 %-ban magyar alapanyagokból készült, továbbá Magyarországon is került feldolgozásra és csomagolásra. A második kategória a „hazai termék” típusa: ide tartoznak azok az élelmiszerek, amelyek elkészítéséhez a felhasznált összetevők több mint 50 %-át Magyarországon állították elő, és a feldolgozás minden lépése is itthon történt. „Hazai feldolgozású termék”-nek pedig azok az élelmiszerek nevezhetők, amelyek esetében a feldolgozással összefüggő minden eljárásra hazánkban került sor.

Mindeddig a „magyar termék” fogalmát jogszabály nem határozta meg, és ez lehetőséget adott visszaélésre, a fogyasztók megtévesztésére. A nemzeti színű csomagolás, vagy a „magyar minőség” felirat láttán a vásárló könnyen következtethetett arra, hogy magyar terméket vásárol, holott ez egyáltalán nem volt biztos. Ezt jól példázza, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) az elmúlt egy évben a „magyar termék” jelöléssel kapcsolatos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat miatt 4 nagy élelmiszer áruházláncra szabott ki súlyos büntetést, 3 esetben 5 és 15 millió forint közötti bírságot. A GVH az eljárásaiban a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény alapján járt el, és az átlagfogyasztó szemszögéből igyekezett vizsgálni az egyes eseteket.

Szabadkai Andrea, a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület (SZÖVET) elnökségi tagja előremutatónak és üdvözlendőnek tartja a rendeletet, amely „eszköz a visszaélések létrejöttének megakadályozásában, előfordulási gyakoriságának visszaszorításában, de leginkább a fogyasztói tudatosítás elősegítésében”. Szerinte a rendelet pozitív céljai hosszabb távon valósulnak meg. Ehhez azonban tudatos fogyasztóvá és aktív állampolgárrá válást segítő civil és szakmai programokra, a bejelentések gyors kivizsgálására, és az eredmények hatékony kommunikációjára van szükség. A hatóságoknak pedig – legalábbis kezdetben – a szabályozásnak való megfelelést segítő tájékoztatást a szankcionálás elé kell helyezniük.

Reméljük, hogy az új szabályozás valóban hatékonyan számolja majd fel az élelmiszerek eredetével és reklámmegjelölésével kapcsolatos „őskáoszt”, megteremtve a tudatos fogyasztói magatartás érvényesülésének lehetőségét, és behozva lemaradásunkat a nemzeti érdekeket is szem előtt tartó piaci eszközök alkalmazásának terén. E felőli bizonyosság csak 2012. szeptember 1-je, a rendelet hatályba lépése után várható.
 

7. Keresd az újrahasznosított termékeket!

Fontos, hogy tudjuk, hogy az újrahasználat és az újrahasznosítás nem egy, hanem két különböző fogalom, és hogy tudjuk mi a különbség a kettő között. Nem bonyolult az eltérés, mégis tisztázni kell, hogy újrahasználatról akkor beszélünk, amikor eredeti formájában megőrizzük a csomagolást vagy mint a fenti példában is látjuk, a papírt magát és az később újra betöltheti az eredeti szerepét (tudsz írni az üres oldalára, hiszen az még funkcionál). Az újrahasznosítás ezzel szemben azt jelenti, hogy begyűjtik – mondjuk a szelektív módszerrel – a hulladékot, amit elszállítanak egy üzembe. Ott tisztítják, mossák, darálják, zsákba teszik, majd a nagy részét exportálják és mint másodlagos nyersanyagból, ismét termékeket gyártanak belőle és visszaszállítják ide.

Érdekesség:
Termékek, amelyek újrahasznosított anyagból készül:
pet-palack: polár pulóver, plüss állat
vegyes műanyag: rekesz, műanyag háztartási eszközök, utcai padok
nejlonzacskó: szemetszsák, festőfólia
papírhulladék: hullámkarton, zsebkendő, vécépapír, szalvéta, fénymásolópapír
alumínium italdoboz: italdoboz, autóalkatrész
fehér üveg: befőttesüveg, üdítős és szeszesital palackok
színes üveg: szeszesital palackok
síküveg: építőipari adalékanyagok

7.1 Szőve – fonva - újrahasznosítva

Nemrégiben fölkeresett bennünket Gál Andrásné, kertépítő szakmérnök, hogy beszámoljon Látrányban folyó újrahasznosító kézműves tevékenységéről. Kérésünkre az alábbi írásban ad hírt erről, képpel is illusztrálva.

Hogyan is kezdődött az én történetem? Néhány évvel ezelőtt édesapámnál találtam egy téglalap alakú, fából készült keretet, rajta félbehagyott, műanyagokból álló fonást. Tőle tudtam meg, hogy lábtörlőnek szánta, de betegsége miatt nem tudta befejezni sajnos. Akkor döntöttem úgy, hogy én elkészítem helyette. Volt otthon jó pár nejlon szatyor, ezekből láttam neki a munkának. Tetszetős darab kerekedett belőle. Egy idő múlva ismerőseim meglátták az ajtó elé tett színes lábtörlőt, és – nem kis csodálkozásomra – kértek, ugyan készítsek nekik is ilyen csuda dolgot.

Megszülettek az újabb lábtörlők, melyeket szívesen elajándékoztam. Ezek még csak 50 cm szélesek voltak, ám ennél nagyobb méretűre is támadt igény. Ezért egy asztalos ismerősömmel készíttettem egy 70 cm-es keretet, és azon dolgoztam tovább.

Az alapanyagban közben újítottam: az elmúlt ősszel beszereztem annyi kukoricacsuhét, hogy nekiállhattam fonni-szőni, és lám, egyre jobban megnőtt a főleg csuhéból készült lábtörlőim iránti kereslet. Távolabbi terveim között szerepel, hogy fejlesztem a tevékenységemet, szeretnék a termékekkel kiállításokra eljutni, külföldi partnereket keresni, vagyis vállalkozássá fejleszteni ezt a hobbit. Levédetném a terméket, s ha mód és lehetőség adódik, gyerekeknek is tanítanám a tevékenységet.

Napjainkban a természetes anyagok alkalmazása egyre népszerűbb, mert szépek, tartósak. A műanyag zacskók felhasználásával pedig újra lehet hasznosítani a más által eldobásra szánt hulladékot. Persze, a legjobb az volna, ha nem is vinnénk haza zacskókat, és nem halmozódna föl a háztartásokban...

7.2 MÜSZI – A hagyományos kézművesipar újraértelmezése

Mi a MÜSZI? A 80-as évek híres reklámján túl a Blaha Lujza téri Corvin Áruház legfelső emeletén működő Művelődési Szint rövidítése is ez. Egy itt található műhelyben dolgozik Laczkó Juli, aki Plastenka név alatt különféle csomagolóanyagokból készít szebbnél szebb táskákat.

Laczkó Juli főleg dohányos és kávés zacsikból dolgozott, aztán jöttek fokozatosan a különböző élelmiszer- és mosópor csomagolások. Ezek mind olyan dolgok, amiket ipari szállításra terveztek és sokkal hosszabb ideig megmaradnak mint grafikai vagy materiális történetek, mint amennyi a funkciójukból következik. Ahogy ő mondja, van bennük egy lendület, amit kihasznál. Ezt a szakmában upcycling-nak hívják, amikor az eredeti értékéhez képest egy magasabb pozícióba kerül a matéria.

Előfordult már olyan is, hogy nagyobb cégek megkeresték, hogy az ő termékeikből készítsen A legtöbbször ezekből a megkeresésekből aztán nem lett semmi, mert nem tudták megérteni, hogy ezeknek a tárgyaknak az értéke a befektetett munkaerőben van, amit ő elvégzek, idő, amíg begyűjti, megtisztítja, megtervezi, kivágja, összevarrja. Nagyon sokan azt gondolják, hogy ja, ez szemétből van, akkor ingyen kellene, hogy adja, vagy iszonyú olcsón, mint amennyire mondjuk a kínai munkaerő iszonyú olcsó.

Bár teljesen egyedi darabok, a készítő számára mégsem ez az egyediség a legfontosabb, hanem az, ahogy ő mondja: „Ahányszor megérintem munka közben a táskát, úgy érintem meg, hogy ezt valaki használni fogja, és én ezzel a valakivel ezáltal találkozom. Számomra ez nagyon fontos”.

7.3 100%-ig újrahasznosított bringák

Manapság egyre divatosabb zöldnek lenni. Ennek egyik elterjedt lépése, ha megváltoztatjuk közlekedési szokásainkat, és biciklire ülünk. Ma már arra is lehetőségünk van, hogy 100%-ban újrahasznosított kerékpárt válasszunk. A Los Angeles-is ReCycle névre hallgató üzletben 100%-ban újrahasznosított alumíniumból készült bringát lehet vásárolni. A gyártás során minden részletre odafigyeltek, a hulladék csökkentéséhez az innovatív designt is felhasználták. A markolat és a nyereg például ellenálló parafából készül, a lánc pedig egyáltalán nem igényel olajozást és rendkívül strapabíró. Az igényekhez igazodva létezik városi és terepi változat is.

7.4 Kétoldalú újrapapír projekt a pécsi egyetemen

Az egyetemi adminisztráció során temérdek mennyiségű papíranyag keletkezik. Zöldíteni vágyó hallgatók és civil önkéntesek ötlete nyomán született a takarékos megoldás: az „Újrapapír Program”.
A Pécsi Zöld Kör és a Pécsi Tudományegyetem Fenntartható Fejlődésért Szakkollégium közös projektje a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán indult el 2011 tavaszi félévében. A program elsődleges célja volt a félig felhasznált, azaz egyik oldalán nyomtatott lapokat minél hatékonyabb módon bekapcsolni – (újra) felhasználás révén – az egyetem papírzabáló vérkeringésébe. A két szervezet az első félévben létrehozott egy önkéntes munkán alapuló rendszert, melynek lényege a papír összegyűjtése és a hallgatóknak való újraosztása (melyekre így aztán jegyzetelni tudnak).

Az Újrapapír program működése

A példát a legegyszerűbben maga a redisztribúciós folyamat szemlélteti. Miután minden tanszék tudomására hoztuk, hogy csatlakozhat a programhoz, elindult a célzott gyűjtés folyamata. Ha összegyűlt a kellő mennyiségű papír egy adott szervezeti egységnél, egy ottani munkatárs a projekt interaktív honlapján (zoldcampus.pte.hu) keresztül jelezte a szervezőknek ezt. Ezzel a tanszék hivatalosan is bekapcsolódott a programba, neve, logója megjelent a kezdeményezés támogatóinak névsorában és egyfajta zöld „védjegyet” kapott. A tanszékek által gyűjtött, de fel nem használt papírokkal kapcsolatos logisztikai feladatokat a már említett online rendszer segítségével könnyen meg lehetett oldani, ugyanis csak azokba az irodákba kellett az önkénteseknek bemenni, akik a honlapon jelezték, hogy van mit elvinni tőlük. A begyűjtött papírokat a félév során az ún. újrapapír tárolókban a nagyelőadók bejáratainál helyezték el, biztosították a hallgatók számára a „tudatosabb” jegyzetelés/zh írás lehetőségét. Az önkéntesek folyamatosan feltöltötték az újrapapír tárolókat, melyekből idén három „tesztpéldányt” tudtak a szervezők – biztonságtechnikai és anyagi okok miatt – elhelyezni az egyetem területén. Az első félévben, vagyis 2011 tavaszán az újrapapír rendszer bemutatása, megismertetése volt a fő feladat. A kezdeti nehézségeket is ezen „teszt félév” során kellett kiszűrni, hogy a későbbiekben a helyi adottságokhoz igazítva, tovább tökéletesítve terjesszék el a Pécsi Tudományegyetem valamennyi karán az ésszerű papírhasználatot. A következő féléves ütemben szerepel a szelektív hulladékgyűjtő rendszer összekötése az Újrapapír Programmal, valamint az újrapapír tárolók bemutatása a PTE többi karán is.


8. Válaszd a visszaválthatót!

8.1 Betiltották az eldobható edények és italcsomagolások használatát a müncheni rendezvényeken

Németországban, Ausztriában és Svájcban több különböző rendelkezést léptettek életbe annak érdekében, hogy a nagyszabású rendezvényeken visszaszorítsák az eldobható edények használatát, valamint keretrendszert hoztak létre, amely az előbbi fajták igénybevétele helyett biztosítja az elmosható porcelánedények és evőeszközök alkalmazásának elterjedését.

A müncheni rendelkezés leírása:

Egy müncheni rendelkezés 1991. óta tiltja a város területén az eldobható edények és poharak használatát és értékesítését, beleértve az italcsomagolásokat is, Ez a rendelet az összes középületre és városi rendezvényre egyaránt vonatkozik – az olimpiai stadionban megrendezett heti vásárra éppúgy, mint a müncheni sörfesztiválra.

A betiltott eldobható edényeket tartósakra cserélték, ezek használatáért a vásárlónak letéti díjat kell fizetni, amelyet visszakap, ha épségben visszaszolgáltatja a tányérokat. Ez a szabályozás jelentősen visszaszorította a keletkező hulladék mennyiségét az olyan eseményeken, mint a karácsonyi vásár, az Auer-Dult Vásár, az októberi sörfesztivál, vagy a müncheni városi maraton.

A kisebb, 200-300 fős rendezvények alkalmával München együttműködik a MobielSpiel céggel, amely biztosítja az újra felhasználható edények és a mosogatásukhoz szükséges kellékek kölcsönzését, de támogatják a visszaváltható italos palackok használatát is.

Eredmények:
A hulladékmegelőzési rendelkezések pozitív eredményeit legjobban a számok mutatják: a rendezvényeken keletkezett hulladék mennyisége 1991. és 2004. között a felére csökkent. Az októberi sörfesztivál során – amelyet a világ legkülönbözőbb tájáról több tízezer ember látogat – a hulladék az 1990-ben mért 11 000 tonnáról, 1999-re 550 tonnára esett vissza. Mivel ez a rendezvény fontos környezetvédelmi elképzeléseken alapul, 1997-ben a német szövetségi kormány „ökológiai Oscar-díjjal” jutalmazta.

Időpont:
A rendelet 1991-ben lépett életbe, azóta több város is követte a példát.

Az első részletes hulladékmegelőzési tájékoztató az Európai Hulladékmegelőzési Hét során (2011. november 19. és 27. között) került fel a www.prewaste.eu honlapra, azóta a feltöltött fájlok száma meghaladta az ötvenet. Minden PDF hozzávetőlegesen hét oldalon keresztül mutatta be a tevékenységekhez kapcsolódó helyi adottságokat, a megvalósítás módját, a felhasznált forrásokat, az elért eredményeket, az ajánlásokat, és a máshol végrehajtott hasonló jellegű kezdeményezéseket.

8.2 Visszaváltható üveges tej Marconban – Marcon

A 13 ezres városban gondosan kiválasztották az együttműködő boltokat, és előkészítették a betétdíjas tej bevezetését. Minden lakost postán értesítettek a kezdeményezés céljáról. A visszaváltható üvegben árusított tej eladási aránya az összes eladott mennyiség 22%-ára nőtt.

Marcon 13 ezer lakosú város Velence közelében. Az üveges tej bevezetésének első lépéseként összeszámolták a terület összes tej-márkaboltját. Felmérték, hogy a gyártók hogyan fogadják a visszaváltható üveges tej újbóli meghonosításának ötletét. Az egyik márkacég nyitottnak mutatkozott a programra, így ez a cég lett a város hivatalos partnere.

A kampány indítását megelőzően olyan kereskedőt is találni kellett, akivel mintaprojektet indíthattak a vevők reakciójának, és főként az elosztás részleteinek felmérésére (Heti hány szállításra van szükség? Hogyan történik az üvegek visszagyűjtése? stb.)

A próbaműködtetés eredményeinek átvizsgálása után felvették a kapcsolatot a terület összes kis- és közepes kereskedelmi egységével, hogy bemutassák nekik a programajánlót. Elmagyarázták nekik, hogy ezzel a kezdeményezéssel tulajdonképpen megteszik az első lépést a hulladékcsökkentés gyakorlati megvalósítása felé.

Listába vették a programhoz csatlakozókat. Következő lépésként a gyártóval és a forgalmazóval végiglátogatták az összes csatlakozott kereskedelmi egységet, hogy tisztázzák az elosztási rendszert, az árakat és a visszavétel módját. A kampány indítása előtt minden lakost postán értesítettek a program céljáról és a csatlakozott kereskedelmi egységek elérhetőségeiről. A kampány elindításakor sajtótájékoztatót szervezetek, és tájékoztató anyagokat osztottak ki az iskolák, irodák, és üzletek részére.

A visszaváltható kiszerelésű tej eladási aránya az összes eladott tej mennyiségének mintegy 22%-ára nőtt. A monitorozás folyamatosan zajlott: a kereskedőket felkérték, hogy rendszeresen szolgáltassanak adatokat arról, hogy a különféle csomagolású tejekből mennyit adtak el.

8.3 Vándorló üvegek

2005-ben a Humusz irodából indult egy vándorkiállítás, amelynek során az ország több városában találkozhattak a látogatók különleges, 1930-as évektől forgalomban lévő magyar betétes üvegcsomagolásokkal.

A rendezvénysorozat célja az volt, hogy bemutassa a szép, régi és a környezetet kevésbé terhelő visszaváltható csomagolásokat. Illetve, hogy felhívja a figyelmet arra, ha nem egy szigorú - a többször használható betétdíjas áruk és csomagolások életben tartását szolgáló - jogszabályok születnek meg, akkor a visszaváltható csomagolóanyagok pillanatokon belül eltűnhetnek a piacról. Ez már szinte teljesen meg is történt a befőttek, a tej, az ásványvizek, a gyümölcslevek esetében.

A nyíregyházi állomáson egy kis kesernyés humorral a kiállításmegnyitón felravatalozták a Törley pezsgős üveget, amelynek visszaválthatósága 2005 december 1-vel szűnt meg. A megnyitó vendégeit - a kevés, még fellelhető - visszaváltható üveges üdítőkkel kínálták meg. A vendégkönyvet pedig festett üveg helyettesítette a kampány logójával.

A kiállítás egyébként a körútja alatt több helyszínen is gazdagodott egy-egy darabbal, és a látogatók között sokan nosztalgiáztak el a régi Traubi szódás vagy például a Márka üdítő üvegei felett.

Érdekesség: Az érdeklődők egyébként a Humusz ház kertjében egy „temetőt” is meglátogathatnak, ahol a korábbi visszaváltható üvegek kerültek elhantolásra, miután kivonták őket a forgalomból, vagy megszűnt visszaválthatóságuk. Többek között a fent említett Törley pezsgős üveg egy, még visszaválható példánya is itt nyugszik.


9. Járj könyvtárba, kölcsönzőbe!

9.1 Köztéri könyvmegállók itthon és a nagyvilágban

Olvasni jó, könyvet kézbe fogni és lapozgatni jó, bármennyire is környezetbarát megoldás az egyre terjedő e-book, és az erre kitalált olvasószerkezet, sokak számára valahogy mégis idegen ez, szükségük van arra, hogy bármikor leemelhessék a polcról, beleolvashassanak..

Ám az is tény, hogy könyveink nagy hányada egyszeri elolvasás után felkerül a könyvespolcra, és talán sosem vesszük őket ismét kézbe -költözés, dobozolás, kölcsön adjuk eseteket leszámítva -. Aki igazán környezetbarát az vélhetően nem is vásárol könyveket, vagy csak nagyon keveset, inkább elmegy a könyvtárba, ahova elolvasás után visszaviszi.

Ennek a megoldásnak egy remek példája az egyre több helyen megvalósuló ún. könyvmegálló. A Németországból indult mozgalom az elmúlt közel 5 évben több német, osztrák és svájci városban meghonosodott, az első szekrényeket még 1990-ben állították fel a németországi Darmstadtban és Hannoverben. A program keretében önkormányzatok és civil szervezetek a városok fontosabb csomópontjaiban könyvesszekrényt, könyvesfülkét állítanak, amelyeket a "Hozzál egy könyvet, Vigyél egy könyvet" szellemiségben a helyi lakók használnak.

Berlinben 2006-ban valósult meg az első ilyen projekt, mely során egy fatörzsbe polcokat kialakítva helyeztek el 100 könyvet. Ennek a könyvmegállónak a különlegessége, hogy kidőlt fákból lett összeépítve, hogy egy teljes fát imitáljon. A Berlin Book Forest célja nem pusztán az olvasás ösztönzésére irányult, hanem a könyvek előállítási folyamatára, a környezetvédelem lehetőségeire is felhívta a figyelmet. Az eredeti tervek szerint két évig maradt volna Berlin utcáin a könyvmegálló, de az emberek megkedvelték, így végül a szervezők megtartották.

A világ különböző tájain már ismert és népszerű kezdeményezésről van szó, Angliában a számtalan, már egyre kevésbé használt piros telefonfülkéket rendeztek be könyvespolccal. Kíváló példa az újrahasználatra!

Könyvmegálló

Hazánkban, a fővárosi Wekerle lakóközösség alakította ki az első Tégy egy könyvet, végy egy könyvet kezdeményezést. A számtalan más közösségi program megvalósításában példamutató Átalakuló Wekerle mondhatni ebben is élen jár, és a szemnek is szép, mindenki által hozzáférhető könyvszekrényt alakított ki.

Hasonló kezdeményezés indult "Nyitott könyvespolc" címmel a Köki Terminálon is, vagy Óbudán a San Marco utcában kereshetünk lapozgatni valót a KönyvMegállóban.

9.2 Könyvek újraolvasásra

Szeretnéd olvasni a könyvújdonságokat, de túl drágának tartoda megvásárlásukat? Ha már olvastál egy könyvet, szívesentovábbadnád másnak? Pénztárca és fakímélő megoldás az ElsőKönyvsiker Kölcsönző, ahol mindössze 500 Ft-ért olvashatszel egy könyvet, és rajtad kívül még sokan mások is ugyanazt apéldányt. Igen, mindez már tavaly óta működik Magyarországon,és a fővároson kívül már vidékre (Pécs) is betette a lábát.

Sípos László ötletgazda és tulajdonos olvasás iránti szenvedélyéből született meg Magyarország első Könyvsiker Kölcsönzője, amely 2011-ben nyílt meg. A vállalkozás nem más, mint az új könyvek magas árai és a könyvtárak gyakran elavult könyvválasztéka ihlette könyvesbolt és könyvtár kombinációja. Az itt kínált könyvek többsége szórakoztató irodalom, „sikerkönyv”, amit a legtöbben keresnek.

A kölcsönzés vásárlással – 17 %-os, vagy 25 %-os törzsvásárlói kedvezménnyel – kezdődik. Az olvasó megveszi a könyvet, ami a saját tulajdonává válik, majd elolvassa. Ha meg akarja tartani, akkor a kedvezménnyel megvásárolt könyv az övé. Ha pedig úgy dönt, hogy 15 naptári napon belül a nyugtával együtt visszaviszi, akkor az árát – az 500 forintos használati díj levonásával – visszafizetik számára. A rendszerben az is benne van, hogy a vevők alkalomadtán igen nagy kedvezménnyel juthatnak hozzá jó állapotú, használt, de még mindig frissnek számító könyvekhez. Tehát az üzlet egyfajta antikvárium is, ahol azonban nem régi, hanem a legújabb könyvek kaphatók.

Miközben a könyvtári könyvek 60 %-át sosem kölcsönzik ki, a Könyvsiker Kölcsönző sikere töretlen, a vásárlók egyértelműen dicsérik az ötletet. Hétről-hétre bővül a törzsvásárlók köre: mára már ezres nagyságrendű a visszatérő kölcsönzők, olvasók száma. Az eddigi tapasztalatok alapján a vásárlók legalább 70 %-a visszahozza a könyvet, szinte minden esetben nagyon jó állapotban.

A legkeresettebb a szórakoztató irodalom. Jelenleg kb. 1200 címből válogathatnak a kölcsönzőbe betérők, egy-egy kötetből 3-8 példányt tartanak. Az elsődleges szempont a választék összeállításánál az, hogy mely könyvek nincsenek meg a közkönyvtárakban. Kínálatban tehát igyekszenek az újdonságokra, a friss megjelenésekre koncentrálni. Azonban a névben is szereplő könyvsiker szó nem jelent egyet a bestsellerrel. Minden könyv lehet a saját kategóriájában – akár vers, akár szépirodalom, akár tudományos könyv – igazi siker, valóban népszerű könyv. A Könyvsiker Kölcsönző ezeket juttatja el olcsón az olvasókhoz.

A környezettudatos szemlélet terjedését a kevesebb papírfelhasználással segíti a kölcsönző, valamint fontos szempont az olvasásra nevelés, a könyv megszerettetése is – vallja Sípos László

9.3 Közlekedj okosan

Munkába, üzleti utakra menni nem csak autóval - vagy épp repülővel - lehet. Az alternatívák között akadnak környezetkímélőbb megoldások, még „vérbeli kényelmesek" számára is.
Mára mindennapjaink szerves része az autós utazás, mely kényelmes, de - valljuk be - egyben drága és sokszor meglehetősen idegőrlő tevékenység. Ráadásul az egyik leginkább környezetszennyező szokásunk, hisz a kocsikázással együtt járó CO2 kibocsátás a városi légszennyezettség egyik alapvető okozója. Kipufogjuk, aztán ugyanazt beszívjuk...
És ha már az utazásnál tartunk, nem elhanyagolható mértékben nő a "munkaügyi" repülőutak száma, melyek nagyban hozzájárulnak az üvegházhatás fokozásához.

Autóbérlés és teleautó rendszerek
A mindennapos autóhasználat helyett választhatunk számos lehetőség közül. Járhatunk munkába kerékpárral, gyalog, tömegközlekedéssel. De ha már feltétlenül autóznunk kell minden nap, alkalmazhatjuk a telautó rendszert. Sőt, nem csak mindennapos, hanem alkalmankénti, hosszabb távú utak esetében is jól jöhet ez a megoldár, hiszen nem csak környezekímélőbb, de pénztárca barát egyben.

A teleautós rendszerek lényege, hogy hogy munkatársak, vagy egymáshoz közeli helyre igyekvők egy autóba ülve utaznak. Megoszlanak a költségek és 4 autó helyett csak egy szennyezi a környezetett. Ilyen közösség például Magyarországon az oszkar.hu vagy a zivi.hu telekocsi közössége, ahol az orszgában akárhova akarunk utazni, valószínűleg találnunk utitársakat, vagy olyan autóst, aki szívsen elvisz minket egy minimális költségen. Így 4-5 autó helyett egy szennyezi csak a környezetet.

Ha munkákhoz vagy egyéb okból csak alkalmanként van szükségsünk autóra, abban az esetben sokkal jobb megoldás, ha inkább bérelünk egyet. Az autóbérlésnek ugyan hazánkban nincs olyan kiépült kultúrája, mint a Nyugati országokban, viszont számos hirdető oldalon találhatunk autókölcsönző cégeket, amelyek kaucióval, kaució nélkül különböző kategóriájú autókat kínálnak, megfizethető áron – attól függően hány napra szeretnénk kölcsönözni. Árban ha havonta, negyedévente vagy évente egy-két alkalommal van szükségünk autóra utazáshoz, jobban járunk, mintha egy saját autó fenntartását vállalnánk.

9.4 Közös használat, mint kölcsönzési alternatíva

A kölcsönzés kapcsán legtöbbször a könyvtárak, könyvkölcsönzés jut eszünkbe. De kölcsönözni nem csak könyveket és nem csak kizárólag cégektől lehet.

Egy régi új fogalom terjed mostanában, a szomszédsági használat. Lényege hasonló a hagyományos kölcsönzéshez, pusztán arról van szó, hogy az egymáshoz való földrajzi értelemben vett közelség még inkább indokolja a tárgyak közös használatát. Miért vegyen minden szomszéd külön fűnyírót, barkácsgépet, létrát, ágaprítót, amikor ezek igen drága termékek, viszont nem használjuk őket minden nap. Teljesen logikus, hogy ezeket akár közösen vásárolják meg, vagy egyiket egyikük, másikat másikuk, hogy aztán „bedobják a közösbe”. A közös használat lelke a kölcsönösség, a bizalom és az, hogy úgy vigyázzunk a kölcsön kapott holmira, mintha a sajátunk lenne. Arra használjuk, amire való, és vigyük vissza időben. Magyarországon kötelező a szemétszállítás igénybevétele, létezik azonban olyan kezdeményezés, hogy a – többek között a kölcsönzések révén is elérhető – sikeres hulladékcsökkentési akciók miatt a szomszédok összeállnak, és még a kukát is közösen használják kertes házas övezetben.

Közös használatnak tekinthetjük azt is, ha kifőzdékbe, kávézókba járunk, hiszen az ott készülő finomságok elkészítéséhez fajlagosan kevesebb energiát fogyasztunk, mintha minden egyes vendég az otthonában készítené el ugyanazt. „Üljünk be egy kávéra valahová!” – a felvetésben valójában nem a fogyasztásra, hanem a barátokkal való kapcsolatra, a közös élményre és a beszélgetésre utalunk, ezért az ilyen helyek látogatása nem csupán a környezettudatos fogyasztást, az ott és a beszállítói körben dolgozók munkahelyének megtartását szolgálják, hanem maradandó élményt is nyújtanak barátainkkal.

A kölcsönzés egy másik formája átmenet a közösségi használat és a klasszikus vásárlás között. A DVD, CD, a jelmez-, és kisgépkölcsönzők mind az alkalmi igényre építenek. Éljünk a kölcsönzők által kínált lehetőséggel, mert sokkal olcsóbban jövünk ki, és mert így kevesebb felesleges hulladékot fogunk végső soron termelni. Mindenkinek ismerős a hatalmas lelkesedéssel megkezdett sportolás, amire néhány hónap múlva már csak a szekrényben porosodó ütők, labdák emlékeztetnek. A lelkesedés mellé a sporttal való ismerkedés idejére inkább kölcsönözzük a felszereléseket. Ugyanez vonatkozik az alkalmi sportolásra is, a sífelszerelések kölcsönzésével például számos üzlet foglalkozik. A kerékpárkölcsönzésnek szintén egyre kiterjedtebb piaca, különösen a turisták által kedvelt helyeken. Ma már világszerte a legtöbb nagyvárosban van lehetőség kerékpár bérlésre, így például Budapesten is. Ha nem mindennapos használatról van szó, mint az autók esetében – érdemes bérelni egyet, vagy akár kölcsönkénri egy kedves ismerőstől, baráttól.

Számos lehetőség létezik tehát a tárgyak közös használatára, amelynek több haszna is van: az a felesleges vásárlások elkerülésével, és a tárgyak minél jobb kihasználásával kevesebb hulladékkal terheljük a környezetünket, közben megerősíthetjük emberi kapcsolatainkat, közös élményeket szerezhetünk, végül jelentős megtakarításokat érhetünk el.


10. Csökkentsd a postai levélszemetet!

10.1 Szórólap online

Budapesten háztartásonként akár 2 kilogramm papírt is spórolhatunk hetente, ha csatlakozunk a kezdeményezéshez és kihelyezzük postaládánkra a "Nem kérek reklámkiadványt" matricát. A szolgáltatás ingyenes.

Egyre több és több szórólap érkezik a postaládámba. Néhány éve még nem volt ennyi. Ráadásul úgy tűnik, nem csak a mennyiségük, de a terjedelmük is nő ezeknek a reklámanyagoknak. A multik egyre sűrűbben szerveznek akciókat, és egyre több termék kerül kiadványaikba. Hogy a versenyben maradjanak, a kisebb üzletek közül is egyre többen kezdenek szórólap kampányba. Emellett pedig rendszeresen jelennek meg tematikus vagy lokális reklámújságok, melyek további ajánlatokat, hirdetéseket tartalmaznak.

Persze a vállalkozások szempontjából érthető a mennyiség folyamatos növelése, hiszen eladni szeretnének, természetesen minél többet. Ehhez pedig reklámozniuk, hirdetniük kell, esetükben többnyire szórólappal. Ugyanakkor számolni kell a reklámkiadványok környezeti hatásával is. Ezeket a nyomdatermékeket folyamatosan újra kell termelni, későbbi hasznosításuk csak megfelelő szelektálás után lehetséges. Papírról lévén szó, az újrafeldolgozás alkalmával romlik az anyag minősége, így pl. reklámcélokra a továbbiakban már nem használható fel. Mégis, mekkora mennyiségről van szó? Kisebb településeken a heti terjesztett ingyenes reklámanyag mennyisége (szórólapok, ingyenes újságok, katalógusok) háztartásonként átlagosan heti 30-40 dkg, nagyobb városokban, megyeszékhelyeken és vonzáskörzetükben elérheti a heti 1 kg-ot, Budapesten esetenként meghaladhatja a heti 2!!! kilogrammot.

Az üzletek közötti egyre élesedő verseny, és az elmúlt években történt mennyiségi növekedés pedig azt mutatja, hogy a jövőben is minden évben egyre több és több papírt fogok kapni a postaládámba.

Valamit azonban tenni kell. Úgy néz ki, a döntés jogát elvették tőlem, hiszen nem kértek előzetesen hozzájárulást ahhoz, hogy az én postaládámba ilyen kiadványokat kézbesítsenek. Lemondhatok ezekről, vagy köteles vagyok fogadni a kiadványokat? Néhány írószerboltban már kaphatóak matricák „Nem kérek szórólapot” felirattal, vagy akár saját magam is nyomtathatok ilyet, és elhelyezhetem a postaládámon. Vagy felhívhatom a szórólapoztató üzleteket, esetleg a terjesztő vállalkozásokat, hogy nekem ne kézbesítsék kiadványaikat.

Sajnos eddig Magyarországon nem volt arra lehetőség, hogy szervezetten, érdekképviselet mögé állva lemondhassak a címzetlen akciós újságokról, szórólapokról. Létezik azonban egy új szolgáltatás, amely ingyenes, és amely segítségével tehermentesíthetem a postaládám és a környezetet. A szolgáltatás lényege, hogy a szorolaponline.hu weboldalon regisztrálva csatlakozhatok a terjesztő vállalkozás matricaprogramjához. A postaládára kerülő „Nem kérek reklámkiadványt” matricára a terjesztést végző munkatársak fokozottan figyelnek, és ügyelnek arra, hogy a program résztvevői ne kapjanak reklámkiadványt. Emellett a szolgáltatás életre hívója tájékoztatja a hirdető üzleteket és vállalkozásokat, hogy mennyivel kevesebb kiadványt gyártassanak. Így az a szórólap, amit nekem nem kézbesítenek, soha nem is kerül legyártásra, vagyis nem termelődik hulladék, aminek kezeléséről, újrahasznosításáról gondoskodni kellene.

Azért, hogy a kezdeményezés a hirdetők számára is vonzó legyen, a terjesztett kiadványokat a szórólaponline a felhasználói számára elérhetővé teszi weboldalán, és a papír alapú kiadványok helyett elektronikus levélben értesíti a feliratkozókat, hogy kiadványuk érkezett. Ezzel a környezettudatos fogyasztók valóban tehetnek valamit a környezetük és a postaládájuk védelméért, a hirdetők számára pedig XXI. századi módon továbbra is elérhető marad ez a nagyon fontos vásárlói réteg. A szolgáltatás népszerűségét mutatja, hogy már az első hónapban több hazai és nemzetközi üzletlánc is elérhetővé tette kiadványát a szórólaponline rendszerében.

10.2 MPS és 41pounds.org

Angol és amerikai módszer a kéretlen postai levelek szűrésére

2 egymáshoz hasonló rendszer működik az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában. Az elve dióhéjban mindkettőnek ugyanaz: azok, akik nem szeretnének kéretlen leveleket kapni postaládájukba, regisztrálhatnak egy adatbázisba és a szolgáltatást nyújtó megakadályozza, hogy a vele kapcsolatban álló DM küldő cégek kéretlen reklámanyagokat küldjenek neki.
Hogy ez hogy néz ki a gyakorlatban?

Angilában létrejött egy Direkt Marketing Szövetség amely létrehozta a Mailing Preference Service (MPS) szolgáltatást. Ez egy 20 éves múlttal rendelkező, ingyenes szolgáltatás a lakosság, magányszemélyek részére és közvetlenül a DM levelek küldésére szakosodott iparág alapította. Célja az, hogy kiszűrjék a címlistáról azokat a személyeket, akik nem kívánnak ilyen jellegű leveleket kapni és meg is akadályozzák, hogy a Szövetség tagjaitól megkapják ezeket a kéretlen leveleket. Természetesen erőfeszítéseket tesznek azért is, hogy a nem DMA tagok is tartsák tiszteletben ezt a kérést. A csökkenést az amerikai rendszerhez hasonlóan 4 hónapon belül ígérik. Előfordulhat olyan eset, amikor valamely cég mégsem teljesíti ezt, akkor az MPS az Advertising Standard Authority (ASA) – hoz fordul és a panaszossal együtt vizsgálja az esetet.

Amerikában 41pounds.org nevű szervezet szolgáltatása bár nem ingyenes, 5 évre baráti 41 dolláros (kevesebb, mint 9000 Ft) árat kérnek érte, pénzvisszafizetési garanciával. Nevét egyébként a szervezet onnan kapta, hogy évente kb. 41 fontnyi, vagyis 18,6 kg levélszemét kerül 1-1 postaládákba Amerikában. Alapítói pedig három testvér, akik leginkább a környezeti hatások miatt hozták létre a szolgáltatást, hiszen 4 millió tonna levélszemét termeléséhez évi 100 millió fa esik áldozatul és 28 milliárd liter vizet használnak fel, amelyen felül még ott vannak a kibocsátott gázok és a szemét eltakarítása is.

Akik regisztrálnak a szervezethez, mindössze csak meg kell adniuk elérhetőségeiket, amelyek alapján a 41pounds.org felveszi a kapcsolatot 20-30 DM leveleket küldő céggel és jelzi nekik, hogy adott címre ne küldjenek több reklámot. Ez alól természetesen kivételt képeznek azok, amelyektől a címzett továbbra is szeretne kapni, amit egy listában meg is jelölhet.

Van olyan eset, amikor a személyes lemondást kér az adott cég. Ebben az esetben a 41pounds.org előre címzett levelezőlapokat küld a lemondónak, akiknek annyi dolguk van, hogy aláírják és elküldjék kérelmüket.

Ezzel a fajta szolgáltatással egy háztartás 4 hónap alatt akár 95%-al is lecsökkentheti az ilyen jellegű levélszemetek számát, ami nem elhanyagolható arány.

***Érdekesség
A 41pounds.org a bevétele egyharmadát olyan környezetvédő szervezetek és közösségek kapják meg, amelyet az előfizetők választanak ki. Így többek között a Trees for the future vagy a Friends of the Urban Forest kap támogatást – amely szervezetek egyébként, ha kéri az előfizető, akár 150 fát is ültetnek az ő nevében.

A szolgáltatás az első öt éve alatt már 5 millió fontnyi levélszeméttől mentesítette így a postaládákat és kb. 40 ezer fa menekült meg így a kivágástól.

10.3 Pénzbírság és postaláda-matricázás

Néhányan láthattak már olyat, hogy egy postaládára ki van írva, vagy színes ki matricával fel van tüntetve, hogy nem kér valaki reklámot. A Spanyolországhoz tartozó Kanári szigeteken Puerto del Rosarioban is úgy gondolták, tenni kell valamit a reklámküldemények okozta környezetkárosítás ellen.

Az Önkormányzat környezetvédelmi osztálya kettős lépést tett 2010-ben a ezen kéretlen küldemények visszaszorítása érdekében. Az egyik célcsoport, a lakosság körében szétosztott 5000 db „Reklám? – Köszönöm nem!” feliratú matricát, hogy azokat ragasszák ki postaládáikra, ha nem szeretnének reklámújságokat kapni. A cégek korlátozására pedig egy rendeletet iktatott be, miszerint ha valamely cég a matrica ellenére is bedobják reklámkiadványaikat a postaládákba, 600-1800 euró közötti büntetést kell fizetnie.

A hatás természetesen nem maradt el, ugyanis példa értékkel a helyi színház több, mint 100 db-al csökkentette a kiadott programfüzetek számát és a postaládás terítést teljes mértékben megszüntette.