Tudjuk jól, hogy a Föld javainak hulladékká alakítását pusztán jogi szabályozással nem lehet megállítani. A bajok mélyebben gyökereznek. Ezt erõsíti meg az Aktion Saubere Schweiz nevû szervezet Abfall und Recycling címû kötetének 1989-ben megjelent írása, amit Tomasz Gábor jóvoltából most magyar fordításban is közölhetünk. Környezeti nevelõk, szülõk, nagyszülõk, figyelem!
Június 21-22-én, a legnagyobb kánikulában körbeautóztuk Szlovákiát néhány szeméttelepért. A kívülálló talán így írta volna le megpróbáltatásainkat, de mi úgy éreztük, nagyon hasznosan töltjük az idõt. Demeter Zoli, a miskolci Zöld Akció Egyesület elnöke a Föld Barátai kassai szervezetével közösen szervezte az utat, amely a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával valósulhatott meg. Az észak-magyarországi civil szervezetek képviselõi és a kassaiak Magyarországon is folytatták útjukat, de mi most maradjunk Szlovákiában. Gadó György Pál és Balogh Emese élménybeszámolója
Ahogy az újrafeldolgozás fontossága egyre nyilvánvalóbbá válik, egyre több kérdés merül fel ezzel kapcsolatban. Megéri az erõfeszítést? Mennyire mûködik? Az újrahasznosításra szánt hulladék végül kínai lerakókon végzi? Íme néhány válasz a kérdésekre Lic. Paula Brufman (Greenpeace, Buenos Aires) tollából. (A The Economist nyomtatott kiadása alapján - 5 részben)
Június 10 és 14 között a Deutsche Umwelthilfe nevû német környezetvédelmi szervezet meghívására a HuMuSz küldöttsége Németországban tanulmányozta az egyutas palackokra bevezetett kötelezõ betétdíjat. Az élmény még friss, a kimerültség még tart, de címszavakban máris összefoglalom a tapasztalatokat. Késõbb majd következhetnek az alapos szakmai elemzések.
Gadó György Pál írása
...az évi százmillió nem-kívánt foganás megelõzése
Amikor a lakás úszik és az alsó lakó üvölt, hogy beázás terjed a plafonján, nem vödröt, lapátot, rongyot kell elõször ragadni, hogy a vizet fölszedjük, hanem a fürdõszobába kell rohanni a csapot elzárni. A környezet- és természetvédelemnek esélye sincs, amíg a túlnépesedést nem sikerül visszafordítani. Simonyi Gyula (Bocs Alapítvány) jegyzete. A Nemzeti Fenntartható Fejlõdési Stratégiához írta hozzászólásként.
Szászhúszezer forint. Ennyit akart felszámolni az észak-dunántúli zöldhatóság fénymásolási díjként azoknak a civil szervezeteknek, amelyek a Nyergesújfalura tervezett cementgyár egységes környezethasználati engedélyezési dokumentációjából másolatot kértek. Az Alkotmány szerint, mindenkinek joga van arra, hogy a „közérdekû adatokat megismerje, illetõleg terjessze." (Alkotmány 61.§ (1) bek.). Szuhi Attila jegyzete
Skandináviában az italcsomagolások 85-90%-át visszagyûjtik lakosságtól, de nem úgy, hogy az emberek önkéntesen színes ufókba dobálják a palackokat, hanem visszaviszik a boltba, ahol pénzt kapnak érte. Hallottak már ilyet? Szilágyi László írása
Tótmegyerre készülünk. Irigyeljük a Föld Barátai kassai szervezetét. A hulladék mennyiségének csökkentése érdekében mi is régóta lobbizunk, sokat olvastunk a Zero Waste kezdeményezésrõl, de mikor nemzetközi találkozókon azt kérdezik, hogy melyik magyarországi példára vagyunk a legbüszkébbek, akkor csak hallgatunk. A kassaiaknak bezzeg ott van Palárikovo. De ennek most vége! A tervek szerint a HuMuSz-ból néhányan még az idén ellátogatunk a legendás szlovákiai településre, hogy aztán itthon is terjesszük jó hírüket. A valóságot még nem ismerjük, de a cikkekbõl kirajzolódó kép lenyûgözõ. Gadó György Pál összefoglalója 
Az ipari lobbisták ismét hihetetlen számokkal álltak elõ. Adataikból az jön ki, hogy Magyarországon 2012-ben sem érjük el az évi 1 millió tonna csomagolás-kibocsátást, pedig nekünk erõs meggyõzõdésünk, hogy már réges-rég túl vagyunk rajta. Nagyon szeretnénk már tudni: mennyi csomagolás keletkezik valójában Magyarországon? Szilágyi László jegyzete.
Vajon hova kerül az évi sok millió ránktukmált szatyor? A depóniára, erdõszélre, vagy elégetik azokat? Azt hiszem, a többi között ezen a téren is lesz dolga a zöldtárca új vezetõjének. Exner Tamás, erdõmérnök jegyzete