Egerben 2007. szeptember 25-26-án már a XV. Országos Reklámkonferenciát rendezték meg. Címe: Klímaváltozás 2007 - Globális felmelegedés, lokális leülés. A szokatlan témával magyarázható, hogy az elõadók között volt Szilágyi László, a HuMuSz elnöke, aki eddig még ilyen töménységben nem találkozott a reklámszakma jeles képviselõivel. 
Röviden összegeztük, és Fodor Gábor miniszter úrhoz eljuttattuk, hogy - a HuMuSz szerint - melyek a közeljövõ legfontosabb hulladékgazdálkodási feladatai. A felsorolt pontok mindegyikében maximálisan lehet számítani ránk, szakmai és „mozgalmi" eszközökkel is szívesen megteszünk bármit, ami a „hulladékos paradigmaváltást" elõsegíti! 
Az a gyanúm, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen nem mi voltunk az elsõ lobbisták. De az épület elõtt még aligha került sor ilyen fergeteges küzdelemre. 2007. szeptember 12-én 11-órakor a HuMuSz demonstrációján a hulladékégetés és az újrahasznosítás támogatói kötélhúzásban mérték össze erejüket (ld. az utcaszínház szövegét és a képeket). Hogy ki nyert? Szerinted?Az országos fõállatorvos pénteki MTI közleménye arra kéri az embereket, hogy egyelõre ne fogyasszanak olyan élelmiszert, amely guargumi fedõnevû adalékot (E412) tartalmaz. Ennek alapos oka az, hogy két svájci cég (India Glycols Ltd, Unipektin AG) dioxinnal (rákkeltõ) súlyosan szennyezett guargumi adalékanyagot hozott forgalomba, melybõl hozzánk is jutott. A HuMuSz 2006-ban frissített "Nyisd ki szemed - csukd be szád" c. kiadványából kimásoltuk azt a több mint száz élelmiszert (és gyártóját), amelyikben valamilyen formában ott van az E 412-es adalék. A Fantától a joghurtokon át a megannyi jégkrémig...
A lista nyilván nem teljes, ezért arra kérünk minden olvasót, hogy a KukaBúvár.hu-n található lista alján a hozzászólásoknál írja le, ha egyéb guargumit tartalmazó élelmiszerre bukkan! Köszönjük!
Nagy baj, ha a zöld civil szervezetek érzelmi alapon közelítenek meg környezetvédelmi kérdéseket, az azonban egyáltalán nem gond, ha az újságíró ír hasonló hozzáállással véleményformáló cikket - ez a konklúzió számomra Ármás János Várpalotára tervezett égetõrõl írt terjedelmes cikkébõl, valamint a hozzá kapcsolódó jegyzetbõl (FMH, július 24.). A még nagyobb baj azonban a finom csúsztatásokkal van, amibõl a végén az a kép áll össze, hogy ezek a zöldek a furkáláson kívül nem is tudnak mást. Lukács Bence írása
A környezetvédelmi tárca, mint eddig mindig, most is meghátrált az ipari-kereskedelmi lobbival szemben: nem lesz kötelezõ betétdíj. (Dióssy László, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára július 10-én nyilatkozta az MTI-nek). Helyette valami zavaros kombinált kvóta lesz, ami "átváltási lehetõséget biztosít" a csomagolóanyag begyûjtése és az újratöltés között. Értsd: nem kell majd újratölteni még annyit sem, mint ma, ki lehet váltani azt némi többlet szelektív gyûjtéssel. Gyanúink szerint ez a folyamat arra is alkalmas volt, hogy a meglévõ termékdíjas szabályozást is fellazítsák. A rendszerváltás óta minden jogi-gazdasági szabályozás az eldobó csomagolásokban érdekelt vállalkozásoknak kedvezett, hát most ez is. Nagyon csalódottak vagyunk.
Szilágyi László helyzetértékelése
Zaja Péter jegyzete arról, hogyan lehet manapság beszerezni egy igazi, magyar gyártású, bõr focilabdát. A rövid válasz: sehogy. 
Ez az ügy valójában még nem is ügy, hanem egy parlamenti sürgõs végszavazásra váró törvénytervezet (iktatószám: T/2929). A javaslat elõzetes tárgyalása azonban azt valószínûsíti, hogy mire a KukaBúvár megjelenik, a törvényt el is fogadják. És akkor már lesz ügy (vagyis remélem: lesznek ügyek). Kalas György jegyzete.
A KukaBúvár 2007. tavaszi számában („Szeméttitok – elsõ fokon”) már beszámoltunk a gyõri Reflex Környezetvédõ Egyesület által indított perrõl. A Reflex nem nyugodott bele, hogy az Öko-Pannon Kht. nem hajlandó adatot szolgáltatni arról, hogy 2005-ben milyen forrásból mennyi italos-karton hulladékot gyûjtött. Azóta jogerõs ítélet született: az Öko-Pannon nem titkolózhat a közérdekû adatokkal. Schiffer András (Társaság a Szabadságjogokért) írása
Tudjuk jól, hogy a Föld javainak hulladékká alakítását pusztán jogi szabályozással nem lehet megállítani. A bajok mélyebben gyökereznek. Ezt erõsíti meg az Aktion Saubere Schweiz nevû szervezet Abfall und Recycling címû kötetének 1989-ben megjelent írása, amit Tomasz Gábor jóvoltából most magyar fordításban is közölhetünk. Környezeti nevelõk, szülõk, nagyszülõk, figyelem!