Június 10 és 14 között a Deutsche Umwelthilfe nevû német környezetvédelmi szervezet meghívására a HuMuSz küldöttsége Németországban tanulmányozta az egyutas palackokra bevezetett kötelezõ betétdíjat. Az élmény még friss, a kimerültség még tart, de címszavakban máris összefoglalom a tapasztalatokat. Késõbb majd következhetnek az alapos szakmai elemzések.
Gadó György Pál írása
...az évi százmillió nem-kívánt foganás megelõzése
Amikor a lakás úszik és az alsó lakó üvölt, hogy beázás terjed a plafonján, nem vödröt, lapátot, rongyot kell elõször ragadni, hogy a vizet fölszedjük, hanem a fürdõszobába kell rohanni a csapot elzárni. A környezet- és természetvédelemnek esélye sincs, amíg a túlnépesedést nem sikerül visszafordítani. Simonyi Gyula (Bocs Alapítvány) jegyzete. A Nemzeti Fenntartható Fejlõdési Stratégiához írta hozzászólásként.
Szászhúszezer forint. Ennyit akart felszámolni az észak-dunántúli zöldhatóság fénymásolási díjként azoknak a civil szervezeteknek, amelyek a Nyergesújfalura tervezett cementgyár egységes környezethasználati engedélyezési dokumentációjából másolatot kértek. Az Alkotmány szerint, mindenkinek joga van arra, hogy a „közérdekû adatokat megismerje, illetõleg terjessze." (Alkotmány 61.§ (1) bek.). Szuhi Attila jegyzete
Skandináviában az italcsomagolások 85-90%-át visszagyûjtik lakosságtól, de nem úgy, hogy az emberek önkéntesen színes ufókba dobálják a palackokat, hanem visszaviszik a boltba, ahol pénzt kapnak érte. Hallottak már ilyet? Szilágyi László írása
Tótmegyerre készülünk. Irigyeljük a Föld Barátai kassai szervezetét. A hulladék mennyiségének csökkentése érdekében mi is régóta lobbizunk, sokat olvastunk a Zero Waste kezdeményezésrõl, de mikor nemzetközi találkozókon azt kérdezik, hogy melyik magyarországi példára vagyunk a legbüszkébbek, akkor csak hallgatunk. A kassaiaknak bezzeg ott van Palárikovo. De ennek most vége! A tervek szerint a HuMuSz-ból néhányan még az idén ellátogatunk a legendás szlovákiai településre, hogy aztán itthon is terjesszük jó hírüket. A valóságot még nem ismerjük, de a cikkekbõl kirajzolódó kép lenyûgözõ. Gadó György Pál összefoglalója 
Az ipari lobbisták ismét hihetetlen számokkal álltak elõ. Adataikból az jön ki, hogy Magyarországon 2012-ben sem érjük el az évi 1 millió tonna csomagolás-kibocsátást, pedig nekünk erõs meggyõzõdésünk, hogy már réges-rég túl vagyunk rajta. Nagyon szeretnénk már tudni: mennyi csomagolás keletkezik valójában Magyarországon? Szilágyi László jegyzete.
Vajon hova kerül az évi sok millió ránktukmált szatyor? A depóniára, erdõszélre, vagy elégetik azokat? Azt hiszem, a többi között ezen a téren is lesz dolga a zöldtárca új vezetõjének. Exner Tamás, erdõmérnök jegyzete 
Ez az alapvetõ igazság David Brower amerikai természetvédõtõl származik, aki hosszú élete során sokat tett a természet védelméért. Például õ és társai akadályozták meg, hogy a 60-as években a Grand Canyonban vízierõmûveket építsenek. Az idézetet Yvon Chouinard sziklamászó, szörfözõ és üzletember „Let my people go surfing" címû zseniális mûvében olvastam. Errõl a könyvrõl akarok most írni. Cégvezetésrõl és az ország vezetésérõl. Azért is, mert úgy hírlik, Magyarországnak hamarosan új környezetvédelmi minisztere lesz. Gadó György Pál jegyzete 
Március 1-jén a HuMuSz biciklis futárai minden minisztériumnak eljuttattak egy-egy csomag ajándék újrapapírt, egy „zöld beszerzésekre" buzdító levél kíséretében. A minisztériumok példamutatása nemcsak a szemléletformálás miatt lenne fontos. Az állam komoly vásárló, ha nagy tételû beszerzéseinél „zöld" termékeket - például újrapapírt - választana, akkor a kereslet növekedése miatt az újrapapír mindenki számára olcsóbbá válhatna. Kezdeményezésünkre hat minisztérium már írásban válaszolt. Perneczky László „levelezési rovata".
Nem gyûjt szelektíven? Szégyellje magát! Ezzel a címmel jelent meg a vg.hu tudósítása. Szégyellje magát a harapós ló! Az szégyellje magát, aki bepalizta az országot a lehetõ legdrágább és legkevésbé hatékony gyûjtögetésbe! Egyelõre jóval többet beszélnek a gyûjtésrõl, mint amennyit valójában ér. A hasznosításról persze ritkán van szó, de ez egy másik kérdés. Szilágyi László jegyzete.