Hogy bánik hulladékával a szlovák kistigris?

Első tájékozódási pontunk a kassai dóm, a gótikus építészet remekműve volt. Közvetlen közelében, az egyik mellékutcában található a Föld Barátai kassai szervezetének irodája. Úgy néz ki, mint ahogy egy civil szervezet irodájához illik. Kicsit romos, zegzugos és nagyon barátságos. Mint később nyilvánvalóvá vált, a közép-európai hulladékgazdálkodás megújításának egyik központja. Innen indultunk Eperjesen át Raszlavicára.

Raszlavica
A falu Magyarraszlavica és Tótraszlavica egyesüléséből jött létre, már az 1910-es népszámlálási adatok szerint is jelentős cigány népesség élt itt. Mint a polgármestertől megtudtuk, ma a 2600 lakosból 350 fő roma. A gazdasági növekedés az elmúlt években ezt a vidéket is elérte, Eperjesre és Bártfára egyre többen járnak dolgozni. A munkanélküliség már csak 180 embert sújt, ezek nagy része roma. A számok azért voltak érdekesek számunkra, mert a romák részére és részvételével létrehozott közösségi komposztálóhelyet kerestük fel. Itt aztán nincsenek óriási betonplaccok, óriási gépek, semmi nagyzolás. Igazi helyi szintű megoldást láthattunk, ami a realitásokból indul ki. A falu 2004-ben jutott oda, hogy a lerakási díjak emelkedése miatt elkezdtek gondolkozni a szelektív gyűjtés elindításán. Az első lépés az volt, hogy a vegyes hulladék 30 %-át kitevő szerves hulladéktól akartak megszabadulni. Megkeresték a Föld Barátait, akik azóta is irányítják a munkát. A falu nagy részén a házi komposztálás elindításához adtak segítséget, de hamar kiderült, hogy a romák lakta házakban ez nehezen fog menni. (Ahogy láttuk, ezt a helyszűke is akadályozza.) Az viszont nyilvánvaló volt, hogy a romák egy héten két 9 köbméteres konténert is megtöltenek szeméttel, és a hulladék jelentős részét a szerves anyagok teszik ki.

Ma a cigánytelep határán lévő mini komposztálótelepen egy roma és egy sérült szlovák ember szakszerűen végzi a munkát. A Föld Barátai tanították meg nekik a munkafolyamatokat, és kéthetente ellenőrzik is, hogy minden rendben megy-e. Mi is láttuk, rendben megy. Persze a program indulásakor a környezetvédő aktivisták minden egyes házba bementek, és hosszabb-rövidebb ideig győzködniük kellett az embereket arról, miért fontos, hogy a krumplihéjat, a karalábélevelet és a többi zöld hulladékot külön zacskóba tegyék, és elsétáljanak vele a komposzttelepen lévő tárolóig.
Ma már mindenki látja a komposztálás értelmét. A konténerek nem bűzlenek a rothadó hulladékoktól, a falu pedig ahány kilogrammal kevesebb anyagot szállít a lerakóra, annyiszor 1,7 koronát spórol meg. Ez összesen kb. évente 50 000 korona, ami egy ekkora önkormányzat költségvetésében jelentős tétel.
A Föld Barátai a háttérből még egy fontos dolgot elintéztek. A törvénytervezetbe időben becsempészték, hogy az évi 10 tonna kapacitás alatti kis komposztálótelepek létesítéséhez ne kelljen hatástanulmány, pecsét, tízféle engedély. Helyben is el tudják dönteni, hogy hova tegyék a telepet, és így sokkal könnyebben elindulhat a munka.

Kísértet Lublón
Ez Mikszáth Kálmán kísértet-históriájának címe, amely a szepességi kisváros lakosságát rémisztgető, a sírból följáró borkereskedőről, Kaszparekről szól. Mi viszont azért érkeztünk Ólublóra, hogy a 16 ezres városban folyó szelektív gyűjtési rendszerrel ismerkedjünk. Az EKOS Stara L’ubovna nevű önkormányzati cég a városban már 1993-ban elindította a szelektív gyűjtést, ma pedig már 51 környező településen 13 ezer háztartás hulladékát gyűjtik szelektíven. A lakótelepeken konténeres gyűjtés zajlik, 90 háztartásra jut egy-egy gyűjtősziget. A kertes házas övezetben zsákokban teszik ki a kapu elé a külön gyűjtött anyagokat. Az EKOS telepéről újrafeldolgozásra alkalmas másodnyersanyagot szállítanak el, minden ehhez szükséges előkészítő munka a városban zajlik. A programot az eladott hulladékból és állami támogatásból finanszírozzák.

A cégvezető Mikus úr barátságos stílusa lenyűgözött, de mikor magunkra maradva felkapaszkodtunk Lubló várához, megbeszéltük a programmal kapcsolatos kételyeinket is. Az önkormányzati cég az évente keletkező 8000 tonna hulladékból összesen 450 tonnát gyűjt be. A szelektív gyűjtés ténye dicséretes, de ez az arány nagyon gyenge. A háztartási szerves hulladékot egyáltalán nem gyűjtik (és a házi komposztálás sem jellemző). Vannak jó kezdeményezéseik, ilyen például a veszélyes hulladékok gyűjtése is, de kicsit úgy tűnik, hogy főleg azokat az anyagokat „mazsolázzák ki”, amelyeket könnyen el tudnak adni. Abban mindenki egyetértett, hogy csak olyan anyagokat szabad gyűjteni, amitől meg tudnak szabadulni, de a Föld Barátai szerint a viszonylag jó szlovák újrafeldolgozási háttériparnak köszönhetően több frakciót is gyűjthetnének. Ha komolyan veszik azt a célt, hogy minél kevesebb hulladék kerüljön a lerakóra, akkor leleményesebb gyűjtési módszerekkel az egyes anyagokból összegyűjtött mennyiségeket is növelni lehetne.

Dübörög a gazdaság
Krúdy városa Podolin, majd a híres késmárki evangélikus templomok következtek, körülbelül olyan alaposan néztük meg őket, mint egy japán turistacsoport. Általában csak az autóból fényképeztünk, de előfordult, hogy 10 percre meg is álltunk. Végigsüvítettünk a Magas-Tátra alatt, aztán Túrócszentmártontól Nagyszombatig borzongva bámultuk a szlovák gazdaság eredményeit. (Na jó, közben Trencsényben aludtunk, ahol megint középkori hangulatban, csodálatos éjféli sétában volt részünk.) Szóval az elmúlt évtizedben úgy meglódult az autópálya építés, olyan intenzitással túrják az óriásgépek a talajt, annyi bevásárlóközpontot és autógyárat építettek, hogy az elképesztő. A környezeti hatásokat most meg sem próbálom elemezni, csak annyit jegyzek meg, hogy Szlovákia mostanában nagyon sok szemetet termel. Ezt Nagyszombaton érzékeltük is! Az ASA cég telepén az óriási lerakó melletti csarnokban a szelektíven gyűjtött hulladékok továbbválogatásával is foglalkoznak. A létesítmény az Európai Unió támogatásával épült. 1998-ban nyitották meg, de az 1,8 millió köbméter kapacitásból 0,82 millió köbméter már betelt, és a hulladék mennyisége évről-évre nő. A keletkező települési hulladék kb. 15-20 %-át szelektíven gyűjtik be, ennek 80-85 %-át tudják hasznosítani. Legjobb ára itt is az alumínium dobozoknak van, utána a papír következik. Legkevésbé a színes PET-palackokat és a szennyezett apró papírt tudják értékesíteni.

A telepen, a lerakó közvetlen szomszédságában komposztálnak is, de szinte kizárólag a város közterületein keletkező zöldhulladékot. Az a lakos, aki saját biohulladékát behozza a telepre, ajándékba kap egy zsák kész komposztot, de ezzel a lehetőséggel kevesen élnek. Valljuk be, környezetvédelmi szempontból is kétes értékű megoldás, hogy a polgárok egyesével fuvarozzák zöld javaikat a városon kívülre. Igazán izgalmassá akkor válik a komposztálás kérdése, mikor majd a lakossági biohulladékot is gyűjteniük kell, hiszen a törvény szerint 2010-től tilos lesz a szerves hulladék lerakása.
A külső cég által üzemeltetett nagy lerakók és a szelektív gyűjtés fejlődésének ellentmondása Magyarországról is ismerős. Az ASA gazdaságilag egyáltalán nem érdekelt abban, hogy a lerakó kapacitásával takarékoskodjon. Ha betelik, a város majd épít másik lerakót. Nekik a lerakás nagyobb üzlet, mint a szelektív gyűjtés. Az utóbbiba majd akkor fektetnek komoly energiákat, ha anyagilag is érdekeltté teszik őket.

Palárikovo, a hulladékgazdálkodás mekkája
Palárikovo hulladékgazdálkodásával honlapunkon Tótmegyeri példa címmel májusban már foglalkoztunk. Most röviden csak annyit: nem csalódtunk, méltó helyen fejeztük be szlovákiai utunkat.

Tótmegyeren minden kicsi, személyes, látszik hogy egy-egy ember is milyen sokat tehet a változásokért. Ahogy Schumacher mondja: Small is beautiful. 1999-ben a település onnan indult, hogy be kellett zárniuk a falu hulladéklerakóját, és nem tudtak mit kezdeni a szeméttel. Pénzük, az nem volt. A Föld Barátaihoz fordultak, és hallgattak a tanácsaikra. Mindig csak olyan változásokba foghattak, amit a megtakarított pénzekből finanszírozni tudtak. Ma a faluban a parasztok tizennégy felé válogathatják a szemetüket, de persze egyszerre sosincs ennyiféle hulladékuk. Havonta háromszor kitehetik a megtelt nejlonzsákokat a kapu elé, a begyűjtők egyszerre dobálják fel a kocsira az összes zsákot, később a telepen könnyen szétválogatják az átlátszó nejlonban lévő anyagokat. A szelektíven gyűjtött hulladékért nem kell fizetni. A vegyes hulladékért mindenki azzal arányosan fizet, hogy hányszor kell a kukáját kiüríteni. Tudják mi ennek az eredménye? A vegyes hulladék mennyisége ma harmada a 8 évvel ezelőtti mennyiségnek. Iveta Markusková asszony ma már 28 településre kiterjedő szelektív gyűjtési rendszert irányít, ami 40 ezer embert szolgál ki. Minden szelektíven gyűjtött anyagot értékesíteni tudnak. Szlovákiában az ipar által befizetett termékdíjakból Újrahasznosító Alapot hoztak létre. Ennek köszönhetően jól működik a hazai újrafeldolgozás. A PET-palackot sem szállítják Kínába, az országon belül feldolgozzák.

Van, ami a szlovák hulladékgazdálkodásban is ugyanolyan rosszul megy, mint nálunk, néhány más területen pedig meglepő, hogy a határ túloldalán miért van más világ. Miért tud jól működni az, aminek megoldása idehaza reménytelen feladatnak tűnik? Megpróbáljuk kifürkészni titkaikat, és másoknak is megmutatni azokat. Az eredményeket közzétesszük. Addig is, búcsúzóul nézzék meg a tótmegyeri temető képét. A hulladékot szelektíven gyűjtik, a gyertyaviaszt beolvasztják, és a régi mécsestartókba öntik, hogy továbbra is szolgálja az élőket és halottakat. Minden olyan szépen és egyszerűen működik.