Ez nem is az én esetem, hanem a jog esete a szervekkel. Feltehetően a hulladékos törvény (Hgt.) tehet mindenről, mert előírta, hogy a hat évre készülő Országos Hulladékgazdálkodási Terv (OHT) „lebontásához” előbb területi, majd települési terveket kell készíteni. Sőt, még azt is, hogy a mindenféle terveket kétévente felül kell vizsgálni. Ráadásul akként rendelkezett, hogy a tervkészítési eljárásokba a társadalmi szervezeteket is kötelező bevonni. Jogsegélyszolgálatunk nemrég az első, 2003-2008 közötti időszakra vonatkozó területi hulladékgazdálkodási tervek felülvizsgálataival kapcsolatos tapasztalatokat vizsgálta. Volna…
A HuMuSz Nulla Hulladék Programjának része, hogy ernyőszervezetként magunk köré gyűjtsük azokat a civil szervezeteket, akik valamilyen szinten foglalkoznak környezetvédelemmel, azon belül is a hulladékcsökkentéssel, hulladékmegelőzéssel. Hálózati együttműködés formájában valósítsunk meg közös programokat, képviseljük közösen a környezeti érdekeket.
Nem illene itt egyéni problémával előállni, de naponta
kapunk leveleket hasonló esetekről. Július 22-e óta
az utcán álldogál a 60 literes kukánk, 6(!) heti hulladék
várakozik benne. A szolgáltató azóta nem üríti ki, mert
nincs rajta matrica. Azért nincs rajta matrica, mert nem
írtuk alá a kiküldött szerződést. Nagy fennakadást eddig
nem okozott a dolog, mert mindössze 130 liter hulladékot
termeltünk azóta, amit zsákba tettünk. A zsákot
a szolgáltató elvitte, a kukát otthagyta. Kikötöttem a
villanyoszlophoz, hogy a kutyák ne borítsák fel, közben
meg szépen komposztálunk és szelektálunk.
Ez a címe a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács jelentésének. Kötelező olvasmány! A magyar társadalom helyzetét elemzi, a fenntarthatóság értékei mentén tesz megállapításokat, és azokat tényekkel is próbálja igazolni. A dokumentum szokatlan módon elsősorban a fennálló problémák okaira koncentrál, és javaslatot tesz a hajtóerők megváltoztatásának stratégiai irányára. Az alábbiakban a bevezető fejezetet közöljük. A teljes dokumentum (105 oldal) letölthető innen. Gyulai Iván, a jelentés szerzője november 25-én előadást tart a HuMuSz Házban!
Az uniós előírásoknak nem megfelelő hulladéklerakók bezárásának végső határideje 2009. július 15. volt. A hatóság a korábban létező kb. 150 lerakó több mint felét bezáratta, így 75 lerakó maradt az országban. Az önkormányzatok 2001 óta ismerik ezt a határidőt. A tervek szerint regionális hulladékkezelő központok veszik majd át a szerepet, ezek építése azonban sok helyen még el sem kezdődött. A HuMuSz észrevételei mellett a fenntartható megoldásra is javaslatot tesz a következőkben.
Előző számunkban beszámoltunk róla, hogy minden érdekcsoport részt vehetett a termékíjról szóló egyeztető tárgyalásokon. Azóta elkészült a minisztérium tervezete, de nincs benne semmi olyan releváns módosítás, amely alapvetően új helyzetet teremtene. Semmivel nem kerülünk közelebb az eredeti hulladékcsökkentési célhoz. A hasznosítási célok teljesítéséhez sem visz közelebb a koncepció. Ha pedig csupán bizonyos körök adminisztrációjának csökkentése a cél, akkor nem biztos, hogy érdemes a törvényhez hozzányúlni.
Akkor kezdjük az ismétléssel. A hulladékgazdálkodási törvény értelmében új települési hulladéklerakó kizárólag térségi célokra építhető. Nem egy nagy ötlet, de ezt most hagyjuk. A térségi hulladéklerakók telepítési feltételeit az OTrT.* szabályozza. Eredetileg úgy rendelkezett, hogy ezek a (nagykapacitású) lerakók nem jelölhetők ki a települések belterületének 1000 méteres körzetében, valamint a repülőterek 15 km-es övezetén belül. Alig fél év múlva, 2004-ben két nagy tudású parlamenti képviselő kezdeményezte, hogy a „szükségtelenül szigorú” védő övezeteket 500 méterre illetve 13 kilométerre csökkentsék le (ld. KukaBúvár, 2004. nyár). A HuMuSz kezdeményezésére az Alkotmánybíróság (AB) megszüntette a módosítást (ld. KukaBúvár, 2004. ősz). Mivel az AB határozata mindenkire nézve kötelező– itt akár be is fejeződhetett volna. De nem.
Decemberben lépett életbe az új uniós Hulladék Keretirányelv (HKI), melynek átvétele egy sor kötelezettséget ró a tagállamokra, ugyanakkor nagyszerű lehetőség arra, hogy egy átlátható, hosszú távon kiszámítható rendszert hozzunk létre saját Hulladékgazdálkodási törvényünk (Hgt.) átalakításával. Kötelezettség és lehetőség is egyben. Kérdés, hogy eleget tudunk-e tenni kötelezettségeinknek és tudunk-e élni lehetőségeinkkel, a meglehetősen szűkös határidőkön belül. A határidőket az EU szabta meg, de a munkát környezetünk tragikus állapota is sürgeti.