Késedelem és bizonytalanság
2009 (!) januárjától lépne hatályba az Országos Hulladékgazdálkodási Terv (OHT), ehhez képest még el sem készült. Decemberben már legalább volt miről tárgyalni, gyorsan össze is hívtunk egy fórumot, amire szép számmal összejöttek a hulladékos szakma képviselői. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk értékelésünket a terv vázlatáról.
Nem csoda, hogy ilyen lemaradásban van a szaktárca a tervezésben, ha mindössze egy fős apparátust képes erre a munkára kiállítani. Egy ilyen formátumú stratégiai folyamatot 10-12 szakember tudna megfelelően elvégezni! A stratégiai diskurzus is elmaradt, a tavaszi értelmetlen egyeztetési folyamat során ugyanis még nem volt miről vitatkozni.
A legalapvetőbb kérdéseket sem teszi fel az OHT. Milyen országban szeretnénk élni? A közszolgáltatást piaci folyamatoknak engedjük át vagy a közhasznú jelleg a fontos? Az önkormányzati önrendelkezés vagy a regionális társulások (és a mögöttük álló gazdálkodók) érdekei fontosabbak? Hogyan értelmezzük a felelősség kérdését? Hogyan akarunk érvényt szerezni az uniós hulladékhierarchiának? És folytathatnánk azokat a kérdéseket, amelyeket réges-régen fel kellett volna tenni.
A hulladékos adatbázisról már sokszor írtunk itt. Évekig csak becsült és rosszul interpretált adatok voltak, szégyenszemre fogalmunk sincs a mezőgazdasági hulladékok mennyiségéről, a csomagolási adatbázis továbbra is siralmas. A megjelölt trendek megalapozatlanok.
Amit nagyon fájlalunk: semmiféle jövőképet nem tartalmaz az OHT. Különböző szcenáriók kellenének, hiszen rengeteg a bizonytalanság a jövővel kapcsolatban. Hogyan alakulnak a nyersanyagárak? Hogyan növekszik a gazdaság? Hogyan változnak a fogyasztói attitűdök? Ezeket mind modellezni kellene!
A célok esetében nem látjuk az állami akaratot. Csak az unió által megkövetelt minimum célok sorakoznak itt, de hogy jutunk a „recycling society” közelébe? Az energetikai hasznosítás továbbra is túldimenzionált, csak az MBT* nevű, alapvetően technokrata koncepciót vázolja terv. A csomagolási célkitűzések nem említik a megelőzés fontosságát, egyáltalán létjogosultságát! Nincsenek megelőzési célok az egyes hulladékáramoknál, a probléma sok esetben a begyűjtés körülményeire van degradálva. A jogi szabályozásról szóló rész sajnálatosan gyenge, de üdvözölhetjük végre az arányos szemétdíjat és a lerakással kapcsolatos befizetést.
A beruházási terveknél az derül ki, hogy a megelőzésbe nem is lehet befektetni, mintha a hulladékos rendszerek működtetése esetében a megelőzés Késedelem és bizonytalanság teljesen eszköztelen lenne. Közel 300 milliárd forint forrásról beszél a terv: szinte mind csővégi beruházásokra és rekultivációra megy majd. Ennek 5%-a jut mindössze „házi és helyi komposztálásra, újrahasználati központok kialakítására, illetve a megelőzést és a szelektív gyűjtést szolgáló oktató, felvilágosító és PR tevékenységre”. A továbbra is erőltetett nagyrégiós, központosított rendszerek egyáltalán nem fenntarthatóak, ezek működtetése máris elég problematikusnak látszik. Az OHT csak a fenti forrásokkal számol, de hol vannak az adóbevételek, a koordináló szervezetek bevételeiből adódó források? Nem derül ki, hogy a finanszírozás mely részét várjuk az államtól, mely részét a gyártóktól, mely részét a lakosságtól. Egy ilyen formátumú tervtől elvárható lenne, hogy költség-haszon elemzések készüljenek.
Felmerül az ipari szereplők önkéntes megállapodásainak csodafegyvere. Hm. A szabályozás helyett?! Ezzel szemben nincsen szó a három szektor ésszerű együttműködéséről és munkamegosztásáról, a civil kontroll (watchdog szerep) intézményesítéséről, az érdekcsoportok részvételével történő folyamatos helyzetelemzési, újratervezési tevékenységről, az ágazati kapcsolatok kiaknázásáról. Szemléletformálás, képzés, nevelés! Ez a rész kimondottan gyenge. Talán nem az energetikai hasznosítás elfogadottságának növelése a legfontosabb oktatási feladat!
A szemléletformálás nem csupán a szelektív gyűjtéssel kapcsolatos lakossági attitűdökről szól. A szemléletformálás alapvető stratégiai kérdés!! „Évtizedünk elejétől kialakult a környezeti nevelés hazai intézményrendszere.” - mondja a terv. Hol van? HuMuSz Házat minden városba! Hulladékos tájékoztatás kellene minden médián, hiszen még a köztisztasági problémákon sem vagyunk túl.
Milyen OHT-t tudnánk elfogadni?
Olyan terv kell, ami nem a keletkezett hulladék kezeléséről szól, hanem végre átlépve saját árnyékán, az össztársadalmi érdekeket és hasznosságot figyelembe véve, a különböző ágazatok szempontjait integrálva, a folyamatok okai feltárva, a lényegi pontokon beavatkozva, a probléma MEGELŐZÉSÉRE koncentrál. Olyan OHT-t írjanak végre, amely a hulladékok keletkezésének okait az elavult gyártási struktúrákban, a túlzottan magára hagyott piacban, bizonyos körök profitjának mindenhatóságában és a túlzott és átgondolatlan fogyasztásban keresi. Az egyes társadalmi csoportok felelősségét sokkal pontosabban kell meghatározni, az országra kirótt kötelezettségekből kiindulva világossá tenni, hogy kinek mi a dolga a megelőzés és a kezelés terén. Alapvető szemléletváltásra van szükség, és paradigmaváltásra a célok és az eszközök tekintetében. Ki kellene lépni végre az ágazati keretek szorításából! Nem hulladékgazdálkodási tervet kell írni, hanem egy fenntartható anyaggazdálkodásról szóló, megelőzésre koncentráló tervet!
Szilágyi László
* MBT: mechanikai-biológiai kezelés
