Az igazság az újrahasznosításról
Ahogy az újrafeldolgozás fontossága egyre nyilvánvalóbbá válik, egyre több kérdés merül fel ezzel kapcsolatban. Megéri az erõfeszítést? Mennyire mûködik? Az újrahasznosításra szánt hulladék végül kínai lerakókon végzi? Íme néhány válasz a kérdésekre Lic. Paula Brufman (Greenpeace, Buenos Aires) tollából. (A The Economist nyomtatott kiadása alapján - 5 részben)SZÖRNYEN sok szemét van.
1960 óta az Amerikában összegyűjtött települési hulladék mennyisége közel megháromszorozódott: 2005-ben elérte a 245 millió tonnát. Az Európai Uniós statisztikák szerint a Nyugat-Európában termelt települési hulladék mennyisége 23%-kal nőtt 1995 és 2003 között, elérve így az 577 kg-ot fejenként. (Sokkal több, mint a tervezett, ami szerint 2000-ig 300 kg-ra csökkent volna.) Ahogy a hulladék mennyisége növekedett, úgy nőttek az újrafeldolgozással kapcsolatos erőfeszítések is. 1980-ban Amerika települési szemetének csak 9,6%-át dolgozták fel újra, ma ez az arány 32%. Hasonló trend figyelhető meg Európában is, ahol néhány országban, pl. Ausztriában és Hollandiában a települési hulladék 60%-át vagy még nagyobb százalékát dolgozzák fel újra. Nagy-Britannia 27%-os újrafeldolgozási aránya ugyan alacsony, de gyorsan nő, az elmúlt három évben közel megduplázódott.
Ennek ellenére, amikor egy nagyváros járdaszéli szelektív gyűjtési programot hirdet, a városban keringő begyűjtő kukásautók látványa kétségeket ébreszthet, hogy vajon a hulladék gyűjtése és szállítása nem igényel-e több energiát, mint amennyit megtakaríthatunk vele. ?Állandóan felteszik nekünk a kérdést, hogy környezetvédelmi szempontból megéri-e az újrafeldolgozás" - mondja Julian Parfitt, a Hulladék és Természeti Erőforrások Akció Program (Waste and Resources Action Programme - WRAP) vezető elemzője. A WRAP brit non-profit társaság, amely ösztönzi az újrafeldolgozást és piacot teremt az újrafeldolgozott anyagoknak.
Azok a tanulmányok, amelyek bizonyos anyagok teljes életciklusát vizsgálják, bizonyos szempontból megvilágíthatják a problémát, de a WRAP elhatározta, hogy alaposabb vizsgálatot végez. Felkérték a Dán Műszaki Egyetemet és a Dán Hulladék Központot, hogy értékeljenek ki 55 életciklus analízist - valamennyit szigorú metodikája miatt választották ki. A kutatók azután 200-nál is több estet tekintettek át: bizonyos hulladék anyagok újrafeldolgozását vetették össze lerakásuk ill. elégetésük hatásaival. Úgy találták, hogy az esetek 83 százalékában az újrafeldolgozás valóban jobb volt a környezet szempontjából.
A fenti tanulmány alapján a WRAP kiszámította, hogy Nagy-Britannia újrafeldolgozási erőfeszítései évi 10-15 millió tonnával csökkentik az ország szén-dioxid kibocsátását. Ez egyenértékű azzal, mintha Nagy-Britannia évi 10 %-kal csökkentené szállításból származó szén-dioxid kibocsátását, vagyis ha durván 3,5 millió autót vonna ki a forgalomból. Hasonlóan, Amerika Környezetvédelmi Hivatala úgy becsüli, hogy az újrafeldolgozás 2005-ben 49 millió tonnával csökkentette az ország szén-dioxid kibocsátását.
Az újrafeldolgozásnak más előnyei is vannak. Megőrzi a természeti erőforrásokat. Csökkenti a lerakón elhelyezett vagy elégetett hulladék mennyiségét - ezek aligha ideális módjai annak, hogy megszabaduljunk a szeméttől. (A szeméttelepek értékes területeket foglalnak el és metánt, erős üvegházhatású gázt bocsátanak ki, és bár az égetőművek ma már nem annyira szennyezőek, mint korábban voltak, továbbra is káros anyagokat bocsátanak ki, ezért az emberek nem szívesen laknak a közelükben.) De az újrafeldolgozás talán legnagyobb haszna az, hogy új nyersanyagok helyett hulladékot használva energiát takaríthatunk meg és csökkenthetjük az üvegházhatású gázok és a szennyezés kibocsátását. ?Ha újrafeldolgozott anyagokat használhatsz, nem kell annyi ércet bányásznod, annyi fát kivágnod és annyi olajat kitermelned" - mondja Jeffrey Morris a Washington államban, Olympiában működő Sound Resource Management tanácsadó cég munkatársa.
Különösen sok energiát igényel a fémek kivonása ércekből. Az alumínium újrafeldolgozásával például 95%-kal csökkenthetjük az energia felhasználást. Más anyagoknál kevesebb, de még mindig nagymértékű a megtakarítás: műanyagoknál 70%, acélnál 60%, papírnál 40% és üvegnél 30%. Az újrafeldolgozással a szmogot, savas esőt és a vizek szennyeződését okozó légszennyező anyagok kibocsátását is csökkenthetjük.
[Folytatás: Az újrahasznosítás rövid története]
Fordította: Hardy Judit, Körözsi A. Edit, Makhándi Márta, Koszta Imola, Dorkó Natália, Balogh Emese
