Szaporodó zsákok, avagy mit tehetünk a házi komposztálás felszámolásáért?

Négyszáznyolcvanhét. Ennyi zsák zöldhulladékot számoltam össze, mikor egy hónappal ezelőtt a házunktól lesétáltam a buszmegállóig, pedig nincs is messze. A jelenséghez hozzá tartozik, hogy Érden (történetesen itt lakom) aznapra hirdették meg a „zöldjárat”-ot. Tudják, ilyenkor bárki kirakhatja a lehullott lombot, összekötözött ágnyesedéket, és a szolgáltató díjmentesen elszállítja. Ezzel a díjmentességgel persze van egy kis baj. Csak a legnaivabbak gondolhatják, hogy a díjmentesség azt jelenti, hogy nem kell fizetnünk érte. Keményen fizet érte minden lakos, csak nem tud róla, diszkréten eldugták az árat a szemétdíjban. Én, mint HuMuSz munkatárs persze rengeteget hallok – sőt beszélek – a differenciált szemétdíjról, de úgy látszik Érden nem érvényesül az „annyit fizess, amennyit szemetelsz!” elve.

Pedig a helyi újság nagy mellénnyel hirdette, hogy milyen nagy erőfeszítéseket tesznek a zöldhulladék otthoni komposztálásának népszerűsítésére érdekében. Osztogattak komposztálót, kiadványt, hirdettek, propagáltak, mozgósítottak a nemes cél elérése érdekében. Most meg elviszik a ház elől. Na, ha valami, akkor ez biztosan nem ösztönöz a zöldjavak otthoni komposztálására! Miközben a busz felé sétálva a zsákokat számolgattam, érdekes dolgot vettem észre. A csudaszép, mérnöki precizitással gondozott telkek elé nem raktak ki zsákokat. Valószínű a gazdáik tudják, hogy a zöldjavak értéket jelentenek, és akkor se adnák oda, ha fizetnének érte. Az sem lehet véletlen, hogy a nyugdíjas kertész bácsi egy hajnali órában pironkodva ugyan, de betalicskázott néhány zsákot a második szomszéd háza elől. Na igen, ki korán kel, aranyat lel.

 

A szolgáltatót persze megértem. Az akcióval jól keres, miközben igyekszik betartani az uniós szabályokat, és csökkenti a lerakóra kerülő hulladék szerves anyag tartalmát. Biztos, hogy nem számított ekkora érdeklődésre. A lakók olyan sok zsákot raktak ki, hogy nem győzték szállítani. Így eshetett meg, hogy teltek múltak a napok, majd a hetek, és a szállítók még mindig nem jutottak el az utcánkba. Az idő kertészkedésre alkalmas volt, lassan a ráérősebbek is észbe kaptak. Elvégre „ingyenes” akció van, élelmes fogyasztó ebből nem maradhat ki! Végül egy hónap alatt a 487-ből 718-lett. 718 zsák komposztálható hulladékot raktak ki arra a két utcára, amin lesétálok a buszhoz. Mit mondjak, jól megy a sorunk!

 

Rozgonyi Zoltán - Hulladék Munkaszövetség