Örülhetünk-e a hamarosan életbe lépő visszaváltási rendszernek? - FRISSÍTVE

Háttér

Az elmúlt években prioritásként kezeltük az újrahasználat népszerűsítését, ezen belül is az újratölthető, úgynevezett többutas italcsomagolások használatának (gyártásának, forgalmazásának) ösztönzését támogató jogszabályi környezet kialakítását. A fentebb említett állásfoglalás megjelenése óta frissítettük betétdíjas adatbázisunkat, és nyílt levelet, valamint számos cikket (1, 2, 3) és szakmai anyagot (1, 2) tettünk közzé a témában, továbbá az illetékes minisztérium felé is többször jeleztük meglátásainkat. Emellett a hulladékgazdálkodásért felelős koncesszorral, a visszaváltási díjas rendszer üzemeltetését is ellátó MOHU-val szintén leültünk tárgyalni. Mindez, úgy néz ki, csekély eredményre vezetett, ugyanis az italmcsomagolások visszaváltását szabályozó, 2023. október 4-én megjelent rendelet alapján félő, hogy az újratölthető csomagolások a közeljövőben akár teljesen eltűnhetnek a boltok polcairól.

Mit kell tudni az új rendszerről?

Számos cikkben, illetve a MOHU honlapján is lehet tájékozódni az új rendszer részleteiről. A legfontosabb változás a jelenlegi betétdíjas rendszerhez képest a lakosság számára az lesz, hogy 2024. január 1-től az egyszer használatos, 0,1–3 liter űrtartalmú italcsomagolások (a PET-palack, az alumínium doboz és az üveg palackok, kivéve a tej és tejalapú italtermékek csomagolásai) után 50 forintot kell fizetni majd, ezt az összeget pedig akkor kapjuk vissza, ha a palackot/dobozt visszaváltjuk a gyűjtőpontok egyikén. A visszaválthatóságot egy vonalkód és egy logó fogja jelölni. Az újratölthető termékek (többutas üvegpalackok) esetében más a jelölést használnak majd, ezeknél a palackoknál pedig a visszaváltási díjat a gyártó határozhatja meg. (Az eltérő logó használata pozitívum, azonban az igazán jó megoldás az lenne, ha a gyártók jól láthatóan odaírnák a csomagolásra, hogy „újratölthető üveg”, akár magyar és angol nyelven is.)

A rendelet alapján minden legalább 400 négyzetméteres eladóterű élelmiszerbolt köteles visszaváltó automatát üzemeltetni esőtől, széltől védett helyen – praktikusan a bolt nyitvatartási idejében. Ha ezek az automaták meghibásodnak, akkor is biztosítania kell az üzletnek a visszaváltást, ha máshogy nem megy, kézi erővel. A rendszerhez kisebb boltok és egyéb szereplők is csatlakozhatnak. Fontos, hogy az üzleteknek biztosítaniuk kell valamennyi kötelezően visszaváltandó egyutas (tehát nem újratölthető) csomagolás visszaváltását.

Szintén lényeges, hogy az automaták a minta alapján a csomagolások regisztrált tömegét és formáját azonosítják be, illetve a termékre kerülő vonalkódot olvassák be, ehhez pedig szükség van arra, hogy sértetlen legyen a címke és ne legyen összenyomva a csomagolás.

Aminek örülhetünk

Az egyszer használatos italcsomagolásokat is magába foglaló betétdíjas rendszerre nagy szükség volt, hiszen a Reloop 2021-ben publikált adatai szerint a szakmai szervezet által vizsgált 27 európai országból 2017-ben Magyarországon volt a legmagasabb a nem a szelektív kukákba kerülő egyszer használatos italcsomagolások egy főre jutó mennyisége, az érték pedig 2019-re még tovább nőtt (összesen ~2 milliárd eldobott PET-, alumínium-, és üveg italcsomagolás; 211 db/fő/év). Ez akár 83%-kal is csökkenthető egy hatékony betétdíjas rendszer bevezetésével. Az újrahasznosítási ráta az egyes anyagtípusok tekintetében rendkívüli módon megemelkedhet [PET: 91% (Mo.: 42%), fém: 89% (Mo.: 38%), üveg: 87% (Mo.: 34%)], ami környezetvédelmi szempontból egyértelműan kívánatos.

Állásfoglalásunkban részletesebben is írunk az efféle rendszerek előnyeiről, azonban fontos megjegyezni, hogy a hulladékhierarchiában az újrahasználat megelőzi az újrahasznosítást, éppen ezért esszenciális lenne, hogy az új rendszer ne csupán ne lehetetlenítse el, de éppen hogy támogassa a többutas italcsomagolások alkalmazását. És ehhez kapcsolódódnak azok a szempontok, amelyek miatt részben fenntartásokkal, illetve félelmekkel várjuk az új rendszer kiépülését.

Aminek nem örülünk

A jogalkotó megtehette volna, hogy a piaci szereplők környezettudatosabb irányba terelése érdekében generálisan előírja a kiskereskedelemnek, hogy újratöltős palackok visszaváltására alkalmas gépet is telepíteniük kell. Nem tették, amivel félő, hogy évtizedes távlatban megágyaztak annak, hogy ne legyen, ne lehessen újratöltés. A telepítésre kerülő gépek alapból a beérkező palackokat, dobozokat törik, tömörítik, újrahasználatra alkalmatlanná teszik. Ahogy a MOHU honlapján olvasható, „a Mohu által biztosított automaták az egyutas palackok visszavételét biztosítják. Többutas üvegeket a built-in típusú berendezések mellé telepíthető, opcionális soft-drop modul tud kezelni.” Az eddigi visszaváltható palackok „továbbra is visszaválthatóak lesznek, de az egyszer használatos termékkel ellentétben nem mindenhol, csak azokban az üzletekben, ahol árusítják is azokat.” Ráadásul „A többutas palackokért nem jár kezelési díj” a visszaváltási pont (jellemzően élelmiszerüzlet) számára – szemben az egyutas csomagolásokkal, amelyekért az üzemeltetőket gépi üzemeltetési hely esetén 7,5 Ft, kézi visszaváltási hely esetén: 5 Ft + áfa/palack illeti meg. Azaz a kiskereskedelem kifejezetten ellenérdekeltnek tekinthető a többutas rendszer megtartásában, tehát félő, hogy nem fognak többutas automatát kérni, illetve nem fogják az egyébként igencsak helyigényes régebbi automatákat megtartani, hacsak a többutast forgalmazó gyártó nem lesz hajlandó legalább annyit fizetni, mint a koncesszor. (A MOHU-tól kapott információk szerint jelenleg már több mint 500 általuk telepítésre kerülő automatához igényelték a forgalmazók a modult, amely a többutas csomagolások fogadására is alkalmassá teszi a gépet.)

Komoly hátrány továbbá, hogy jelenleg sajnos nem szerepel a jogszabályi háttérben és a koncessziós szerződésben semmiféle ösztönzés a keletkező, a MOHU által kezelendő, újrahasznosítandó hulladék mennyiségének mérséklésére. A rendszer a hasznosítási rátát preferálja, ez pedig az összmennyiséghez viszonyítandó. Az összes kibocsátás mértéke nem releváns, és a koncesszornak nem származik gazdasági előnye a hulladék mennyiségének csökkentéséből.

Konklúzió, avagy milyen változtatásokra lenne szükség

Az önkéntes visszaváltási rendszerek működőképességének hosszabb távú megőrzése, netán bővülése a következő feltételek teljesülése esetén lenne lehetséges:

1. Az újrahasználatra kerülő üvegpalackok behozatalának és első forgalomba hozatalának EPR-díjmentessége (EPR: kiterjesztett gyártói felelősség), de legalábbis jelentős, 50-80%-os kedvezmény biztosítása. Az újratöltésre kerülő üvegpalackok mentesülését a következő okok indokolják: Ha a palack a fogyasztónál sérül vagy összetörik, úgy annak visszaváltására nem kerül sor, a palack nem jut vissza a gyártóhoz. A maradékhulladék-szállítás keretei közé kerül, ami teljesen más díjbeszedési és finanszírozási rendszeren alapul. Ha a palack a gyártónál, forgalmazónál megy tönkre (törik, vagy állapota miatt selejtezik) úgy a gyártó, forgalmazó a saját hulladékkezelőjének köteles átadni, tehát erre vonatkozóan egyedi szerződéssel kell rendelkeznie. (Kiegészítés: Ahogy a MOHU felhívta rá a figyelmünket, ez EPR-es termékkörből keletkező hulladék, ezért azt a koncesszornak köteles átadni, ám mivel eredeti hulladéktermelőként teszi ezt meg, jelenleg kompenzációt kaphat rá. Ez igaz, azonban véleményünk szerint jobb megoldás volna, ha a kompenzáció automatikusan járna.)
2. Az előírt, bevallott és megfizetett EPR-díj (a jelenlegi helyzet megmaradása esetén) maradéktalan visszatérítése, ha az importból Magyarországra behozott, itt belföldi kiskereskedelmi forgalomban értékesített, visszaváltott üvegpalackok a belföldi forgalmazó által maradéktalanul visszaszállításra kerülnek. [Kiegészítés: az EPR rendelet lehetőséget ad a vevői nyilatkozat intézményével (22. §) az EPR-díjfizetés alóli mentesítésre, visszatérítésre nincs mód.]
3. A visszaváltási rendszerben részt vevő kiskereskedők kötelezése az újrahasználatra is alkalmas palackok visszaváltására. Ha a gyártó mellett a kiskereskedő is önkéntesen dönthet arról, visszaváltja-e az újratölthető palackokat, akkor továbbra is kizárhatja a piacról az újrahasználatra alkalmas göngyölegeket. Egyes kiskereskedelmi láncok már így tettek (Aldi), ehhez pedig most mások is csatlakoztak (Penny és Lidl, valamint a kisebb Sparok, Tescók is).
4. Szintén nagyon fontos elem, hogy az önkéntesen visszaváltható, újratölthető palackoknál az újonnan telepített gépek várhatóan vonalkódra fognak szelektálni (ez mindeddig csak az Auchanban zajlott így). Ez azt jelentheti, hogy az egyes láncok gépei csak azokat az üvegeket fogják visszavenni, melyek a náluk forgalmazott italfajták vonalkódjával rendelkeznek. Ha ez így lesz, úgy a betétdíjas üvegek nagy része az első forduló után a kukákba kerülhet.
5. Célszerű volna jogszabályi szinten előírni, hogy az újratölthető palackok és rekeszek kezelésével és tárolásával kapcsolatos többletköltségeket a kiskereskedő legfeljebb az egyutas italcsomagolások kezeléséért kapott térítés mértékéig érvényesítheti a gyártóval szemben.
6. Szintén jogszabályi szinten kellene rendezni, hogy amely ital szegmensben van vagy lesz újratölthető csomagolás elérhető, úgy azt is kötelező választékban tartani. Ehhez kapcsolódóan érdemes megemlíteni az osztrák szabályozást, ahol kötelező kvótákat határoztak meg a kiskereskedelemben értékesített újrahasználható csomagolások arányára vonatkozóan.
7. Továbbá a jogszabályalkotók és olvasóink figyelmébe ajánljuk a Zero Waste Europe kapcsolódó ajánlásait is.

FRISSÍTÉS

Felvettük a kapcsolatot a MOHU-val, amely számos fontos kiegészítést, illetve néhány módosítást javasolt.

Az érvelésüket elfogadva kivettük az arra vonatkozó részt, miszerint a vissza nem váltott csomagolások után megmaradt 50 Ft-ok a koncesszornál maradnak, ezért a koncesszor ellenérdekelt a gyűjtés maximális felfuttatásában. Ez a pénz ugyanis nem a MOHU szabad bevétele, és a következő évi gyártói díjmegállapításkor figyelembe vételre kerül. A pénzösszeg tehát a rendszerben marad: a jogszabály külön előírja, hogy ezt a forrást a rendszer finanszírozására kell fordítani, és a gyártói díjakat csökkentő tétel [ld. Ht. 30/A. § (3) aa) és DRS Korm rendelet 26. § (3)]. Ezen felül a MOHU az állam felé komoly kötbér ellenében vállalta az uniós célértékek teljesítését (ami PET esetében 2029-re 90%). Értelemszerűen érdekelt ezek teljesítésében, amihez pedig a nagyarányú visszaváltás egyértelműen hozzájárul.

Azzal kapcsolatosan, hogy a jogalkotó megtehette volna, hogy a piaci szereplők környezettudatosabb irányba terelése érdekében újratöltős palackok visszaváltására alkalmas gépek telepítését írja elő, a MOHU megjegyezte, hogy a számviteli, adózási szabályok miatt csak az a kiskereskedő tudja a palackozónak betétdíj-visszatérítés mellett visszajuttatni a palackot, amelyik az adott terméket forgalmazza is, hiszen a visszaküldésnél az eredeti bizonylatra kell hivatkozni. Tehát egy univerzális, bárhol bármilyen többutas palackot elfogadó rendszernek egyrészt számviteli akadálya lenne, másrészt a palackok  – üzleti kapcsolatban akár nem lévő – gyártók szerinti szelekciója és visszaküldése komoly logisztikai feladat lenne, nem is beszélve az ezzel járó szén-dioxod-terhelésről. A vonatkozó részt részben módosítottuk, egyetértve azzal, hogy a többutas csomagolások logisztikáját nem vállalhatja át a MOHU. Megjegyzendő, hogy a megfogalmazás nem is erre akart utalni, hanem arra, hogy egy általánosságban minden csomagolási megoldásra kiterjedő visszaváltási rendszer jogszabályi előírása esetén a MOHU-nak minden kereskedőhöz soft drop modulos gépet kellett volna telepíteni. Az, hogy mindenütt olyan gép lett volna, ami az újratöltős palackok visszaváltására is alkalmas, nem jelentette volna a MOHU feladatainak kiterjesztését, hanem csak azt, hogy pl. a jelenleg ettől elzárkózó szereplőktől is elvárták volna, hogy újratölthető csomagolású italokat is forgalmazzanak az üzleteikben. Az pedig szabályozási, és nem a MOHU-t érintő probléma, hogy a többutasoknál nem a címke és a vonalkód, hanem a gyártó személye és a palack formája kell meghatározza az adott kereskedelmi egységben történő visszaválthatóságot. Ennek eddig is voltak anomáliái, melyeket a soft drop modulos gépek várhatóan csak fokozni fognak.

A MOHU azt is jelezte felénk, hogy véleményük szerint az új rendszer nem diszkriminálja a többutas csomagolásokat, „mivel a gépek meghibásodása esetén az egyutasok esetében is biztosítani kell a kézi átvételt, ezért aki eddig kézzel vette vissza a többutasokat, az egyutas rendszer előírása miatt erre továbbra is fel kell hogy legyen készülve, nem mondhatja, hogy a géppel már felesleges kézi visszaváltásra berendezkedni. Ráadásul a legnagyobb üzletekben az új beépített gépekhez kapcsolható a többutasokat kezelő modul, tehát a nagy beépített gépeknél lehetőség lesz az integrált kezelésre. Aki pedig eddig is géppel váltott vissza, és nem beépített gépet választ, továbbra is változatlanul használhatja a csak többutast visszaváltó gépeit (akár a formafelismerésre alapozva, nem kell ezeket a régi gépeket EAN olvasásra átállítani). A többutasoknak a díja is kedvezőbb lesz, ez is egy ösztönző elem. A lakossági app mind az egyutasok, mind a többutasok visszaválthatóságát jelezni fogja a vonalkód beolvasása után – ez is fair.” Ebben továbbra sem értünk egyet a koncesszorral. A Humusz szerint nem megalapozott, hogy az új rendszer ne diszkriminálná a többutas megoldásokat, aminek tényszerű oka, hogy az egyutas visszaváltás kötelező, a többutas pedig nem. Mivel nem kötelező, várhatóan számos üzletlánc nem fog többutas italcsomagolásokat a választékában tartani. Értelemszerűen ami kötelező, azt kénytelenek az érintettek megtenni, ami önkéntes, azt nem. Belátható, hogy míg az önkéntesség a gyártó szintjén adhat előnyös választást, a kereskedő a logisztikai költségeket nézi, ha ugyanaz a termék mindkét csomagolási módban elérhető. Az mindazonáltal üdvözlendő, hogy ahol van többutas, ott automatás és kézi visszaváltás is lehetséges. Ez biztosítékot adhat arra nézve, hogy a gép által fel nem ismert többutast is át lehet majd vetetni a boltban. Ezzel együtt kereskedője válogatja, hol lesz gond a többutas visszaváltással, hol nem. Ahol soft modulos gépre állnak át, ott szinte biztosan lesz. Azt a gyakorlat mutatja majd meg, hogy az ezzel kapcsolatos anomáliákat hogyan kezelik.

Az EPR-díjmentességet illető változtatási javaslatunkra érkező megjegyzésükre, miszerint az újrahasználható csomagolások az EPR rendelet alapján csak az első belföldi forgalomba hozatalra kötelesek díjat fizetni, ami mindenképpen kedvező, azt tudjuk válaszolni, hogy az egyutasokhoz képest ez valóban kedvező, ám a termékdíjmentesség megszűnése okán mégis igen kedvezőtlen helyzetbe hozza a többutas csomagolásokat használó gyártókat, hiszen termékdíjat az eldobósok idáig is fizettek, amit ők most az EPR-be beszámíthatnak.

A kiskereskedők újrahasználatra alkalmas palackok visszaváltására kötelezésére vonatkozó javaslatunkkal kapcsolatban a MOHU megjegyezte, hogy aki forgalmaz többutas terméket, az köteles is visszaváltani [DRS rendelet 11. § (4)]. Aki nem forgalmaz, annak az ismert korlátok miatt szerintük nem írható elő, illetve nem észszerű ezt előírni. Ezzel a Humusz Szövetség a cikkben kifejtettek okán nem ért egyet. Szerintünk ezt jogszabályi szinten elő kellene írni a hulladékkeletkezés mérséklése érdekében.

A vonalkódra történő szelektálásra vonatkozó meglátásunkkal kapcsolatban a MOHU megjegyezte, hogy ez az új gépekre igaz, a régiekre azonban nem. Jelezték: átgondolják a csak alakon alapuló felismerés fenntartását az új gépeknél is. Véleményünk szerint ez nagyon fontos lenne. Az újratöltősnél az alakon alapuló felismerés garantálhatja a soft drop modulos rendszerben a visszaváltás problémamentes megvalósulását. Köszönettel vesszük az átgondolásra vonatkozó ígéretet! Remek lenne, ha találnak erre megoldást, hiszen üzletlánconként, sőt üzletenként eltérő, milyen választákban kerülnek forgalomba egyes gyártóktól betétdíjas, újratölthető palackozású termékek.

Értékeljük a MOHU részéről tapasztalt nyitottságot és a higgadt, szakmai alapokon nyugvó párbeszédet. Továbbra is hangsúlyozzuk, hogy az általuk kitűzött cél – az egyutas italcsomagolások esetében az új visszaváltási rendszerrel egy komoly lépés megtétele, majd idővel a kibocsátás csökkentése és az újrahasználat ösztönzése felé történő további lépések megtétele – mindenképpen üdvözlendő.

Cikkeink esetében természetesen továbbra is nyitottan fogadjuk a szakmai észrevételeket és meglátásokat, amelyekre igyekszünk mihamarabb reagálni.