Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 11 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Üzlet az utolsó cseppen túl

Mamutkereskedők gyűjtik a hulladékunkat
Év: 
2009
Szám: 
Tél
Szerző: 
Graczka Sylvia

Tavaly jól szolgáltak bennünket, fogyasztókat a legnagyobb kereskedőláncok. Egymással versengve keresték kegyeinket, hogy miután a pohár – vagy inkább PET-palack, aludoboz –fenekére nézve befejeztük fogyasztásunkat, a hulladékunkról is gondoskodjanak. Az italcsomagolási hulladék visszavételével úgy tűnik a fogyasztó jár jól, hiszen pénzt kap a szemetéért, a kereskedő pedig szolgáltatásával újabb tanúbizonyságot tesz környezettudatosságáról. És tényleg. Van abban valami pozitívum, hogy akcióikkal ráirányították a figyelmünket a hulladékunkra, és arra, hogy annak is van értéke. A visszavétel pedig kétségtelenül segíti azt a közérdekű zöld törekvést, hogy minél kevesebb hulladék kössön ki a lerakókban és az égetőkben. Le a kalappal, hogy egy új, és értelmes piaci rést találtak.

A rafkós zöld fogyasztó azért érzi, hogy valami kicsit sántít, miközben a kereskedőláncok a vállalati kommunikációjukban már lassan tetőtől talpig zöldre mázolták magukat. A cég az még mindig csak egy cég: egy tollat nem tesz keresztbe anélkül, hogy haszna ne legyen belőle, hiszen ez létezésének alapvető és kizárólagos mozgatórugója. Ezért persze legfeljebb a „Rendszerre”, a világra haragudhatunk, nem rájuk. Azért nem baj, ha egy kicsit magunkra is dühösek vagyunk, hiszen végső soron a mi döntéseink szabják számukra a prioritásokat. A hulladék visszavételéről alkotott kép akkor teljes, ha a környezetbarát szlogeneken és a visszakapott egy-két forinton túl, végiggondoljuk, hogy mennyire zöld az, ami annak látszik.

Csak most, csak nekünk

Nézzük a Cora esetét: bevisszük a palackot zippelve vagy 1:1-es méretben, amiért pénzt, méghozzá készpénzt kapunk. Ott nekiesnek az elektromos zsugorító masinával. Ez egy korrekt üzlet, ami után a Cora a hulladékunkat eladja a hulladékhasznosítói piacon, és így visszanyeri a nekünk kifizetett összeget. Az áringadozásoktól függően még nyereséget is realizálhat rajta, és ez nem is baj, hiszen gazdasági társaságról van szó. Mit csinál az Auchan? Kitalálta, hogy legyen betétdíj. No, ne gondoljuk, hogy ez az a betétdíj, amit a vonatkozó jogszabály ismer. Az a – mondhatni „klasszikus” – betétdíj ugyanis arról szól, hogy a bolt visszaveszi az üvegünket, amiért mi visszakapjuk azt a külön tételt, amit vásárláskor kifizettünk. A kereskedő aztán visszaadja ezt az üveget a gyártónak, amiért a gyártó kifizeti neki a betétdíj összegét. Az új modellben viszont a gyártók kimaradnak a buliból, ennél fogva a csomagolás el sem jut a gyártóhoz újratöltésre, ami baj, mert a jog szerint ez a betétdíj legfontosabb célja. Esetünkben megvesszük az italt, amiben benne foglaltatik a tartalom és a csomagolás költsége, meg persze a gyártói-kereskedői haszon is. Erre jön rá egy újabb díj, az „Auchanos betétdíj”, amit visszakapunk, ha visszavisszük a hulladékunkat. Idáig nagyon jó, mert anyagi eszközökkel ösztönöz bennünket arra, hogy szelektíven gyűjtsük a hulladékot, de az már csúnya, hogy szándékosan összekeveri a fejünkben a jog szerint definiált betétdíjat a madarassal. A jog szerint ugyanis betétdíjas az, amire rá is van írva, hogy „betétdíjas termék”, és a forgalomba hozatalát bejelentették a Zöld Hatóságnak.

A madaras áruház üvegek esetében jussunkat készpénzre váltja, de nem így a PET palackoknál: nem kápé üti a markunkat, hanem levásárolható bón. Vagyis, francia üzletfelünk egyszer megszedi magát azon, hogy eladja a hulladékunkat, és még egyszer nyer rajtunk, mert az ő áruházában fogjuk otthagyni a „könnyen jött, könnyen ment” pénzünket. Valójában tehát közvetlenül gerjeszti a fogyasztást, és így a hulladéktermelődést. Még hervasztóbb, hogy ez az eljárás nem szabályos. A betétdíjas termék visszaváltásakor a kereskedő köteles készpénzben (!) visszafizetni a betétdíj összegét, és csak a felhasználó külön kérésére kell biztosítani a levásárlás lehetőségét.

        

A Tesco mind közül a legokosabb: ötvözi a technikákat. Működik a visszavétel, ami itt is szép kis hasznot hoz. Ezt cifrázta legutóbb azzal, hogy az akciós újságjában kampányt indított, különválasztva az elménkben a betétdíjas és a betétdíjmentes termékeket. Utóbbit kis zöld levélkés ikonnal – lényegében környezettudatos választásként – népszerűsíti, noha nyilvánvaló, hogy egy csomagolás többszöri újratöltése környezetkímélőbb, mint annak egyszeri használata, majd kidobása.

Adófarigcsálás

És akkor lássuk a tényleges, a legsúlyosabb pénzekben mérhető okot a kereskedők hulladékgyűjtögetésére a tavalyi évben: vagy megfizetik a tavaly összesen huszonegy-néhány milliárd forintot kitevő termékdíjat a csomagolások után, vagy nagyon jelentős kedvezményt kaphattak a gyártók és a visszagyűjtésben közreműködő kereskedők, ha vállalták, hogy visszagyűjtik az általuk kibocsátott hulladék – a kedvezményhez képest – viccesen kis részét, 53 százalékát, és gondoskodtak arról, hogy ennek lehető legnagyobb részét újrahasznosítsák. Itt van a kutya elásva: a visszagyűjtéssel tehát igen jelentősen lefaraghatták az adójukat. A többi, hulladékbizniszből adódó haszon már csak hab a tortán.

Idén januártól sikerült elérniük, hogy a belföldről vásárolt italok után a kereskedőknek többet nem kell termékdíjat fizetni, csak a gyártóknak. Az italok esetében eddig csak a környezetkímélőbb betétdíjas, újratölthető csomagolások használata után lehetett hivatalosan kibújni a termékdíj megfizetése alól. Év elejétől már nem csak a betétdíj esetén lehet 100 százalékos kedvezményt kapni, most már az is elég, ha a gyártók a hasznosítást koordináló szervezeten keresztül biztosítja, hogy a hulladéka 54 százalékát újrahasznosítja, és még hozzátesz egy kis százalékot a kereskedők által visszagyűjtött italcsomagolásokból. Az újrahasznosítás nagy üzlet, és környezetvédelmi szempontból sem rossz, de az újrahasználat (vagyis újratöltés) környezetterhelése jóval kisebb. Szóval, kár, hogy az eldobható palackok, és az újrahasznosítás kezd nagy lépésekben teret nyerni a betétdíj rovására. Akkora lendületet kaptak, hogy a minap elindult a „Ha nem visszaváltható, akkor újrahasznosítható” Öko-Pannon kampány a Corával, a Kaiser’s-szel, a Metro-val, a Profival és a Sparral karöltve. Visszaváltható ugyanis nem lesz már sokáig, a Coca Cola is megkezdte a visszaváltható műanyagpalackok kivonását.

A januártól életbe lépő „törvényenyhítés” eredményeként a kereskedőknek már semmiféle termékdíjat nem kell fizetni, minden a gyártókat terheli, ami lássuk be, hogy nem túl korrekt, ha előbbiek fogyasztói árból való részesedését tekintjük. Fogalmazhatunk úgy is, hogy mostantól nincs mi alól kibújniuk a gyűjtögetéssel. Az üzlet azért folytatódik, nem kell megválnunk értékes szolgáltatásuktól: a visszavett hulladékért cserébe szépen csengő forintokat kasszírozhatnak a koordináló szervezetektől, aminek a vége megint csak nem az újrahasználat, hanem az újrahasznosítás.

Nincs veszve minden

A témával azért érdemes és kell foglalkozni, mert a hulladék visszagyűjtés, mint üzlet, kezd más területekre is átgyűrűzni. Az IKEA karácsonyfa akciója is hasonló volt. De mit csináljon ebben az útvesztőben az, akinek tényleg a környezet a fontos? Nekik álljon itt néhány tipp, kezdve a méregzöld megoldásoktól a lájtosabbak felé haladva.

• Akkor vegyünk csomagolást sok pénzért, ha megőrültünk :-), vagy ha nagyon muszáj! Inkább csináljuk magunk, vagy a helyi termelőtől vegyük az itókát!

• Válasszuk a hivatalosan is – vagyis feliratozott – betétdíjas termékeket! Visszaváltáskor legyünk tisztában azzal, hogy a kereskedő köteles készpénzben kifizetni az összeget, és hogy nem kötheti a saját számláÁruházjához a vásárlást. Bárhonnan hozott üveget vissza kell vennie, ha abban vagy ahhoz hasonló csomagolásban italt forgalmaz.

• Ha eldobó csomagolás vásárlására vetemedünk, azt vigyük ki a legközelebbi gyűjtőszigetre. Ha mindenáron pénzt szeretnénk viszontlátni belőle, akkor vigyük vissza az áruházakba, de akkor már vonjuk is le mindjárt a benzinköltséget, ami a hulladék városszéli kiszállításához szükséges.

• A levásárolható pénzből a bevásárlólistán szereplő holmit vegyünk, ne cukorkát és nyalókát…

Fogyasztóként nincs más dolgunk, mint gondolkodni, és több szempontból megvizsgálni mindennapi üzleteinket. Ismerjük el – és itt meg is tesszük – a pozitív lépéseket, az új szolgáltatásokból eredő társadalmi hasznot, mindemellett vegyük tudomásul, hogy sokszor az üzlet háttérbe szorít környezetkímélőbb megoldásokat. Egy vállalat a nyereségért létezik, kizárólag akkor lesz környezetbarát, ha azt forintokra tudja váltani, nem pedig jófejségből. Az újrahasznosítással fél úton vagyunk, jó irányban, a kereskedőknek viszont a zöldebb újrahasználatot (betétdíjas csomagolást) sikerült kinyírni, mert abból nincs hasznuk.

Graczka Sylvia

Köszönet Halpert Dánielnek, az e-Termékdíj Kft. ügyvezetőjének a jogszabályok értelmezésében nyújtott értékes szakmai segítségért.