Életciklus-elemzéseket!
A HuMuSz műhelymunkát rendezett az italcsomagolásokkal kapcsolatos életciklus-elemzésekről (LCA*). A KvVM ugyanis a termékdíjas egyeztető folyamat során megrendelt egy ilyen tanulmányt az italcsomagolások gyártásáról, begyűjtési és feldolgozási módjairól. A vizsgálatot minden érdekcsoport örömmel fogadta. A tanulmány elkészült, de csak a bizottsági munka utolsó napján láthattuk egy prezentáció formájában, a háttértanulmány pedig azóta sem tették közzé. Nem volt róla érdemi vita, és ami nagyobb baj, egyáltalán nem vették figyelembe a vizsgálat tanulságait a termékdíj törvény módosításakor.
Megítélésünk szerint nagyon fontos vizsgálatról van szó, több olyan megállapítása is van, ami alapjaiban változtathatja meg a csomagolásokról és ezek gyűjtéséről, hasznosításáról alkotott elképzeléseinket és a mostani gyakorlatot. A tanulmány bemutatja, hogy a csomagolás tömege alapvető tényező, tehát az üvegek komoly hátránnyal indulnak a versenyben. Az alumínium- és az üvegcsomagolások komolyan terhelik a környezetet (ezt tudtuk), de például a kombinált dobozok kis tömegük miatt(?) szinte a legjobbak (ezt csodálkozva fogadtuk), ha 1000 liter ital csomagolásának terhelését számoljuk. A másik tanulság szintén nem meglepő: csomagolás űrtartalma igenis fontos! Ezt a HuMuSz Ház hatodikos látogatói hamar belátják, de a termékdíj törvény mégsem vesz róla tudomást... A PET-palackok esetében a 3. vagy 4. újratöltés már egyértelmű előnyt hoz, ezzel szemben a szabályozás semmi előnyt nem ad az újratöltős rendszereknek. A vizsgálat a begyűjtés módjait is összehasonlította. Ez is minket igazol: a legkisebb terhelést a bolti begyűjtés okozná, ha lenne (az eldobó betétdíj!), a gyűjtőszigetes és házhoz menő gyűjtés egyformán sokkal rosszabb.
Az üveg és az alumínium minden grammját vissza kell gyűjteni, ez egyértelműen látszik az eredményekből, de ami számunkra is vaskos meglepetés volt, komolyan fel kell tenni a kérdést: érdemes-e PET-et gyűjteni? Nincs ugyanis lényegi különbség a lerakott és a külön gyűjtött hulladék környezeti terhelése között!
Folytatni kell! 
Ebben egyetértettek a résztvevők. Azt is szorgalmaztuk, hogy a nyilvánosság bevonásával történjen az értékelés. Nagy kérdés, hogyan lehet az eredményeket közösen értelmezni? Lehet-e konszenzus az érdekcsoportok között a megállapításokban? Komoly kérdés az is, hogy ki finanszírozza a vizsgálatokat. Szerintünk egyértelmű: a szennyező fizessen! A megrendelő személye sem közömbös, hiszen láttunk mi már LCA-vizsgálatot, ami teljesen a megrendelő szája íze szerinti eredményt produkálta... Azt viszont szabályozni kéne, hogy az érdekelt vállalkozásoknak adatokat kell szolgáltatni.
Akárhogy is alakul, akármennyi tanulmány is készül, az eredményeket figyelembe kell venni a jogalkotásban. A közelmúltban elfogadott termékdíj törvény intézkedései köszönőviszonyban sincsenek a fenti vizsgálat eredményeivel!
Szilágyi László
az LCA rövid összefoglalója innen tölthető le: http://www.lca.hu/upload/kvvmhonlapra.pdf a teljes tanulmány meg innen tölthető le: http://lca.hu/index.php?modul=hirek&file=read&id=30
