Visszalépés Balassagyarmaton
Az új nógrádmarcali hulladéklerakó telep megnyitásával meglehetõsen nagyot változott 2001-ben a hulladékkezelés gyakorlata Balassagyarmaton. Az új helyzet új hulladékgazdálkodási rendeletet kívánt, mely a díjemelésen kívül a lakosság számára könnyebben elfogadható, pozitív elemeket is tartalmazott. Ilyen, alighanem egyedülálló pozitívum volt a házi komposztáláshoz kapcsolódó kedvezményrendszer.Ennek értelmében azok, akik vállalták, hogy a lebomló szerves hulladékot nem dobják a hulladéktároló edénybe hanem házilag komposztálják, az első évben 10%, a második évtől 15%, a negyedik évtől 20% kedvezményben részesülhettek. Persze a kedvezmény nem csak „bemondásos alapon” járt: a rendelet előírta, hogy a hulladékszállítást végzők a kuka ürítésekor ellenőrizzék annak tartalmát. Ha valaki két ellenőrzés során „könnyűnek találtatott”, nem csak a további kedvezményektől esett el, hanem a korábbiakat is vissza kellett fizetnie. Ugyanígy, a kedvezményezetteknek szerződésben kellett vállalniuk, hogy a szolgáltató a komposztálást a helyszínen engedélyezze. Szintén elesett a kedvezményektől az is, akit a közterület-felügyelet vagy más intézkedésre jogosult hatóság környezetvédelmi, köztisztasági ügyben helyszíni bírsággal vagy szabálysértési bírsággal sújtott.
A szigorú feltételek ellenére, 2005 decemberéig 663 család vállalta szerződésben a házi komposztálást. (Ez a balassagyarmati háztartások mintegy 10%-a.)
Sajnálatos módon a képviselő-testület 2005. december végi ülésén módosította a rendeletet, megszüntetve a korábbi kedvezményrendszert. A döntés mellett számos, nem túl meggyőző érvet hallottunk. Az egyik szerint, a komposztálást végző számára az a kedvezmény, hogy kevesebb hulladékot termel. Ez az érv még meg is állná a helyét abban az esetben, ha a komposztáló családok tömegesen váltanának kisebb űrtartalmú – alacsonyabb díjú – tárolóedényre. Ugyanakkor, ezzel az indokkal meg lehetne szüntetni minden jutalmazáson alapuló szabályzót, mondván, a jó úgyis elnyeri méltó jutalmát, mint a mesében. Hát, nem nyeri. A házi komposztálás haszna sem áll meg a kert határainál.
Elhangzott az az indoklás is, hogy nem lehetett megnyugtató módon ellenőrizni, hogy van-e a kukában komposztba való hulladék, vagy nincs? Erre az a válaszunk, hogy a rendelet 8.§. (6) bekezdése tiltja mérgező, veszélyes, robbanó vagy egyéb módon káros, egészségre ártalmas anyag kukába dobását. Ezt – jobb híján – szintén a szállítást végző alkalmazottak ellenőrzik. Ugyanígy az ő feladatuk dokumentálni, ha valaki plusz hulladékot helyez ki, a tároló edényen kívül. (Ez esetben a plusz hulladék elszállítását külön számlázzák ki az ügyfélnek.)
A fentiek fényében mindenképpen visszalépésként értékeljük a rendelet módosítását. A nyugati társadalmakhoz képest még sok ledolgozni való hátránnyal rendelkezünk a lakosság környezeti tudatossága terén. Ebben a helyzetben pedig a döntéshozóknak fokozottan kellene ügyelniük arra, hogy ne adjuk fel minimális anyagi előnyökért a nehezen kiharcolt eredményeket.
Nagy Vilmos
Ipoly Unió Egyesület
