Álomszép alomszék - Beró Szilárddal beszélgettünk

Beró Szilárd okleveles vízépítő mérnök, vállalkozó, az elmúlt 3 évben több száz családnak készített álomszéket, avagy komposzttoalettet.

Arra a kérdésre, honnan jött a komposzttoalettek gyártásának ötlete, Szilárd meghökkentő választ ad: felesége kérte születésnapi ajándékba. Ne szaladjunk azonban ennyire előre, fontos, hogy hogyan is érkezett Szilárd és családja ide. A komposzttoalett használata előfeltételez egy környezettudatos életmódot. Szilárdék úgy érezték, a városi környezet élhetetlenné vált számukra, hiányolták az egészséges élelmiszereket, tiszta levegőt és legfőképpen egy olyan közösséget, amelynek tagjaival megegyeznek értékeik, igényeik. Hosszú keresés után végül az Őrségben, Kondorfán telepedtek le, és megvásároltak egy 1200 négyzetméteres telket.

Visszakanyarodva a születésnapi ajándékhoz, a komposzttoalett kialakítása nagy kihívást jelentett Szilárdnak. Egyik barátját, egy erdélyi fafaragó mestert kért meg, hogy segítsen, és két nap alatt el is készült a pincében a toalett. Jól működött, elfogadták, élvezték, nem jelentett semmilyen kényelmetlenséget, nem volt kellemetlen szag sem. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy – kis házuk lévén –, Szilárd ruháit a fürdőszobában tartják, a komposzttoalettől egy méterre. Amit érezni lehet, az csupán enyhe avarillat. Amikor vendégeik érkeznek, az az első, hogy megmutatják az álomszéket. A legjobb reklám a közvetlen ajánlás, hiszen ha egy használó ajánlja, az a leghitelesebb.

Érdeklődtünk, hogy kik keresik meg Szilárdot, kik a fő rendelőköre. Csak magánszemélyek, cégek, fesztiválok? A fesztiválokon épített, nagyobb komposzttoaletteket látunk (élményeinkről egy korábbi cikkben írtunk), ezeknek Tőgyi Balázs a nagymestere. Szilárd elmondása szerint a komposzttoalettek leginkább magánhasználatra valók, családoknak, olyan egyéneknek, akik kertes házban laknak, ugyanis ezt napi szinten üríteni kell. Legtöbbször a vidékre kiköltözők keresik meg, például olyan családok, akik vesznek egy vályogházat, ahol nincs bent fürdőszoba, nem akarnak 110-es PVC csövet beépíteni, fekete szennyvizet termelni. Szilárd ilyenkor reméli, hogy a gazdasági okok mellett a környezetvédelem miatt is esik a komposzttoalettre a választás. A vízhiányos időszakban érdekes módon olyan megrendelői is voltak, városi emberek, akik biztonsági tartalékként vásárolták meg és a sufniban tartották. Szerinte nekik inkább mobil wc-re lett volna szükségük.

„Egy életformához kell kapcsolódnia.”

– így Szilárd. Megkérdeztük, mennyire elégedettek a vevői? Mindenki örül neki, várják, türelmetlenek, érkezik a válasz. Ha a végleges helyére kerül, mindig kér fényképet, hogy kitehesse a honlapra, és az oldallátogatók lássák, mennyire igényesen illeszkedhet egy fürdőszobába. A döntést viszont nagyon lassan hozzák meg. Több százan látogatnak naponta honlapjukra, a komposzttoalett.hu-ra. Hosszú hónapok telnek el, míg elhatározzák magukat a vásárlók. Ez azzal magyarázható, hogy az életmódváltás nem egyik napról a másikra történik. 

Nem kerülhettük azonban meg az Álomszék hátrányait. Egy négytagú családnak naponta egy alkalommal kell a 18 literes vödröt kivinni. Ez 10 kg is lehet – halljuk Szilárdtól – ezt kell cipelni, kiöblíteni. Fontos, hogy rozsdamentes vödör legyen a tárolóeszköz, mert csak ez higiénikus. A műanyag vödröt megmarja a vizelet, a felülete porózus lesz, könnyen megül benne minden, és büdös lesz. Gond akkor lehet, ha nem szakszerűen kezeljük. 50%-os szárazanyag-tartalom szükséges a megfelelő szén-nitrogén arányhoz. A szénből (szárazanyag, pl.: forgács, fűrészpor, falevél, szalma, széna, papírnyesedék) 30× több kell, mint a nitrogénből. Szilárd ajánlott nekünk pár nevet, hogyha utána szeretnénk járni a pontos eljárásnak, és érdekelnek minket a kapcsolódó részletek. Pár név a teljesség igénye nélkül: Dr. Gyulai Iván (környezetkímélő kertművelés), Szijártó Csilla és dr. Országh József (vízönellátó rendszer).

Minden álomszékre rágravírozzák a logójukat.

Meg kell még említeni hátrányként, hogy van egy kis bukéja a környéken, ahova a komposztot gyűjtik. Ő ugyan komposztkazánt épített, ugyanis ez a nitrogénben gazdag anyag pont jó a hőtermeléshez. Aki nem komposztkazánnal akar fűteni, annak Szilárd a síkkomposztálást ajánlja. Ki kell jelölni egy területet, ahova talajt szeretnénk építeni, teszünk egy kis szalmát a földre, ráborítjuk azt a bizonyos vödröt, teszünk a tetejére még egy kis szalmát. Minden helyben komposztálódik, egy-két év alatt átalakul termékeny virágfölddé.

Ezzel át is kanyarodunk az előnyökhöz. Maga a komposzt készítése áll a sor elején. Rögtön érkezik ezután egy meggyőző érv: olcsóbb, mint a szennyvízcsatorna kiépítése, ráadásul nem szennyezzük az élővizeinket. Vízépítő mérnökként Szilárd ismeri a szennyvíztelepek működését: a technológia jó lenne, viszont nehéz ellenőrizni, hogy milyen minőségű tisztított szennyvizet engednek vissza vizeinkbe. A nem jó minőségű tisztított szennyvíz méregként jelentkezik az élővizekben, ugyanakkor hiányként jelentkezik a termőföldeknél a komposzt. Nincs benne ésszerűség, mondja Szilárd, a komposzttoalettnek globális haszna van. Több annál, minthogy egy személynek közvetlen előnyei származnak belőle.

Érdeklődtünk, hogy lát-e változást az emberek hozzáállásában. Egyre többen indulnak meg vidékre, érzékeli Szilárd. Míg, ahogy említettük, a honlapjukon stabilan 100 fölött van a napi látogatók száma, egy rendezvényen, ahol előadtak komposzttoalett és kenderből készített merített papír témában több ezer hallgatójuk volt. Ezek a számok beszédesek, ugyanakkor ez már egy, a környezetvédelemre érzékeny közeg. Szilárd más csatornákon is szeretné megpróbálni megszólítani az embereket.

Víziójuk, hogy az egész országban, megyénként egy-egy kézműves manufaktúra legyen, ahol helyben készítenek komposzttoaletteket. Ingyen a mesteremberek rendelkezésére bocsátaná a sablonokat, elmehetnének hozzájuk Kondorfára, ahol van egy kulcsosházuk, megaludhatnának, Szilárd pedig átadná a munka minden csínját-bínját. Szeretné, hogy vállalkozó kedvű emberek hivatásszerűen foglalkozzanak ezzel, úgy a marketing is könnyebb lenne. Jelenleg annyi megrendelésük van, hogy nem győzik mindet kiszolgálni. Gyártókat keres inkább, tisztességes embereket, akiknek tisztességes megélhetést biztosítana. Mi kell hozzá? Körülbelül 1 millió forint beruházás, ennyi ugyanis a tőkeszükséglet ahhoz, hogy a megfelelő faipari gépeket meg lehessen venni. Ez megoldást jelenthetne azoknak is, akik szeretnének leköltözni vidékre, de félnek, miből lesz megélhetésük.

„Mi egész évben nyaralunk.”

Vidéki élet, minden megvan körülöttük, átsétálnak a patakon a kert végében, ott az Őrség, a nemzeti park – meséli Szilárd. Mindenkit bátorít, hogy induljon el, kezdjen bele, megélhetést nyújtana 20 családnak.

Mégis, vajon hogyan érdemes belevágni, ha az ember önmaga szeretne nekiállni a komposzttoalett kialakításának?

Többen vesznek tőlük csak fedeles, 18 literes vödröt. Bármilyen faanyagból el lehet készíteni köré a ládikát. Erről rengeteg rajz és videó található az interneten, lehet venni rá ülőkét, így a feléből meg tudjuk csinálni magunknak. Szilárd ezúton is biztat mindenkit: akinek van egy kis ügyessége, vágjon bele! Ő a konkurenciának örülne a legjobban.

Az interjút készítette: Vigh Dóra

Képek forrása: Beró Szilárd