Élő kert - Miért komposztáljunk?

Élő kert - Miért komposztáljunk?

A tizenkét lakásos társasházban kezdetben csak a kutatóintézeti dolgozók laktak. Szokássá vált, hogy akinek valamiből többlete volt, kitette a folyosóra, és akinek szüksége volt rá, elvitte. Bár majdnem mindenki kertészdiplomával rendelkezett, nemcsak termékek, tárgyak, de tapasztalatok cseréje is teret kapott.

Összefutva az előtérben két lakótól kaptam a kérdést: beleteheti-e a komposztjába a diófalevelet. A több kiadást megért kiskerti könyv szerzője saját tapasztalataira támaszkodva állította: az előző állásponttal ellentétben lehet komposztálni a diólevelet. Magam a véletlenül épp a tarisznyámban lévő Biokultúra folyóirat egyik 2000. évi számát adtam oda, amelyben Diófalevélből jó komposztot címmel Kovács Dénes egyetemi hallgató írta meg ezzel kapcsolatban végzett kísérleteiről az eredményt: "A komposztálás hatására a diófalevélben található növekedésgátló anyag átalakul, lebomlik, így a belőle készült komposzt a növények számára nem káros. Nem okozott depressziót, még a kontrolltalaj eredményeit is felülmúlta."

Alig váltunk el, amikor egy hetilap Kiskert rovata került a kezembe, benne egy "biogazda" ezt tanácsolja: "A dió levelét soha ne vessük a komposztba." Lehetséges, hogy a biogazda nem olvassa a szakmai újságot, vagy saját tapasztalatai alapján helyezkedik a már túlhaladott álláspontra?

Az életigenlő kertben a tápanyag utánpótlásához, a talajerő fenntartásához csak természetes anyagok használhatók fel. Az istállótrágya beszerzése nehézségekbe ütközik, de a "szemétnek" nyilvánított hulladékból komposztálással korhaszthatunk a növények számára felvehető tápanyagot.

Az egyik, a közlekedést is veszélyeztető "füstcsinálót" - növényi hulladék elégetőjét - megkérdeztem, nem sajnálja a növényei számára oly szükséges tápanyagot. A válasz barátságtalanul és büszkén hangzott: van neki elég pénze műtrágyára. Akinek a pénze mellett felelősségérzete is van, az egyrészt nem szennyezi a levegőt égetésének fojtó füstjével, és elgondolkozhat azon is, hogy nem lehet csak műtrágyával gazdálkodni a talajerővel, mert ha túlzásba visszük, még az életlehetőséget is "elsózzuk" a növények alól.

Alakítsunk ki kertünkben félárnyékos helyen komposztálót. Ne ássunk gödröt, csak a talajfelszínt tömörítsük. A felesleges víz elvezetéséről is gondoskodjunk, mert a komposzt akkor érlelődik jól, ha összemarkolva nem esik szét, de nem is tudunk vizet csavarni belőle. Nagy esőzések idején takarószövettel - lehet egy kimustrált szőnyeg is - védjük a komposzthalmot az átmosástól. Ne adjunk hozzá műtrágyát, mert azzal a komposzt dolgozóit, a láthatatlan élőlényeket és a látható gilisztát irtjuk ki, azok nélkül pedig biokomposztot nem tudunk készíteni. Levegőre is szüksége van a komposzthalomnak, ezért is határozzuk meg egy-két méter között a rakás méretét. Kötegbe kötött venyige, szalmacsóva, átlyuggatott cső behelyezésével segíthetjük a levegőzést. Az átforgatás is részben ezt a célt szolgálja, mellesleg ilyenkor a véletlenül benne maradt, el nem bomló műanyagot, köveket is eltávolíthatjuk. Szemrevételezéssel és szaglással meggyőződhetünk arról, hogy jól érik-e a növényeinknek szánt táplálék.

A cikk szerzője: Győrffy Sándor

Forrás: Szabad Föld