Akár százezreket is lehet spórolni a komposztálással

A számítások alapján egy átlagos háztartásban keletkező hulladékmennyiség körülbelül 20-50 százaléka szerves anyag: például tojáshéj, kávézacc, teafű, a szobanövények elszáradt levele és minden zöldség- és gyümölcshulladék. A komposztálás a szerves hulladék újrahasznosításának a természetes módja: így látványosan csökkenthetjük a kommunális hulladék mennyiségét, ezáltal a költségeinket, a megtermelt komposzt pedig fontos szerepet játszhat a talajminőség javításában.

„Sokan akkor kezdenek el érdeklődni a komposztálás iránt, amikor például zöldövezetbe költöznek ki. Szeretnék csökkenteni a hulladékot, jó helyre juttatni a még hasznosíthatót és keresik a lehetőségeket” – meséli Eleőd-Faludy Gabriella, a családi, társasházi, intézményi és önkormányzati programokat szervező Komposztfórum Magyarország elnöke. Tapasztalatai szerint az elmúlt időszakban egyre elterjedtebb a komposztálás és az elmúlt 1-2 évben megugró érdeklődéséről számol be a 2011 óta komposztpontot működtető Humusz Szövetség is.

Ugyanakkor máig sok tévhit övezi a komposztálást: azt hiszik például, hogy a komposztálással együtt megjelennek a rágcsálók, hogy büdös vagy esetleg fertőző, ez azonban nem igaz – mondja Virágh Erika, a Humusz Szövetség közösségi programokért felelős munkatársa. Éppen ezért sokszor előfordul, hogy bár egy lakóközösség többsége belefogna a komposztálásba, egy-két ember vétója miatt ez végül elbukik. "Márpedig csak karban kell tartani a komposztot, és oda kell figyelni arra, hogy ne kerüljenek bele oda nem illő anyagok, és nem lesz probléma” – emelte ki Virágh Erika.

Egy társasház ráadásul sokat spórolhat azzal, ha belevág. Mi sem példázza jobban, mint hogy a Komposztfórum Magyarország Egyesület segített kialakítani egy 40 lakásos, XII. kerületi épület komposztrendszerét: a program elindulásakor 4 darab 240 literes kukával rendelkeztek, amelyek éves díja megközelítette a 700 ezer forintot, ezt 3 év alatt a felére csökkentették. Egy tízlakásos háznál két komposztáló 30-50 ezer forintból már kiépíthető, és évente 20-30 ezer forintot kell körülbelül ráfordítani, önkormányzati támogatással azonban minden szükséges eszközt egyszerre be lehet szerezni.

Lakásban pedig már akár egy vödörrel is el lehet kezdeni a komposztálást. „A legtöbben a kerti komposztálás felé húznának, de aki belevág a beltéribe, arról számol be, hogy egyszerű. A kertihez is elég egy fából készített komposztkeret. Az a legjobb, és egy idő után a keret is komposztálható. De a kerti komposztot is csak úgy kéthavonta kell átforgatni, teljesen mondjuk fél évente, persze minden attól függ, mi is kerül bele. Nem kell vele sokat foglalkozni, a természet végzi a dolgát” – mondja Virágh Erika.

Budapesten az elmúlt években – a megnövekedett igényre reflektálva egyre több közösségi komposztpontot építettek ki – ezeknél kell jobban odafigyelni, hiszen sok minden belekerülhet, ami nem oda való: a déli gyümölcsök héját például vegyszerrel kezelik, és van, hogy lebomló zacskóban dobják bele a komposztálni valót, ez azonban nem bomlik le, csak szétesik, hiszen csak ipari módszerekkel lehet lebontani ezeket a zacskókat.

Világszerte számos nagyvárosban vannak már komposztprogramok, és egyre több helyen cél, hogy csökkentsék a hulladékot, valamint hogy mást állítsanak elő belőle: Párizs több kerületében is működik már a komposztprogram, Bécsben pedig már 1986 óta külön gyűjtik a biohulladékot, amiből természetesen komposzt készül.  Az ausztrál Share Waste a közösség erején nyugszik: a kezdeményezéssel bárki megtalálhatja a hulladékával a hozzá legközelebb eső komposztálót, vagy kérhet más komposztjából. Milánóban 2014 óta barna kukában gyűjtik az ételhulladékot, ami biogáz és szintén komposzt alapján adja.

Nagyon nem mindegy, hogy biohulladékról, zöldhulladékról vagy élelmiszerhulladékról beszélünk

Míg a zöldövezettel rendelkező budapesti kerületekben a zöldhulladékot (ami alatt elsősorban kerti hulladékot értünk) szelektíven gyűjtik és szállítják el, a belvárosban nincs általános megoldás a hulladéktörvény által is mostoha helyzetben hagyott konyhai hulladékra.

A 2012-es hulladéktörvény biohulladékként a biológiailag lebomló, parkokból származó vagy kerti hulladékot, a háztartásokban, éttermekben, étkeztetőkben és kiskereskedelmi tevékenységet folytató létesítményekben képződő élelmiszer- és konyhai hulladékot, valamint az ezekhez hasonló, élelmiszer-feldolgozó üzemekben képződő hulladékot határozza meg. Így azonban egy kalap alá kerül a kerti zöldhulladéktól elkezdve a moslékig minden, holott legalább három különbözőféle gyűjtési rendszert kellene kiépíteni ehhez, hiszen máshol és máshogy keletkeznek. Külön kellene gyűjteni az élelmiszerhulladékot, a még komposztálásra alkalmas konyhai zöldhulladékot és a főleg kertekben, parkokban keletkező kerti zöldhulladékot is, ami közül nem is minden komposztálható.

Mi a helyzet Budapesten?

Különösebb akadályba azonban nem ütközik a komposztálás, egy 2003-as rendelet meg is határozza annak műszaki követelményeit és a közösségi komposztálás fogalmát és módját. Nincs szükség engedélyre a komposztálás kiépítéséhez, egy közös kerttel, udvarral rendelkező társasház tulajdonostársai szabadon belevághatnak.

Több budapesti kerületben már hosszú évek óta működik komposztprogram, míg van, ahol egyáltalán nincs. 2006-tól 2015 végéig támogatta az Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. (FKF) a házi komposztálási program keretén belül az önkormányzatokat komposztálótartályok beszerzésével, 9 év alatt 15 kerülettel működtek együtt, és 5800 komposztálóedényt osztottak ki.

„Sajnos, úgy láttuk, hogy elsősorban a zöldterülettel rendelkező önkormányzatok érdeklődtek, ahol amúgy is sok a kertes ház. Minden azon múlik viszont, hogy van-e egy ember az önkormányzatnál vagy akár egy társasháznál, aki ezt magára veszi – mondja Eleőd-Faludy Gabriella. – Egy több tízezres kerületben pár száz láda kiosztása érdemben még nem oldja meg a konyhai hulladék komposztálását” – teszi hozzá.

Az FKF arról tájékoztatta lapunkat, hogy csak egyszeri támogatást tudott nyújtani az önkormányzatoknak, és végesek voltak a forrásaik, így ezután a kerületeken múlt, folytatják-e a programot, és fordítanak-e erre anyagi forrást, lehetőségeikhez mérten azonban továbbra is keresik annak lehetőségét, hogy a lakossági zöldhulladék-komposztálás útján történő hasznosítását elősegítsék az önkormányzatokkal együttműködésben. Jelenleg a források csökkenése ellenére továbbra is nagy a szerepe a zöldhulladékok hasznosításában az erre a célra megvásárolható, vagy az önkormányzatok által ingyenesen adott FKF logós zöldhulladékgyűjtő zsákoknak, illetve azok begyűjtésének. A fővárosi önkormányzat által koordinált Környezetvédelmi Alap is minden évben támogatja a komposztálás kiépítését, 25 százalékos önrészt kérnek a vissza nem térítendő támogatás mellé. Ezt civil szervezetek, budapesti telephelyű köznevelési intézmények, felsőoktatási intézmények és társasházak pályázhatják meg.

Mi lesz veled, biohulladék?

2023-tól az EU-ban kötelező lesz a biohulladék külön gyűjtése és az Európai Parlament egy 2018-as irányelve kimondja, hogy a biohulladékot a keletkezése helyén kell elkülöníteni és feldolgozni, nem keveredhet más típusú hulladékkal. Hazai jogszabály még nincs, elvileg a megjelenés után az FKF és a többi közszolgáltató fogja elvégezni ezt a feladatot.

„Az ideális az lenne, ha helyben maradna a komposzt, mert a kész komposzt felhasználása is kérdéses: folyamatosan változik a tartalma, ellenőrizni kell, hogy nem tartalmaz-e toxikus anyagot, és minősíttetni kell ahhoz, hogy eladhassuk. Ezért lenne jó helyben tartani. Így tudjuk, mi kerül bele” – véli a Komposztfórum elnöke. Abban még sajnos ne reménykedjenek a lakók, hogy a megtermelt komposztot eladhatják, a minősítés ugyanis bonyolult és már hulladékgazdálkodási tevékenységnek minősülne, így saját célra tudják hasznosítani vagy felajánlani a kerttel rendelkezőknek. Bár már a közös költségek csökkentése is elég erős érv arra, hogy belevágjanak – véli Eleőd-Faludy.

forrás: https://hvg.hu/gazdasag/20200303_komposztalas_budapest_eu_rendelet?fbcli...