120 ezer forint közérdekű adatokért?

Két éve húzódik a tervezett cementgyár ügye, a beruházás ellen a helyi lakosság és civil szervezetek is tiltakoznak. A cementgyári hulladékégetés, mint égetési technológia ugyan a jobb megoldások közé tartozik, azonban így is komoly érvek szólnak ellene. Egyrészt olyan erőforrásokat éget el, amelyek újrafeldolgozása megoldott és bevett gyakorlat (környezeti szempontból mindenképpen előnyösebb a hulladék gumiabroncsokból pl. játszótér borítást készíteni, mint elégetni azokat.) Másrészt az égetés mindenképpen káros kibocsátásokkal jár. A helyi szervezeteknek az a fő érvük, hogy a térség légszennyezettsége már most is határérték felett van, nem kívánnak újabb szennyező forrást, és napi 500 kamiont az útjaikra. Érthető tehát, hogy a civil szervezetek véleményezni szerették volna a cég által március 4-én benyújtott engedélyezési dokumentációt, amelynek terjedelme mintegy 1200 oldalt tesz ki. Megkeresték az illetékes Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséget, hogy adják ki a tanulmányt. A Felügyelőség azt válaszolta, hogy az anyag igen hosszú, ezért inkább elektronikus adathordozón bocsátják rendelkezésükre, ezt azonban ki kell kérniük a cégtől. Egy kis türelmet kérnek.

Így hát a civil szervezetek vártak. Egy hetet, kettőt, majd hármat, a Felügyelőség mindig csak további kis türelmet kért. Egy hónap elteltével aztán közölték: A cég, a Holcim Hungária vezetősége úgy döntött, hogy nem adják ki a dokumentációt elektronikus formában. Ekkor a civilek levélben fordultak a Felügyelőséghez, és ügyféli jogállásukra hivatkozva másolatot kértek a dokumentációról. A Felügyelőség két héten belül válaszolt, és a kért dokumentum másolásáért az illetéktörvényre hivatkozva oldalanként 100 Ft-ot kért. (A civileket illetékmentesség illeti meg.) Ez egy 1200 oldalas dokumentum esetén 120 ezer forintos költséget jelentett volna. Ugyanakkor a hatóság megemlítette, hogy a környezethasználót - esetünkben a Holcim céget - tájékoztatási kötelezettség terheli, forduljanak tehát hozzá. Ezt a dorogi környezetvédők meg is tették, és kérték a hatástanulmány kiadását. Márta Irén, a cég kommunikációs vezetője levelében kifejtette, hogy „a nyilvánosság tájékoztatását mindig is kiemelt jelentőségűnek tartották", de a hatástanulmányt nem adják ki. Helyette, felajánlotta, hogy egy személyes találkozó keretében a cég szakemberei „megismertetik és elemzik" a dokumentumot. A cél egyértelmű: a hatástanulmány ne kerüljön a civilek kezébe, hiszen akkor azt független szakértők is elemezhetik. Nyilvánvaló, hogy egy számításokkal teli 1200 oldalas dokumentációt nem lehet néhány óra alatt megismerni. A cég elemzésére is lehetetlen érdemben reagálni, ha a civil oldal korábban soha nem láthatta az anyagot. Ugyanakkor arra lehetett számítani, hogy a Holcim PR-csapata a civilek esetleges látogatása után közzéteszi, hogy ők még tájékoztatókat is szerveznek. Úgy tűnt tehát, hogy a környezetvédő szervezetek zsákutcába jutottak. A szűkre szabott tájékoztatásnak több a hátránya, mint az előnye, ugyanakkor a teljes dokumentációt sem a cég, sem a környezet védelmére hivatott Felügyelőség nem hajlandó kiadni.

Ekkor a szervezetek az adatvédelmi ombudsmanhoz fordultak. Segítségét kérték annak érdekében, hogy érvényesíthessék azt a jogukat, amit számukra az Alkotmány alapjogként biztosít, továbbá az Aarhusi Egyezmény és a környezetvédelmi törvény is magában foglal.

Az ombudsman válaszában a civil szervezeteknek adott igazat, és kijelentette, hogy amennyiben ügyféli jogállásukra hivatkoznak, úgy illetékmentességük révén ingyenesen meg kell hogy kapják a dokumentumot. Amennyiben a dokumentációt közérdekű adatként kérik, úgy a Felügyelőség legfeljebb a másolási költség erejéig kérhet költségtérítést. Az obmudsman arra kérte a zöld szervezeteket, hogy az ombudsmani állásfoglalás alapján ismételten nyújtsák be adatkérésüket. A válasz szerint az ombudsman azt is megfontolja, hogy az ügy tapasztalatai alapján a minisztériumnál a környezetvédelmi törvény módosítását kezdeményezze. Ennek tartalma az lenne, hogy ha a cégnek rendelkezésére áll az elektronikus formátum, azt köteles legyen benyújtani a Felügyelőségnek, és kötelező legyen annak közzététele is.

Az ombudsmani állásfoglalás alapján tehát a civilek nyertek. A Felügyelőség jogszabály- ellenesen járt el, a cég pedig minimum etikátlan módon. A siker azonban nem teljes, hiszen - hiába a számukra kedvező állásfoglalás - a civil szervezetek még mindig nem jutottak hozzá a hatástanulmányhoz, a véleményezési határidő pedig közben lassan lejár. Természetesen ez újabb lehetőséget is jelent, hiszen amennyiben a hatóság akadályozta a civilek és a lakosság véleményalkotását, úgy az egész eljárás megkérdőjelezhető és megtámadható. Ugyanakkor rendkívül aggályos, hogy a Felügyelőség, melynek fő feladata a környezet védelme, és az ehhez nélkülözhetetlen tájékoztatás lenne, ily módon járhat el. Nem először, és félő, hogy nem is utoljára.