Szakpolitika

Nem illene itt egyéni problémával előállni, de naponta kapunk leveleket hasonló esetekről. Július 22-e óta az utcán álldogál a 60 literes kukánk, 6(!) heti hulladék várakozik benne. A szolgáltató azóta nem üríti ki, mert nincs rajta matrica. Azért nincs rajta matrica, mert nem írtuk alá a kiküldött szerződést. Nagy fennakadást eddig nem okozott a dolog, mert mindössze 130 liter hulladékot termeltünk azóta, amit zsákba tettünk. A zsákot a szolgáltató elvitte, a kukát otthagyta. Kikötöttem a villanyoszlophoz, hogy a kutyák ne borítsák fel, közben meg szépen komposztálunk és szelektálunk.

Előző számunkban beszámoltunk róla, hogy minden érdekcsoport részt vehetett a termékíjról szóló egyeztető tárgyalásokon. Azóta elkészült a minisztérium tervezete, de nincs benne semmi olyan releváns módosítás, amely alapvetően új helyzetet teremtene. Semmivel nem kerülünk közelebb az eredeti hulladékcsökkentési célhoz. A hasznosítási célok teljesítéséhez sem visz közelebb a koncepció. Ha pedig csupán bizonyos körök adminisztrációjának csökkentése a cél, akkor nem biztos, hogy érdemes a törvényhez hozzányúlni.

Akkor kezdjük az ismétléssel. A hulladékgazdálkodási törvény értelmében új települési hulladéklerakó kizárólag térségi célokra építhető. Nem egy nagy ötlet, de ezt most hagyjuk. A térségi hulladéklerakók telepítési feltételeit az OTrT.* szabályozza. Eredetileg úgy rendelkezett, hogy ezek a (nagykapacitású) lerakók nem jelölhetők ki a települések belterületének 1000 méteres körzetében, valamint a repülőterek 15 km-es övezetén belül. Alig fél év múlva, 2004-ben két nagy tudású parlamenti képviselő kezdeményezte, hogy a „szükségtelenül szigorú” védő övezeteket 500 méterre illetve 13 kilométerre csökkentsék le (ld. KukaBúvár, 2004. nyár). A HuMuSz kezdeményezésére az Alkotmánybíróság (AB) megszüntette a módosítást (ld. KukaBúvár, 2004. ősz). Mivel az AB határozata mindenkire nézve kötelező– itt akár be is fejeződhetett volna. De nem.

Decemberben lépett életbe az új uniós Hulladék Keretirányelv (HKI), melynek átvétele egy sor kötelezettséget ró a tagállamokra, ugyanakkor nagyszerű lehetőség arra, hogy egy átlátható, hosszú távon kiszámítható rendszert hozzunk létre saját Hulladékgazdálkodási törvényünk (Hgt.) átalakításával. Kötelezettség és lehetőség is egyben. Kérdés, hogy eleget tudunk-e tenni kötelezettségeinknek és tudunk-e élni lehetőségeinkkel, a meglehetősen szűkös határidőkön belül. A határidőket az EU szabta meg, de a munkát környezetünk tragikus állapota is sürgeti.

Május végén közel száz érdeklődő szakember, meghívott előadó, komposztálási eszközöket előállító vagy forgalmazó cég jelent meg Budapesten, hogy megismerkedjen a házi komposztálás magyarországi lehetőségeivel.