A látszat néha (?) csal
Itt van például ez a szivárvány színű, ámde festetlen ereszcsatorna.
A reklámja szerint ötvözött alumíniumból készült,
kreativitása határtalan, ráadásul környezetbarát is.
Na, - gondolja a magamfajta – ha környezetbarát, akkor biztos valamiféle beépített turbinával bír, netán vízvisszaforgatásban jeleskedik. Avagy biológiailag leomlik. Mindenesetre, jobb hatóságilag utána nézetni a dolgoknak.
Szóval egy ilyen reklám láttán eldöntendő, hogy vajon jogosan vagy megtévesztő módon reklámozzák-e a terméket környezetbarátnak? Minthogy ennek ma már jogszabályi feltételei vannak, először mindig azt figyeljük, rajta van-e a „környezetbarát termékek” hivatalos minősítési listáján (nem volt rajta, ezért kezdeményeztük az eljárást). Mint azt tudjuk, a reklámozó általában nem elfogulatlan - ráadásul minden piacképes terméknek vannak ilyen-olyan előnyei. Nyilván a kreatív ereszcsatornánknak is. Termékismertetője szerint például „az alumínium, mint alapanyag, fiziológiailag nem jelent problémát”, „ezen túlmenően az újrahasznosítás bajnoka”. Az első tényállítás nekem magas - a második hamis. És nemigen képes feledtetni azt a súlyos környezetrondítást, amit a bauxitbányászat, a timföld előállítás és az alumíniumgyártás hagy maga után.
Logók, jelzők, miegymás
A kilencvenes évek elején eljárásainkat még a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) előtt indítottuk, az akkori „versenytörvény” alapján, amely elsőként fogalmazta meg a fogyasztók megtévesztésének tilalmát. Az 1997-es „reklámtörvény” és fogyasztóvédelmi törvény hatályba lépése után az ökohanták elleni fellépéseinkkel a fogyasztóvédelmi hatóságokat izgattuk. Ekkorra már a magyar joggyakorlat is egységes lett abban, hogy a környezettel való reklámozás az általánosnál szigorúbb mércével mérendő, és hogy a téma nálunk is önálló jogi szabályozást igényel. A hivatalos magyar környezetvédelmi jelzés (logó) bevezetésének hátterét a környezetvédelmi törvény ugyan már 1995-ben megteremtette, de az erről szóló külön jogszabályt csak 1997-ben szülte meg a minisztérium (29/1997. (VIII.29.) KTM sz.r.). Mindezek után – szerintünk - reklámjában már csak az használhatja jogszerűen a „környezetbarát”, „környezetkímélő” jelzőket, aki a rendelet szerinti minősítési eljárásban megszerezte a környezetbarát jelzés védjegyhasználati jogát. Új helyzetet jelentett, mikor 2008 őszén az országgyűlés – az EU elvárásaira hivatkozással – alaposan átrendezte a fogyasztóvédelmet. A jogszabályhalmazt a KukaBúvár 2008. ősz számában próbáltuk értelmezni – jelezve aggályunkat, miszerint várhatóan sok bajunk lesz a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat sérelmeivel kapcsolatos (három hatóság között megoszló) jogok érvényesítésével.
Hivatal, rend, kavarás 
A témában főszabályként a fogyasztóvédelmi hatóságok járnak el – van, amikor teketória nélkül (pl. ha a reklám csak a termék címkéjén jelenik meg). Amennyiben a jogsértés a gazdasági versenyt érdemben befolyásolja, akkor a GVH-nak van hatásköre – ha a pénzügyi felügyeleti tevékenységét érinti, akkor a PSZÁF-nek. És aztán jönnek a kivételek és a kivételek kivételei. A fogyasztóknak címzett kereskedelmi kommunikáció esetében a reklám megjelenési formája és súlya, a felhasznált kommunikációs eszközök milyensége és hatóköre, a jogsértéssel érintett üzletek száma, vagy a felelős vállalkozás nettó árbevétele dönti el, hogy ténylegesen szóba jöhet-e az érdemi befolyásolás – vagyis hogy ki lesz az ügyben eljáró Szerv.
A hatáskörök ilyen megkeverése (fedeztetése) – tudjuk a környezetvédelemből – valójában nem jó hír sem a jogbiztonságnak, sem a hatékony jogérvényesítésnek. A fene tudja, valahogy mindig rosszul sült el, mikor a magyar szolgáltató közigazgatás így szándékolta magáévá tenni az EU elvárásokat. Mindenesetre az eresz-reklám jó alkalomnak tűnt kipróbálni, hogyan működik a gyakorlatban a nemrég bevezetett (megosztott hatáskörű) fogyasztóvédelmi rendszer.
Eresz-eredmény
Az eljárást június közepén az egyik fogyasztóvédelmi felügyelőségnél indítottuk. Aztán csend. Gondolom a hatóság csak vizsgált, lázasan mérlegelt, majd megest vizsgált. Az Értesítési Adatlap számát tudjuk, nyilván váltottak üzenetet a témában a kapcsolattartó személyek, és talán megrágta az ügyet az Állandó Munkacsoport is. A 22 munkanapból így lett aztán 122 - mikor november végén megérkezett a döntés: a fogyasztóvédelmi szerv megállapította hatáskörének hiányát, és az iratokat átette a Gazdasági Versenyhivatalhoz.
Óra indul újra. Az akta pedig csordogál szép lassan körbe. Határtalan kreativitással, mint megkergült hólé a környezetbarát függőereszen.
|
Reklámok hálójában Mivel a környezet állapota folyamatosan romlik, a polgárok ökológiai érzékenysége pedig nő, a „zöld imázs” fokozza a termék iránti bizalmat s így annak piaci keresletét. Nem véletlen, hogy gyártó és kereskedő cégek sokasága próbálja meg kihasználni a fogyasztók tapasztalatlanságát és kiszolgáltatottságát. Nálunk a kínálat bővülése, a fogyasztás csökkenése sajnos nem a vásárlók megnyerését célzó piaci versenyt erősítette, hanem a reklámozói és kereskedői morál romlását hozta magával. A fogyasztó pedig - bár alapvető joga lenne a valós információkhoz – általában nem képes a reklámok megbízhatóságát ellenőrizni. Ezért kellenek a magunkfajta (ökológiai) fogyasztóvédők. |
|
Együtt, működés A jogi csinálmányban való eligazodáshoz a törvény indoklása holmi logikai lépcsőkről, horizontális és vertikális választósíkokról vizionál – aminek átjárásához törvényileg ír elő együttműködési kötelezettséget. A három hatóság például öt napon belül Értesítési Adatlapon tájékoztatja egymást az előttük megindult eljárásról. Ha úgy dönt, hogy az ügyben nincs hatásköre, akkor 22 munkanapja van az iratok áttételére. Az eljárási szabályok „közös nevezőre hozása” és rögzítése érdekében a három főhatóságnak Együttműködési Megállapodást kellett kötnie, ami aztán további finomhangoló intézményeket állított csatasorba: zárt elektronikus adatbázist, Közös Állandó Munkacsoportot, rendszeres vezetői értekezleteket, kapcsolattartó és helyettes-kapcsolattartó személyeket, havi jelentéseket stb. (lásd: www.nfh.hu/információk/együttműködések) |
