A tótmegyeri példa
Tótmegyerre készülünk. Irigyeljük a Föld Barátai kassai szervezetét. A hulladék mennyiségének csökkentése érdekében mi is régóta lobbizunk, sokat olvastunk a Zero Waste kezdeményezésrõl, de mikor nemzetközi találkozókon azt kérdezik, hogy melyik magyarországi példára vagyunk a legbüszkébbek, akkor csak hallgatunk. A kassaiaknak bezzeg ott van Palárikovo. De ennek most vége! A tervek szerint a HuMuSz-ból néhányan még az idén ellátogatunk a legendás szlovákiai településre, hogy aztán itthon is terjesszük jó hírüket. A valóságot még nem ismerjük, de a cikkekbõl kirajzolódó kép lenyûgözõ. Gadó György Pál összefoglalója Palárikovo Komáromtól 42 km-re, Érsekújvár közelében elterülő 4400 lakosú település. Körülötte számos magyar többségű község fekszik, ám Palárikovo-t régóta szlovákok lakják. Csupán az egyszerűbb írásmód kedvéért használom a továbbiakban a Tótmegyer nevet. A település 1618 lakóegységéből 1165 családi ház, csak 600 polgár él a 34 lakótelepi ház valamelyikében. Az önkormányzat 1999-ben kényszerült arra, hogy a hulladékproblémával komolyan kezdjen foglalkozni, ekkor ugyanis a szigorúbb szabályozás miatt a település szeméttelepét bezárták. Az önkormányzat választhatott: vagy távolabbi lerakóra szállítja a hulladékát - ami a szállítás és a lerakási díj miatt költséges megoldás -vagy elkezdi a hulladékok komposztálását és újrafeldolgozását. Tótmegyer az utóbbi megoldás mellett döntött. A döntést természetesen alapos helyzetfelmérés előzte meg. Megállapították, hogy a településen keletkező hulladék 30 %-a növényi maradványokból áll, 25 %-a PET-palack, 15 %-a papír, 5 %-a üveg és 5 %-a egyéb műanyag. Szomorúan konstatálták, hogy hiába helyeztek el már 17 éve szelektív hulladékgyűjtő konténereket a településen, a lakosság gyakorlatilag nem használja őket. Kiszámolták, hogy az új rendszer bevezetése milyen gazdasági előnyökkel jár, de a megvalósítás ugyanolyan reménytelennek tűnt, mint amiről a magyarországi önkormányzatok napjainkban panaszkodni szoktak. Nyilván nagy részben Jozef Dernár polgármesternek és az önkormányzat hulladékgazdálkodásért felelős munkatársának, Iveta Markuskovának is köszönhető, hogy ma tótmegyeri példáról beszélhetünk.
Az első 5 év alatt elért eredmények röviden: A Tótmegyeri Ökológiai Társaság nevű civil szervezet, a helyi rádió és újság részvételével a közfelfogás gyökeresen megváltozott. A lakosság 95 %-a aktívan részt vállal a rá háruló terhekben, a vegyes hulladék mennyisége 1999-hez képest 68 %-kal csökkent. Ebben óriási szerepe volt a házi komposztálás elterjesztésének. Helybeli kisüzemben készítik a komposztáló kereteket, amit a lakosok ingyen kapnak meg. A község tulajdonában lévő telepen szelektív gyűjtőudvart alakítottak ki, ahova a lakosok általában szombatonként hordják a szeparált hulladékot, de negyedévenként teherautók járják a falut, hogy a házak elől összegyűjtsék a jutazsákokba fajtánként szétválogatott hulladékokat. Külön telefonvonalat létesítettek a lakossági kérdések megválaszolására. Ha valamelyik háztartás meg akar szabadulni egy régi háztartási készüléktől, akkor az újrahasználat elvének megfelelően az önkormányzat munkatársa megpróbálja másnak kiközvetíteni a fölöslegessé vált berendezést. Természetesen ma már nem egy-két alkalmazott foglalkozik hulladékgazdálkodással, a község 9 alkalmazottján kívül 140 közmunkás foglalkozik a hulladékosztályozással, és a tiszta hulladékfrakciók újrafeldolgozása is számos helyi vállalkozónak adott munkát. A program nem lehetne sikeres, ha a lakosok nem érzékelnék az anyagi előnyöket. 2000 és 2003 között az ösztönzők még nem voltak kifinomultak, de az elv már működött. Aki nem válogatta a hulladékot, annak fejenként 7,4 Euro, aki szelektált, annak 4,7 Euro szemétdíjat kellett fizetnie. Most, amikor már a lakosság 99 %-a szelektíven gyűjti a szemetet, bevezették a térfogatarányos szemétdíjat. A szelektíven gyűjtött hulladékért nem kell fizetni, a vegyes hulladékot 110 literes kukánként 1,08 Euroért szállítják el.
A rendszer kiterjesztése is megkezdődött. Tótmegyerhez 28 környező település csatlakozott, az állami Újrafeldolgozási Alap támogatásából 50 000 lakosra közösen építenek egy Regionális Hulladékosztályozó Létesítményt. Míg más településeken a hulladékgazdálkodás jelentős anyagi terheket jelent, Tótmegyeren nyereséget termel. A Föld Barátai szervezet kezdettől fogva szakmai útmutatással segítette a programot, aztán mikor jöttek az eredmények, mások figyelmét is felhívták a kezdeményezésre. 2004 nyarán 170 szlovákiai polgármester és önkormányzati képviselő részére tartottak szemináriumot Tótmegyeren, hogy bemutassák a hulladékcsökkentési elvek gyakorlati megvalósítását. Alig várjuk, hogy mi is eljussunk Tótmegyerre. Hát még ha elérnénk, hogy ne legyen ilyen világraszóló szenzáció, csupán egy a több ezer Kárpát-medencei település között, amelyben ésszerű hulladékgazdálkodást folytatnak!