Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 12 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Álmok és tények

  • 2008. április 03.
  • humusz
Ahogy elhagyjuk Alsónémedit az 50-es úton, a 30-as kilométerkõ után jobb oldalon különös dombok és gépek tûnnek fel. Föld(?)hányások, egy markoló, egy teherautó, egy aprítógép... ez az alsónémedi komposzttelep. Üzemeltetõje Bálint Levente Erdélybõl indult. Ausztriában dolgozott, ott ismerkedett meg a komposzttelep mûködésével, és fantáziát látott benne. Volt egy álma... Mozsár Gabi cikke

A képlet egyszerűnek tűnik: ami másnak hulladék, az nekünk nyersanyag. Aki meg akar szabadulni a hulladékától, az fizet nekünk azért, hogy mi azt elhozzuk tőle. Beleteszünk némi kézi és gépi munkát, a mellékterméket eladjuk égetőknek vagy mulcsként hasznosíthatjuk, majd 6-12 hónap múlva jó pénzért értékesítjük a készterméket.

Csakhogy ez még osztrák szomszédainknál sem működik ilyen egyszerűen. Ott a bemeneti oldallal még nincs baj. A szelektíven gyűjtött szerves hulladékot mérlegelik, ellenőrzik. Ha nem komposztálható hulladékot találnak benne, akkor az, aki behozta, szépen el is viheti. Ha megfelelően tiszta a behozott nyersanyag, akkor darálják, rostálják, halmokban érni hagyják. Időnként átforgatják, locsolják, majd földdel keverve kertészetekben értékesítik. De ezzel már ott is problémák szoktak lenni. Túl sok a szerves hulladék, kész komposztra nincs kereslet. Olcsón nem adják, inkább kiviszik a földekre.

Magyarországon persze más a helyzet. Itt már a nyersanyaggal is probléma van. Mivel nincs szelektíven gyűjtött zöldhulladék, kevesen akarnak ilyen módon megszabadulni tőle. Kevés a nyersanyag, ami van, az is gyakran szennyezett műanyaggal, fémmel, gumival, üveggel... Az alsónémedi telepen a beérkező zöld hulladékot átválogatják, kiszedik belőle a nem komposztálható szemetet. Ezt aztán lerakókra viszik. Kiválogatják a túl nagy tuskókat is. Amikor ebből kellő mennyiség gyűlik össze, egy Ausztriából hozatott bérgéppel aprítják fel. Ha földdel „szennyezett" a maradék, azt átrostálják, majd egy hatalmas gépben apróra zúzzák. Nem daráló ez, inkább malom. 48 nagy kalapács, 420 lóerő töri apró darabokra az akár 30 cm átmérőjű farönköket is. Ez a gép a lelke az egész technológiának. Persze használtan és használhatatlan állapotban vették. Újonnan 40 millió Ft körül lenne az ára. Megjavították és most a tulajdonos egyik szeme folyton rajta van, hiszen egy apró hiba kijavítása is súlyos összegeket emésztene fel. Persze a működtetése sem olcsó. Egy nap alatt akár 500 m3 anyagot is fel tud dolgozni, de ehhez óránként elfogyaszt 52 liter(!) gázolajat. A darálékot rostálják, a nagyobb darabok az égetőbe kerülnek, a kisebb frakciót komposztálják, majd a megrendelő igénye szerinti arányban keverik földdel. Jó esetben az igénylő el is viszi, ki is fizeti.

A tények tehát azt mutatják, hogy jelenleg kevés a megrendelés, drága és kockázatos a termelés, a készterméknek pedig nincs piaca. Hogy meddig működhet ilyen körülmények között egy ilyen komposzttelep? Nem nehéz kitalálni.

Persze döntse el a piac, hogy szükség van-e rá, vagy sem. Csakhogy akkor gondolkozzunk el azon is, hogy a nagy, regionális komposzttelepek - melyeknél a szállítási és beruházási költségek jóval nagyobbak - hasonló piaci helyzetben működőképesek lehetnek-e? Vajon jó helyre mennek az EU támogatások, ha ilyen nagyberuházásokra költik őket?

Az alsónémedi komposzttelep - a hazai kis- és középvállalkozásokhoz hasonlóan - csak akkor lehet életképes, ha igénybe vesszük a szolgáltatásaikat, ha megrendeléshez juttatjuk őket. Arra lenne szükség, hogy azokon a településeken, városrészeken, ahol nem megoldható a szerves hulladék házi komposztálása, megszervezzék a zöldjavak szelektív gyűjtését, és a lerakók helyett a településhez közeli komposzttelepre szállíttassák. Egyszerűen csak újra kellene tanulnunk a komposztálást, egyszerű, emberi léptékben kellene megoldanunk a szerves hulladék kezelését és hasznosítását is.