Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 1 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Fókuszban az újrahasználat, avagy mit tanulhatunk az osztrákoktól és a finnektől?

  • 2023. június 15.
  • Gyuri

A sokak számára még napjainkban is látens hulladékválság kezelésének sztárstartégiája az újrahasznosítás. Kézenfekvőnek tűnhet, hiszen a bevett fogyasztási szokásaink adta kényelem mellett, mindenfajta lemondás nélkül terel egy látszólag jóízű feloldás felé. Mégis: hajtűkanyarral szelelünk el a valódi megoldás elől. Bár az újrahasznosítás hathatós szerepet játszik a hulladékkrízis mérséklésében, sokkal inkább alkalmas tűzoltásra, mint a probléma gyökerének kiirtására. Hosszú távon sikeres perspektíva ugyanis kifejezetten a hulladékmegelőzésre irányuló törekvésekben rejlik, amelynek egyik báziselemét az újrahasználat adja.

Az irányváltás fontosságára lassan, de biztosan a döntéshozók is ráeszmélnek, így egyre több ország törvényhozásában kerül érdemben napirendre a kérdéskör. Húzópéldák az utóbbi hónapokban is születtek: az újratöltési kvótákat szabályozó osztrák szövetségi, és a textilhulladék elkülönített gyűjtéséről szóló finn törvények uniós szinten is mintaértékkel bírnak. 

 

AUSZTRIA: AZ ÚJRAHASZNÁLAT ÉLLOVASA

 

Európában elsőként Ausztria vezetett be kötelező érvényű célértékeket az újratölthető italcsomagolásokra vonatkozóan 2020 novemberében: nemzeti hulladékgazdálkodási törvény keretében kötelező kvótákat határoztak meg a kiskereskedelemben értékesített újrahasználható csomagolások arányára vonatkozóan. Ennek mentén 2025-re 25%-os követelményt írtak elő, ami 2030-ra minimum 30 %-os szintig emelkedik. Az italcsomagolások újrahasználatára vonatkozó általános célok meghatározása mellett a törvény minimumkvótákat is bevezet: az egyes italkategóriáknak így legalább 10% és 15% közötti újrahasználható csomagolási kvótát kell biztosítaniuk. 

A törvény 2025 elejétől a műanyagból vagy fémből készült eldobható, egyszer használatos italcsomagolásokra is bevezeti a nemzeti betétdíjas visszavételi rendszert, valamint új illetéket szabott ki a műanyag csomagolások gyártóira és importőreire. A szabályozás a fogyasztók transzparens tájékoztatására is kitér, annak érdekében, hogy megkönnyítsék a fenntarthatóbb lehetőségek kiválasztását. Ennek értelmében az italcsomagolások eladói kötelesek az egyszer használatos és az újrahasználható italcsomagolásokat az értékesítés helyén egyértelműen és jól láthatóan felcímkézni. 

 

A számszerű igazság

Ausztriában évente nagyjából 900.000 tonna műanyag hulladék keletkezik, ez a szám a becslések szerint a COVID-19 világjárvány idején, 2021-ben már az egymillió tonnás plafont súrolta. Szerencsétlen együttállás, hogy mindezt alacsony, jelenleg 19% körüli újrahasználati ráta kíséri. A törvény indíttatása így egyértelmű: a műanyaghulladék-áradat kezelése, elsősorban a műanyag italcsomagolások megcélzásával. Fő célja, hogy 2025-re a 2018-as szinthez képest 20%-kal csökkenjen az egyszer használatos műanyag csomagolások mennyisége. 

A törvény megalkotását a környezet védelme mellett költségvetésbeli megfontolások is befolyásolták, hiszen az EU 2021-től a nem újrahasznosított műanyag csomagolások után illetéket követel a tagállamoktól. Ez a műanyagadó évente nagyságrendileg 160-180 millió eurót von el az osztrák államháztartás kasszájából. A szabályozással tehát képesek csökkenteni azt a pénzösszeget, amelyet Ausztria az EU felé köteles fizetni az unió műanyagadójának részeként. 

A változások által érintett kiskereskedők két lehetőség közül választhatnak a törvény betartására: garantálhatják egyrészt az újrahasználható termékek meghatározott választékát. Ebben az esetben minden italkategóriában – a sörtől a tejen át egészen a gyümölcslevekig – a termékek 10-15%-át visszaváltható palackban kötelesek kínálni. Másrészt garantálhatják a literben értékesített újrahasználható csomagolású italok bizonyos minimális mennyiségét is. Ez italcsoportonként a teljes eladott mennyiség 25%-a, vagy minden negyedik eladott liter.

Az osztrák jó gyakorlatról részleteket ITT lehet olvasni.

 

 

LEDOBNÁD A TEXTILT? NEM MINDEGY, HOVA!

 

A 2020-as EU-s körforgásos gazdasági cselekvési terv „a textiltermékeket olyan kulcsfontosságú termékértékláncként azonosítja, amelynek sürgősen át kell állnia a fenntartható és körforgásos termelésre, fogyasztásra és üzleti modellekre”. Az EU hulladékokról szóló keretirányelve ezért minden tagállamot arra kötelez, hogy 2025-ig vezesse be a használt textíliák elkülönített gyűjtését. A 2022 márciusában közzétett stratégia célja, hogy mérsékelje a megnövekedett fogyasztásból eredő, a vízre, az energiafogyasztásra és a környezetre gyakorolt negatív hatásokat. 

Az átalakulás éllovasa most Európa egészen más szegletében rejtőzik: Finnország volt az, aki egyedülálló módon már 2021-ben törvényben írta elő, hogy az önkormányzatoknak 2023 januárjától külön kell gyűjteniük a textíliákat. A finn hulladéktörvény osztrák társához hasonlóan az újrahasználatot helyezi előtérbe az újrahasznosítással szemben. A szabályozás igencsak időszerű: Finnországban körülbelül 40.000 tonna használt textília került a vegyes hulladékba 2019-ben, és az összes használt textil mintegy 61%-át égették el. 

A törvény értelmében a településeknek legkésőbb 2023. január 1-jéig elegendő számú regionális átvevőhelyet kellett kialakítaniuk a textilhulladékok számára. A szelektíven gyűjtött hulladékot feldolgozásra kell szállítani, a lehető legnagyobb részét újrahasználatra, vagy ha ez nem megvalósítható, a lehető legmagasabb szintű mechanikai újrahasznosításra szükséges előkészíteni. A szabályozás nem csupán az önkormányzatok, de a textilhulladékot termelő vállalkozások számára is kötelezővé tette a szelektív gyűjtést. 

 

A kísérleti nyúl

Néhány településihulladék-kezelő kísérleti jelleggel már korábban bevezette a szelektív gyűjtés rendszerét. A Helsinki Region Environmental Services (HSY) 2019-ben kezdte meg a kísérleti begyűjtési projekteket, azóta különböző begyűjtési módszereket tesztel és folyamatosan fejleszti a gyűjtőpont-hálózatot. 

Helsinki régióban, Finnország legnagyobb, több mint egymillió lakosú nagyvárosi területén 2021-ben egy átlagos személy 3,11 kg textilhulladékot termelt. A HSY bevezetett egy rendszert ennek a hulladéknak a begyűjtésére és kezelésére: a jó állapotú és újrahasználatra alkalmas ruhákat és textíliákat, valamint az újrahasznosításra szánt elhasználódott textíliákat 2019 óta a Sortti-állomásokon gyűjtik – díj ellenében. 2022-től az elhasználódott textíliák gyűjtése ingyenes lehetőségekkel kibővülve, tíz bevásárlóközpontban létrehozott gyűjtőpontokkal gyarapodott, kísérleti jelleggel.  

Az összegyűjtött, elhasználódott textíliák kezelésére is tűpontos stratégiát dolgoztak ki: először a Kivikko hulladékkezelő központban válogatják elő a darabokat, majd átfogó minőségi ellenőrzésnek vetik alá a textilhulladékot. Ezt követően rostok és újrahasznosítható anyagok szerint szétválogatják, és további válogatásra és feldolgozásra a kijelölt újrahasznosító üzembe szállítják. Az újrahasznosított szálakból fonal, nem szőtt textíliák, szigetelő-, akusztikai panelek és szűrőszövetek, valamint kompozitok készíthetők. 

 

Döcögős pálya

Helsinkiben 2023-ra tizenegy gyűjtőpontot alakítottak ki, de ennél többre lenne szükség a további textilhulladékok begyűjtéséhez. A hulladékgazdálkodási vállalat azonban vonakodik az infrastruktúra bővítésétől az ezzel járó költségek és a nemzeti és uniós jogszabályok szerinti kiterjesztett gyártói felelősségvállalási rendszer (EPR) esetleges bevezetése miatt. A további kihívást a begyűjtött textilhulladék szennyezettségi szintje jelenti, ezenfelül a válogatás során anyagveszteség is a rendszer kiegyenlítésre szoruló döccenői közé tartozik. A minőségellenőrzés a válogató céget ugyanis bünteti elvétett válogatás esetén, ebből pedig egyenesen következik, hogy a válogató cégek bizonytalanság esetén kevesebb textíliát minősítenek újrahasznosíthatónak. Újrahasznosítási oldalról is akadnak megugrandó kérdések: mivel a jelenlegi rendszer a teljes textilhulladéknak csak egy töredékét hasznosítja újra, az újrahasznosítási kapacitást is növelni kell – ezt nem segíti az a rendszeranomália, hogy az újrahasznosított anyagok piaca még elég szűk, így kérdéses a projekt gazdasági életképessége.

A finn jó gyakorlatról részleteket ITT lehet olvasni.

 

A cikket írta: Aranyodi Anita