Máriahalom is komposztálásra buzdít

Hulladékos alapismeretek 4. - Égetés helyett komposztálás

Ebben az évben különösen sok máriahalmi, csaknem a fél falu részt vett a település utcaképének, környeze-tének rendbetételén - ennek köszönhetően kapott például elismerést a Máriahalmi Polgárőr és Faluvédő Egyesületen keresztül a falu az Országos Tájsebészeti Programban. Mindezen emberek munkáját, a falu lakosságának pél-daértékű összefogását veszi semmibe, aki még mindig az árokszélre, patakpartra hordja a szemetet. Nyilvánvaló, hogy mindenkinek a gondolkodását nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, türelemre van szükség, ezért gondoljuk folytatásra érdemesnek ezt a hulladékos sorozatot. Ez alkalommal a sajnálatosan igen elterjedt és felet-tébb káros őszi avarégetés ellen, s egyúttal a komposztálás mellett agitálunk.
A komposztálás az egyik leghatékonyabb hulladékkezelési technika, egyetlen hátránya, hogy csak a szerves hulladékok esetében jöhet számításba. Mivel azonban a szerves összetevők a hulladéknak akár 60%-át is kiteszik, feltétlenül érdemes Máriahalmon is kihasználni a kertes lakókörnyezet kínálta ideális lehetőséget. A kerti hulladék, fű, avar ártalmatlanítása sajnos egyelőre döntően égetéssel történik, ami a füst kellemetlen szaga mellett sajnos az egészségre is igen ártalmas, hiszen így sok egyéb szennyezőanyag mellett például rákkeltő dioxinok is a levegőbe kerülnek. Nem véletlen, hogy Nyu-gat-Európában az avarégetést, tarlóégetés már régóta - súlyos büntetés terhe mellett - tiltják a jogszabályok. Ez nem cso-da, hiszen a szerves anyagok igen értékesek, szabad térben történő elégetésük a környezetszennyezésen túlmenően az erőforrásokkal való pazarlás is.

A komposztálás igen egyszerű, lényege a szerves anyagok oxigénben gazdag környezetben történő bontása baktériumok, gombák és néhány magasabb rendű szervezet (férgek, ízeltlábúak) segítségével, mely folyamat végén értékes talajjavító anyag, komposzt keletkezik. A legegyszerűebb esetben már az is elegendő, ha egy kupacba hordjuk a kertben keletkező szerves anyagokat, azonban ha a sikert nem akarjuk a véletlenre bízni, érdemes az alábbi tanácsokat megfogadni:
Első lépés - a helykijelölés: a kert egy félreeső, de jól megközelíthető, félárnyékos pontját válasszuk ki, ahol biztosítható egy olyan kb. 3x1,5 méteres terület, amelyet aztán már nem fogunk bolygatni, áttelepíteni. Ez valójában két (sőt helyhiány esetén három) komposzthalom számára elegendő. A halmok ugyanis így felváltva üzemelhetnek, amíg az egyiket rakjuk, a másik érik. A harmadik rekeszbe a nehezen bomló vagy növekedésgátló anyagot tartalmazó növényi részek (dió- és vad-gesztenyelevél) kerülhetnek. Szerencsés választás, ha jó talajú területre, és nem homokra rakjuk a halmokat.
Második lépés - a komposztálókeret kialakítása: erre akkor van szükség, ha helyhiánnyal küzdünk, ám komposztálni e nélkül is lehet. A keret mintegy 1-1,5 m magas legyen, és minden oldalról nyitott, hogy a komposztkupac szellőzését biz-tosítani tudja. Célszerű legalább egyik oldalát könnyen kiszedhetővé alakítani, hogy a komposzt később könnyen hozzá-férhető legyen. Sokan csak egy gödröt ásnak, és abba hordják a szerves hulladékot, ami azért nem szerencsés megoldás, mert így a gödörben - elegendő levegő híján - azok a folyamatok válnak meghatározóvá, amelyek nem komposztálódáshoz, hanem rothadáshoz vezetnek. Ebben az esetben jellemző a szerves anyag bebüdösödése is. Végeredményben így is keletkezik a növények számára felvehető tápanyag, de jóval kevesebb, mintha komposztálódás történt volna.
Harmadik lépés - a komposztprizma kialakítása: természetesen ez sem kötelező, a komposztálódás e nélkül is megtörté-nik. Ha a folyamatosan keletkező szerves hulladékot rendszeresen összehordjuk, kupacoljuk, majd egy évig hagyjuk érni, szép lassan elkészül a komposzt. Ha figyelünk a kupac felépítésére, az egész folyamat gyorsabb, hatékonyabb. A prizma aljára a tavaszi metszésből származó gallyak kerüljenek. Erre rakhatjuk az első hulladékréteget (kerti és konyhai vegye-sen), majd egy sor állati trágya (ha van), és egy réteg termőföld következzen. Ha még van bedolgozható hulladékunk, rakhatjuk a tetejére a következő, ugyanilyen módon felépített rétegsort.
Negyedik lépés - a komposzthalom működtetése: ha jól szellőző a kupacunk, akár magára is hagyhatjuk. A lelkesebbek havonta átforgathatják, aminek megvan az az előnye, hogy a benne fejlődő rovarlárvák kialakulását így megakadályozhat-juk. Ennél fontosabb teendő a komposzthalom működéséhez szükséges nedvesség folyamatos (!) biztosítása. Arra azonban figyelni kell, hogy túl sok víz se kerüljön a komposztra, mert akkor a levegőellátásban keletkeznek zavarok.
Ötödik lépés - a komposzt felhasználása: félig érett állapotban (2-3 hónapos érlelés után) a talajfelszínre szórhatjuk, kész állapotban (egy év elmúltával) nem túl mélyre bekapálva fejti ki legjobban hatását.

A komposztálás forgatás, szellőztetés nélkül lassabban történik meg, ilyenkor célszerű egy teljes nyarat pihentetni a félig már komposztálódott anyagot, mégpedig úgy, hogy tavasszal tököt ültetünk rá, ami egész nyáron segíti az árnyékolást, a szükséges nedvesség megőrzését - mindemellett termést is gazdagon ad.
A komposzt amellett, hogy csodálatos talajerő-utánpótló, a hulladék kezelésében is páratlan lehetőséget kínál. Gyakorlati-lag minden szerves anyagot, hulladékot komposztálhatunk, sőt a kész komposzt összetétele annál kedvezőbb, minél több-féle anyagból készült! Fontos tudnivaló, hogy egyszerre egyféle anyagot - különösen füvet - nagy mennyiségben ne rakjunk a halomra, ebben az esetben ajánlatos földdel, forgáccsal keverni.
A következőkben néhány gyakori félreértést kell tisztázni. Sokhelyütt olvasni, hogy bizonyos dolgokat nem szabad komposztálni. Még egyszer le kell tehát szögezni, hogy gyakorlatilag minden szerves anyag komposztálható, legfeljebb egyes esetekben a folyamat némi odafigyelést igényel. A problémás anyagok között található néhány fának (dió, vadgesztenye) a levele. Ezek növekedésgátló anyagot tartalmaznak, ezért különleges elbánást igényelnek: kis mennyiséget nyugodtan rakhatunk belőlük a komposztba, nagyobb mennyiség esetén azonban külön halomba érdemes hordani ezeket. 2 év alatt lebomlanak bennük a növekedést gátló anyagok és nem okoznak problémát. Ugyancsak lassan bomlanak a kemény, viaszos levelek, ezeket se tegyük a többi közé, hanem külön komposztáljuk, majd a második évben lehet keverni a friss szerves anyaggal.
Problémás csoport a banán, a narancs, valamint a citrom héja. Ezek különféle vegyszermaradványokat tartalmazhatnak (ez persze nincs kizárva a hazai gyümölcsök esetében sem), ezért ugyancsak az előzőekben leírtak szerint kell eljárni, vagyis ezeket is csak mértékkel adagoljuk a komposztba. A szubtrópusi, de különösen a trópusi területről származó gyümölcsök különben is csak ritkán kerülnek a környezetvédő család asztalára.
Vitatják a kutyaürülék és az ételmaradék komposztálhatóságát is, pedig e tekintetben megint csupán a mértékre kell figyelmet fordítani. Túl nagy mennyiséget ezekből sem jó a komposztra rakni, és ajánlatos faforgáccsal, földdel keverni, takarni, hogy a rovarok ne férjenek hozzá. Ha valóban a környezetet kímélően akarunk eljárni, az ételmaradékot jobb, ha a kutyának, macskának tesszük félre, ezzel kiválthatjuk a gyári állateledeleket és ezek csomagolóanyagait.
A következő kategóriába azok a hulladékok tartoznak, amelyek nem valók a komposzthalomba. Lebomlanak ugyan, de mégsem ajánlatos az egészséges komposztba fertőzött növényi részeket tenni, ezeket nejlonba csomagolva rakjuk a szeme-tesbe vagy égessük el. Nincsen értelme üveget, fémet a kupacra hordani, mert úgysem bomlanak le. A műanyagok, mivel szerves anyagoknak számítanak, idővel (sok esetben évtizedek alatt) átalakulnak ugyan, de bizonyos típusaik, főleg a szí-nezett műanyagok - nehézfém tartalmuk miatt - akár még problematikusak is lehetnek. Veszélyes hulladékok, például szárazelem, gyógyszer, saját érdekünkben még véletlenül sem kerülhetnek a komposztra!

Forrás: www.civilkd.hu