1. Melun és környéke

A franciaországi Melun-ben és környékén az orvosok 2002-ben egy ritka ráktípus, a non-Hodgkin-kór gyanús gyakoriságát figyelték meg. (A betegség során rosszindulatú daganat fejlődik ki a nyirokcsomókban, vagy ritkábban különböző szervekben, pl. májban, lépben.) Ez a betegség többek között krónikus dioxinmérgezés miatt is kialakulhat. 100 ezer emberből átlagosan kb. 15 embert érint, ám az említett községekben 100 ezer emberből 28 szenvedett ebben a betegségben. A vizsgálatok kiderítették, hogy a közeli égető a dioxinra megengedett határérték közel 2000-szeresét bocsátotta ki. A lakosok azonban mindezt még ma sem tudnák, ha Maincy (az egyik érintett község) polgármestere nem kezd érdeklődni a probléma iránt. "Mindenki kételkedett abban, hogy az égető szabályosan működik, de soha senki nem mondta nekünk, hogy veszélyes a közelében élni"  mesélte a polgármester. 2002 szeptemberében, 3 hónappal (a 30 évig működő) égető bezárása után, a polgármester részt vett egy belgiumi vizsgálaton. Az eredmények riasztóak: a megengedetthez képest 25-szörös volt a Maincy környéki csirkék tojásaiban a dioxintartalom, a polgármesterasszony vérében pedig a maximálisan "megengedett" dioxinérték háromszorosát lehetett kimutatni. A polgármester ekkor tiltotta meg Maincy-ben az ottani tojások fogyasztását. Kicsit lemaradva, a megyei hatóság csak hónapokkal később tanácsolta azt, hogy az emberek ne egyenek a helyi tojásokból, szárnyasokból és tökfélékből, illetve elrendelte, hogy a salátaféléket fogyasztás előtt alaposan mossák meg. "A dioxinszint nem elég magas ahhoz, hogy biztosak lehessünk az egészségügyi kockázatokban" magyarázták. Az égető közelében végzett mérések mindazonáltal a francia élelmiszerbiztonsági felügyelet által meghatározott küszöbérték 2-7,5-szeresét mutatták, az európai határértéknek (ami a franciaországinál szigorúbb) pedig még ennél is többszörösét. 2003. áprilisban Maincy polgármestere panaszt emelt ismeretlen tettes ellen mások életének veszélyeztetése miatt, és kérte az egészségügyi minisztert, hogy indítson eljárást az ügyben.

(Az esetről Jean-Francois Viel, a besanconi egyetem professzora készített tanulmányt.)

2. Gilly-sur-Isere, Albertville

2001 októberében zárták be a franciaországi Gilly-sur-Isere égetőjét, miután teljesen elszennyezte az egész környéket dioxinnal. A szennyezett völgyben (a közeli Albertville mellett) több ezer állatot kellett leölni a bennük felhalmozódott dioxin miatt (egy-egy tehén tejében az uniós dioxin-határérték akár 15-szörösét is ki lehetett mutatni). A lakosok között bizonyos típusú rákos megbetegedések az átlagoshoz képest szignifikánsan nagyobb arányban fordultak elő. Ezek az adatok csak 2001-ben láttak napvilágot, noha az égető működtetői és a helyi hatóságok már évek óta tudták, hogy az égető nem működik szabályosan. Az égető saját adatai alapján volt olyan alkalom, amikor dioxinból a megengedett határérték 13 000-szeresét mérték a kibocsátott füstben, ám ezek után is ugyanúgy folytatták tovább az égetést, mintha mi sem történt volna. A bezárás után a francia hatóságok több mint egy évig igen kiterjedt vizsgálatokat folytattak a környéken (még búvárokat és hegymászókat is alkalmaztak ehhez a munkához), így próbálták meg felmérni a szennyezés mértékét illetve kiterjedését.

Az égető belső dokumentumait átvizsgálva kiderült az is, hogy az üzem szinte soha nem működött a szabályoknak megfelelően: többek között nem tartották be az égetés hőmérsékletére és a tartózkodási időre megszabott feltételeket, holott ezektől a paraméterektől nagymértékben függ az, keletkezik-e dioxin az égetés során, s ha igen, akkor mennyi.

Bár a helyi illetékes hatóság azzal vádolja az égető tulajdonosát, hogy elhallgatta a kiugróan magas kibocsátási adatokat, valójában mégis úgy tűnik, hogy mind a helyi illetékes hatóságok, mind a "magasabb körök" már évekkel a bezárás előtt tisztában voltak a nagymérvű szabálytalanságokkal.

3. Lunel

A fentiektől eltérő jellegű, de ugyancsak figyelemreméltó hír a következő is: egy franciaországi településen (Lunel-ben) olyan szerződést kötöttek a közeli égető működtetőjével, miszerint a környék településeinek teljes háztartási hulladékát biztosítaniuk kell az égető számára (évente minimum 80 ezer tonna), ellenkező esetben " tehát ha ennél kevesebb a hulladék " a településeknek pénzbírságot kell fizetniük az égető számára. (Éljen a hulladékmegelőzés! )

* a "dioxinok" összefoglalóan a több halogénatomot (klór, bróm) tartalmazó dibenzo-para-dioxinokat jelentik. Eme zsírban oldódó (így a táplálékláncon keresztül felhalmozódó) vegyületek eltérő toxicitással bírnak, s halogéntartalmú hulladékok égetésekor keletkeznek (PVC, elektronikai berendezések, egyes szerves oldószerek, vegyipari melléktermékek) / a szerk.