A történet 1996-ban kezdődött, amikor egy helybéli vállalkozó több céget felvásárolt, melyeknél veszélyes hulladék is volt, így jelentős mennyiségű galvániszap került hozzá. Addig nem is volt probléma, míg az Ózdi Kohó működött, ahova el lehetett adni. De a kohó bezárt, és az iszap itt maradt.

Tavaly decemberben vénkerti (Hajdúböszörmény egyik városrésze) lakosok megkeresték a fenti vállalkozót, ugyanis tudták, hogy az ingatlanán galvániszapot tárol. A szomszédos házakban daganatos megbetegedéseket tapasztaltak. Januárban házhoz érkezett egy veszélyes hulladékokat szállító cég, ám a lakosok útjukat állták, mondván addig ne vigyék el az anyagot, amíg be nem bizonyosodik, a tárolt anyag okozhatta-e a daganatos megbetegedéseket vagy nem.

Ezután képbe kerültek a szakhatóságok: a Tiszántúli Környezetvédelmi Felügyelőség (TIKÖFE) és a Polgármesteri Hivatal. A TIKÖFE nem szólt a lakosságnak a mintavételről, pedig a lakosok ott akartak lenni, valamint a mérési jegyzőkönyvet is alá akarták írni. A Polgármesteri Hivatal ténykedésével sem voltak megelégedve. Ekkor kerestek meg bennünket, és mi segítettük őket szakmai információkkal, tapasztalatainkkal.

Később megérkeztek a mérési jegyzőkönyvek a Katasztrófavédelemtől, a Tűzoltóságtól, s kisvártatva a TIKÖFE-től is, amely a galvániszapban uránt is kimutatott (mint utólag kiderült, mérési hiba miatt).

Innen kezdődött a nagy balhé! A szakhatóságok mértek, a lakosság figyelt, a média pedig tudósított. Jöttek a hírek, hogy ?Urán és halál Hajdúböszörményben?... A város vezetése ezt nem nézte jó szemmel, ráadásul az is kiderült, hogy egy városatya volt, aki a szállítást végezte. Ettől kezdve országgyűlési képviselők is beszálltak az ügybe, hogy minél hamarabb megoldást találjanak, és kiderüljön, kié a felelősség. A vállalkozó galvániszapot, valamint trafóolajat (amelyről ? szerencsére ? utólag kiderült, nem tartalmazott PCB-t) tárolt 8 évig, mindenféle engedély nélkül. A TIKÖFE szerint a tárolási körülmények nem voltak olyanok, hogy komolyabb mennyiségben a környezetbe jutott volna, bár nem akkreditált módszerrel mértek. A lakosság kérésére a HITVK megbízott egy komoly analitikai céget, mely több fordulóban mintát vett: a hordókból, a talajvízből és a talajból.

Közben az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Alosztálya is vizsgálatot indított az ügyben a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium valamint a TIKÖFE feljelentése nyomán.

A város vezetése egy munkacsoportot állított fel, melynek feladata a szennyezés körülményeinek kivizsgálása lett, melybe minket is meghívtak. Eleinte sűrűn volt munkánk, helyszíni szemléket tartottunk, olvastuk a jelentéseket és a mérési eredményeket.

Szerencsére, úgy tűnik, nem okozott környezeti problémát a tárolás, nem került a környezetbe galvániszap. A vállalkozót felelősség terheli az illegális raktározásért, melynek mértékét a TIKÖFE kb. 4 millió Ft-ban állapította meg. A hulladék eljutott a megfelelő helyére: a galvániszap Aszódra, az olaj pedig Tiszaújvárosba, az égetőbe.

Az ügy kapcsán az is kiderült, hogy mekkora ereje van a médiának: pár hétig egy egész város lázban égett. A környékbeli lakosok elraktározták magukban az írott és elektronikus médiumokról alkotott képet, miszerint hogyan vágták meg nyilatkozataikat.

A probléma azonban még mindig adott volt: rákos megbetegedések a városrészben. Később kiderült, hogy a GE Lighting Hungary Rt. 800-1000 m-re található gyárából származik egyéb ipari szennyezés: molibdén, valamint klórozott-szerves oldószerek (szén-tetraklorid, kloroform). Nyáron a jegyző betiltotta a talajvízkutak használatát, mivel már akkor ismert volt a szennyezés kiterjedése. Viszont megint a média fellépése kellett ahhoz, hogy III. fokú talajvízvédelmi készültséget léptessenek életbe, valamint kárelhárítási és kármentesítési bizottságokat állítsanak fel.